Ej, ezek a fránya kamerák...

 "... az ország nyilvánossága előtt, a luxusminisztérium tetőteraszán kérte (?!) a felmentését (mármint Havasi Bertalan)... úgyhogy én ezt most aláírom...." (Magyar Péter videónyilatkozata a Facebookon)
 

Az erre vonatkozó videó az alábbi linken tekinthető meg: https://www.youtube.com/watch?v=w7XrOEfGhx8

 
Aha! Csakhogy zavar van az erőben pajtás!
1. Ugyanis ha kérte (?!), akkor miért fenyegetted, miért és milyen jogon akartad biztonságiakkal kidobatni, hiszen mint látható, van ennek hivatalos elintézési módja is.
2. Miért a facet használod hivatalos bejelentésekhez? Akkor minek sertepertél melletted az a csinos, de kissé megszeppent kormányszóvivő? Mire kapja a fizetését?

A Magyar Közlöny rendkívüli, 52. számában mejelent a következő: 
"A miniszterelnök 24/2026. (V. 16.) ME határozata helyettes államtitkár felmentéséről
A kormányzati igazgatásról szóló 2018. évi CXXV. törvény 228. § (2) bekezdés b) pontja alapján – a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter javaslatára – dr. Havasi Bertalant, a Miniszterelnöki Kabinetiroda helyettes államtitkárát e tisztségéből – azonnali hatállyal – felmentem.
Magyar Péter s. k."

Oké! Cskhogy ebben szó sincs kérésről, viszont van miniszteri javaslatról. Ilyenkor felemerül a kérdés: Ha ilyen indulatvezérelt kézikormányzásnak lehetünk szem- és fültanúi, akkor hol itt a "rendszerváltás"?

Valljuk be, Havasi sem volt egy matyóhímzés, de ha egy miniszterelnök ennyire nem bírja konrollálni az indulatait, akkor az nem szimpla tahóság, hanem ennél jóval több. Súlyos nemzetbiztonsági kockázat!!!

Saját képmásunkra

 Négyen képviseltetik magukat az asztalnál egy sötét kocsma legtávolabbi sarkában. Egy rőtszakállú öreg, egy vörösképű gengszter, és két angyalarcú bérgyilkos, kezükben kard.
- Uraim! - kezdi az öreg. – azért hívtam ide önöket, hogy egy igen szomorú hírt közöljek. Szűkül a piac, lehetőségeink egyre korlátozottabbak, új perspektívában kell gondolkodnunk. Több milliárd éve pang a piac, valami újat kell kitalálnunk, különben bedől a vállalkozásunk. Azért hívtam össze az igazgató tanácsot, hogy megtárgyaljunk egy javaslatot.

Döbbent csend. A kíváncsiság és a várakozás szellője lengi körül az asztalt. Vajon mit akar az öreg?
- Uraim!  Egy szerény javaslathoz kérném támogatásukat. Teremtsünk embert a saját képmásunkra! - mondta az öreg, majd gondosan letörölgette a sörhabot a szakálláról. Kutató tekintete az asztaltársaságra szegeződött.
- Oké! - kezdte a vörösképű, unottságot színlelve, miközben karikákat formázott a szivarfüstből. - És?!
- Mit és? - dörrent a rőtszakállú, neheztelésének adva nyomatékot.
- Arra gondoltam - folytatta a vörösképű -, hogyha a saját képmásunk, akkor valami tudást is biztosítanunk kell számára, egyébként nem ér az egész semmit. Ha pedig túl nagy betekintést engedünk a belügyeinkbe, akkor előfordulhat, hogy a saját zsebére kezd dolgozni.
- Igen - bólintott a rőtszakállú - ez a lehetőség fennáll, ezért megerősítjük a belső elhárításunkat. Ezért vannak itt ők! - és jelentőségteljesen a két angyalarcú felé biccentett, mire ők - fontosságuk tudatában - diszkréten ajkukhoz emelték poharaikat. - Nos, uraim, várom a javaslataikat!
A vörösképű hosszasan simogatta borostáját, majd kibökte:
- Rendben, teremtsünk embert és engedjük, hogy szakajtson a Tudás fájáról. A képzés következő szakasza pedig legyen a kiűzetés, csak hogy érezze a törődést és megtanulja az önállóságot. Kérem az igazgató tanácsot, hogy támogassák javaslatomat.

Hosszú várakozás után lassan emelkedtek a kezek. És lőn, megteremtetett az ember és Isten azt hitte, hogy ez jó.

Napjainkban:

Négyen képviseltetik magukat az asztalnál egy sötét kocsma legtávolabbi sarkában. Egy rőtszakállú öreg, egy vörösképű gengszter, és két angyalarcú bérgyilkos, kezükben kard.
- Uraim! - kezdte az öreg. - Meg kell állapítsam, hogy legutóbbi közgyűlésünkön hozott határozatunk nem hozta azt az eredményt, amire számítottunk. Sajnos felbukkant egy konkurens, amit az ember alkotott saját képmására. A konkurencia neve - AI. Várom a probléma megoldását szolgáló javaslataikat!

Az utolsó szó jogán

 Na idefigyeljetek tiszások!

Ti tényleg ennyire komolyan veszitek a „hiszekegyet”? Ti komolyan bíztok a „megváltóban” miközben mámoros ajakkal zengitek, hogy „Fel! Támadunk!”? Ti komolyan hiszitek, hogy Magyar Péter hozza el nektek a Kánaánt? Ti komolyan elhittétek, hogy egy volt Diákhitel Központosnak bármiféle önjáróságot is hagyott volna a Fidesz és nem tekeri ki a nyakát már a kezdet kezdetén? Ti komolyan elhittétek, hogy egy Gulyás Marci, vagy egy Panyi tényező? Ti tényleg ennyire nem tudjátok, hogy mi rotyog a politika boszorkányüstjében? Ti ennyire nem veszitek észre, hogy mi Magyar Péter szerepe ebben a boszorkánykonyhában?

Ha nem tűnt volna fel, Magyar Péter épp most darálta be az utolsó cafatját is a magyar ellenzéknek. Baloldalról most ne beszéljünk, mert az már nincs. Mit bedarálta… A magyar ellenzék önként és dalolva mászott be a darálóba és még fütyült is hozzá. Magyar Péter épp most alapozta meg a Fidesz következő ciklusát. Az sem tűnt fel, hogy Magyar ugyanabból a kottából játszik, mint a Fidesz? Ugyanazon a hangszeren játszik, amin a Fidesz-zeneiskolában tanult? Lehet, hogy nem lesz kétharmad, de hogy egy egyszerű többségi szavazáshoz is vért fognak izzadni, az teljesen biztos.  Az sem elképzelhetetlen (már ha választási csalástól nem fog zengeni az európai sajtó), hogy határozatképtelenség miatt feloszlatják az országgyűlést és új választásokat fognak kiírni. És akkor fog kibújni a szög a zsákból. Még hogy kétharmad… Még hogy alaptörvény, börtön, meg egyebek… Ti komolyan hisztek még a mesékben?!

Mit akartok, drága gyerekeim? Forradalmat? Utcai zavargásokat? Pont most?! Ennyire unatkoztok? Ennyire forr bennetek a büszke honfi vér? Mondjuk Londonban, vagy Münchenben? Kiért forr? Miért forr? A szebb jövőért?
Bakker… A ti jövőtöket már elrendeztétek magatok a szavazásokon. Mit szavazás… Népszavazásokon! Ti szavaztatok akkor is, ugyanolyan elvakult önbizalommal, ahogy most is teszitek. Amit akkor főztetek, most eszitek. És hogy krumpli, vagy banán – tök mindegy. Nem izlik? Ah, malőr!

Közeledik az április. A szeszélyes április. Lehet, hogy napsütésbe fürdötök majd, de lehet, hogy kaptok a nyakatokba olyan zuhét, hogy megemlegetitek. Én már csak tudom, hisz áprilisi gyerek vagyok.
No mindegy!  Én csak azt kérem, hogy gondolkodjatok, mielőtt túl késő lesz!

Cigánykérdés - négerkérdés

 "- Nyugaton van négerkérdés... - Tudjuk! Megoldjuk! (Mi!!!)... - Nálunk meg van cigánykérdés... - Há' majd utánanézünk a dolognak...
De tényleg gyerekek... Most mi legyen? Adjunk mindegyiknek hegedűt? Mert lapát meg nem mindegyiknek kell!" (Hofi)

Annyiban változtak az idők Hofi óta, hogy már a magyarok is inkább a "hegedűt" (nevezhetjük akár tárogatónak is, ha úgy jobb) választanák - és a Lajtán túl muzsikálnának. A gond csak az, hogy ott nincs se tárogató, se hegedű - csak lapát. Nos, erről szól a történet! Főleg a kétkezi, vagy szolgáltatói munkaerőpiaci történet, ill. elidegenedés. És ez nem csak magyar probléma, hanem európai szintű probléma.
És igen - barátocskáim... Mert hiába a magasabb képzettség, ha a megfelelő munkaerő-piaci szegmens telített. És nem lehet mindenki celeb, vagy tartalomgyártó. Ugye sokan hallottátok már azt a mondatot, hogy "Maga túlképzett, ilyenre momentán nincs szükségünk, targoncás kell, nem programozó."?! Mi marad tehát? A szaros vécé, a lépcsőház takarítás, szeméthordás, stb. Ahhoz meg nem mindenkinek füllik a foga, inkább az osztrák, vagy a német - ahol a lapát várja... és a kör bezárult!!!
Mert a cigány elvégzi azt a munkát, amitől ti - kismagyarjaim - fintorogtok! Inkább a határ, mint a szégyen - nemdebár?!
Szóval Lázár nem mondott hülyeséget, csak hülyén adta elő. Erről szól a "cigánytartalék", amitől most úgy fel vagytok háborodva. Na ja, a kampány... De buta vagyok!

A birodalom (Nyilt levél Yaro Ptrice-hoz)

Tisztelt Yaro Patrice!

Borzasztó nagyot csúsztat (nem véletlenül használom e szót, mert személyét és érdekét tekintve nem mondható, hogy téved), amikor azt állítja, hogy az Államok esetében nem lehet szó birodalomról, hiszen nincsenek gyarmatai. Ugyanis egy birodalmat nem a klasszikus értelemben vett gyarmati felállás jellemez, hanem a befolyás. És bizony az Egyesült Államok befolyása világszinten olyan erős, amit már nyugodtan nevezhetünk birodalminak. Ha pediglen ezt a birodalmi érdeket, ill. befolyást valami egy kicsit is veszélyezteti (mondjuk egy másik birodalom), akkor jöhet a politika folytatása egyéb eszközökkel. (lásd: Kuba, Irak, Irán, Venezuela, stb.)
Szóval az Amerikai Egyesült Államok bizony birodalom a szó legszorosabb értelmében, a maga pozitív és negatív tulajdonságaival egyetemben. Nem véletlenül nem tetszik nekik, ha ugyanazt az elvet ("Amerika az amerikaiaké") vágják a képükbe, amit önmaguk vallanak, hiszen ezzel mintegy tükröt tartanak számukra, s nem mellesleg - a birodalmi törekvést és stabilitást sértik. A birodalmi stabilitás pedig addig tart, ameddig a befolyás. Ha ez megszűnik (a történelem a példa rá), akkor a birodalomnak vége. Ezért van az, hogy az Egyesült Államok tűzzel-vassal írtja az érdekeit és befolyását veszélyeztető tényezőket, s mindeközben nem érdekli sem emberi, sem nemzetközi jog.

Csakhogy van egy kis bibi. A glóbuszunk marad akkora, amekkora, de benne a világunk változik. Nem mindenki szimpatizál a birodalom eszméjével, sőt... Egyre többen érzik a saját bőrükön azt a nyomasztó erőszakot, amit 350 millió követ el közel nyolcmilliárddal szemben. És ez az arány az, ami a birodalom számára igazán veszélyes. Azt hiszem felesleges hangsúlyoznom, hogy erre az aránytalanságra mennyi, de mennyi szürkeállomány (főleg „birodalmi”szürkeállomány) keresi a megoldást.
Összefoglalva: Az Egyesült Államok számára a legnagyobb veszély önmaga. Önnön mohósága, hatalmi arroganciája.  Ha ezen nem változtat, saját birodalmi ambíciói nyomják agyon.

Üdvözlettel: K.J. - Plajbászblog

Szarkák

Oké, loptak, mint a szarkák, de...
De azért nézzünk már egy kicsit utána ezeknek az uniós pénzjuttatásoknak és magának az EU-nak a hozzáállásához!
1. Kezdődött azzal, hogy felvettek egy gazdasági közösségbe (NGK – Közöspiac  utódja?) olyan országokat, amelyek pénzügyi alapja - finoman fogalmazva is - igencsak megkérdőjelezhető és ez még csak a kezdet.
2. Elhitetik az új tagállamokkal, hogy ez nekik jó lesz, holott csak arról szólt a történet, hogy a helyi gazdasági erőket miként tudják fel-, illetve kihasználni. (helyi ipar és mezőgazdaság kiiktatása, a konkurencia megszüntetése, olcsó munkaerő és energia, stb). Ezt egyébként úgy hívják - vadkapitalizmus. Ennek kiépítésében igencsak jeleskedett az EU. És? Opellel jártunk Zsiguli helyett, Audi feszített a szoba-konyha előtt… de a fenekünk ugyanúgy kilógott a gatyánkból.
3. Mindezek fejében alamizsnát szórnak, lesz játszótér, kutyafuttató, és lombkoronasétány, égőcsere a lámpákban, de alamizsna szóráskor ugyebár nem szoktak ellenőrizni. És az senkinek nem tűnt fel, hogy a koldusok közt is kifejlődhetnek kolduskirályok, s tulajdonképpen most ezt kérik rajtu(n)k számon. Mert az igazi, nagyvolumenű gazdaságfejlesztő beruházásra szánt csapok azért gondosan el lettek zárva. Mint ahogy az sem tűnik fel senkinek, hogy nem az új tagországok kebelezik be a nyugati piacot, hanem fordítva.
4. Az EU tulajdonképpen olyan, mint egy rossz bankár. Kölcsönt ad, folyósít, kihelyez – kinek, hogy tetszik -, de nem ellenőrzi a folyamodó hitelképességét, a kihelyezett kölcsön szerződésben foglalt mértékű és formájú felhasználását. És most hisztériázik, hogy meglopták.

Igen, kedves feleim, így jár az, aki kirakja a kapu mellé a paradicsomot és tányért, aztán csodálkozik, hogy estére se paradicsom, se pénz, de még a tányér is eltűnt. Hogy egy klasszikust idézzek: "Nem szép, nem erkölcsös, de ilyen világot élünk!". És hogy nehogy félreértés legyen a dologból… Tolvaj és tolvaj között is vannak különbségek. Hogy egy másik klasszikust idézzek "Ugyan, mi egy bankrablás egy bankalapításhoz képest!"
És ez a csapnivaló bankár, most éppen elköveti ugyanazt a hibát sokadszorra – most éppen Ukrajnában. Kölcsönöz, kihelyez, folyósít, mindenféle kontroll nélkül és csodálkozik, hogy aranybudi lesz karácsonyfa és meleg kuckó helyett. Hogy egy harmadik klasszikust idézzek… "Tegyük félre a korrupció problémáját,! Háború van!"

Bakker – kedves Európai Unió!  Pont emiatt van háború! Hogy megalakulásod óta, pofátlanul pénzeled a korrupciót, most meg úgy teszel, mintha tennél ellene valamit!

Szóval, kedves barátaim, lehet itt mindenféle ékes és cifra jelzőket használni. Ahogyan Csillag István - a volt állampárt oszlopos tagja a GMK és a vég nélküli munka megálmodója és mint Matolcsy György jobbkeze - sem fukarkodott vele. Azért ha ráérünk, mélyedjünk el néha a viktimológia tudományában is!
 

Tektonikus zóna

Érdekes híradással állt elő a világsajtó. Vlagyimir Putyin alagutat javasol Oroszország és Alaszka között, Trump érdekesnek találja az ötletet, Zelenszkíj elutasítja.

No, boncolgassuk csak a kérdést!
A terv – lévén rendkívül aktív tektonikus zóna – jószerével kivitelezhetetlen, a gesztus viszont több mint jelzésértékű… amit Trump megfelelően reagált le.
Viszont ami feltűnő, hogy miként kerülhet a képbe Zelenszkíj? Mit utasít el? Egyáltalán… Mit képzel magáról ez a bazári majom? Azt hiszi, hogy már a Bering-szoros is az övé?

Zelenszkíj kínlódik. Mivel nem teljesen ostoba, már rég rá kellett jönnie, hogy nem az Unió fújja a passzát szelet. Van itt három világhatalom, amelyek - ha akarják – elsöpörhetik, akár a pelyvát. Azt is látnia kellett (egyébként nem rohanna soványmalacvágtában Trumphoz), hogy az Unió nem úgy táncol, ahogy ő fütyül, hanem úgy, ahogy a "nagyok" húzzák a talpalávalót.

Zelenszkíj ideje lejárt. Számára Ukrajna lett a "tektonikus zóna", csak még nem ért el a tudatáig. Érzi ugyan a mikrorezgéseket, talán még a fejét is felkapja, de nincs tisztában azzal az erővel, amely kitörni készül a lába alatt. Mert nem Oroszország a veszély, nem is az USA, hiszen ők csak teszik a dolgukat. Ütköznek, eltávolodnak, összetapadnak...  Ó, nem! Nem ők az igazi  veszély Zelenszkíjre, hanem az a vulkán, amelyet az ukrán nemzet képvisel és amelyet ezek az ütközések és eltávolodások táplálnak.

Gustav Stresemann 1929-ben mondta: "Németország egy vulkán tetején táncol."
Nos, az EU és Zelenszkíj ma szintén egy vulkán tetején táncol. Lehet, hogy nem kis költői túlzás, de az Unió és Ukrajna számára most Budapest jelentheti azt a "lávadugót", amely a kitörést még meggátolhatja.
 

A probléma

Dübörög a zsoltibácsizás ezerrel. És a nép, az istenadta nép kajálja mint a mannát. Pedig nem ennyire fekete-fehér a dolog.
Azt senki meg nem kérdi, hogyan kerülnek/kerültek a "problémás" gyerekek ezekbe a "problémás" intézetekbe és miként váltak társadalmi, ill. politikai problémává. Mindennel foglalkozunk, csak az alapkérdéssel nem. Pedig az alapkérdés már hosszú évtizedek – ha nem évszázadok – óta probléma.
Elcsesszük az életünket, elcsesszük a világot, háborúkkal, ínséggel, a saját gyarlóságainkkal és közben nem foglalkozunk az utódainkkal, akiket megcsináltunk és világra pottyantottunk, hol unalomból, hol kényszerből, hol ösztönből, de a legritkább esetben felelősséggel.

Én a '70-es, '80-as, '90-es években elég sűrűn megfordultam az ilyen "problémás" intézetek környékén. Hol Óbudán, hol Rákospalotán, hol Fóton – mikor hogy. Láttam mivé fejlődnek, nevelődnek, illetve nevelik magukat ezekben a közösségekben. Láttam bakfis lányokat éjjel átmászni a kerítésen, majd taxival elszáguldani a kocsisorra. Láttam siheder fiúkat ugyanígy, majd bandába verődve érdeket érvényesíteni az éjszakában. Láttam hogyan verik egymást talmi ábrándokért, vagy pillanatnyi haszonért. Láttam miként válnak ezek a lelkek börtöntöltelékké, vagy áldozattá. És láttam, hogyan válnak szinte egyik napról a másikra gyerekből felnőtté, ahogy megtapasztalják a valóságot. Mert bizony egy ilyen nevelőintézetben hamar felnő az ember… és hamar rászokik a hazugságra is.

Nem, barátocskáim, nem a gyerekekkel van a gond, hanem velünk, felnőttekkel! Mi járunk előttük rossz példával, mi erőltetjük rájuk hazugságainkat, saját mocskos vágyainkat és taszítjuk őket a helytelen viselkedésbe…. majd amikor a gyerek emiatt kezd deviánssá válni, egy könnyed kézmozdulattal nevelőintézetbe dugjuk, mondván: "Majd ott kinevelik belőle.". És ha ezt mondja család, ezt mondja a nevelői szolgálat, ezt mondja a bíró és a gyermekpszichológus is, akkor az úgy van jól.

Higgyétek el, ezek a gyerekek vastagon leszarják a nevelőket, bíróságokat és pszichológusokat. Nem is értik, hogy tulajdonképpen mit is akarnak tőlük. Semmi másra nem vágynak, mint mindenki más. Néhány jó szóra, kis odafigyelésre, de legfőképp stabilitásra, amit az a közeg, ahová kerültek, nem tud megadni. Ezt csak a család tudná nyújtani. A család, amely kitaszította őket, a család, amelyben nincs jó szó, nincs stabilitás, nincs jó példa, csak bizonytalanság, gyűlölet és megnemértés.

Igen, barátocskáim! A "zsoltibácsik" tulajdonképpen bennünk élnek, amikor nem tanúsítunk elég figyelmet a gyerekeink iránt, vagy amikor a környezetünket tesszük a gyerek számára élhetetlenné.
Nem a gyerek a problémás, nem a gyerek a probléma. A probléma mi magunk vagyunk!

Az igazság nyomában

 Orosz légtérsértő drónokat hatástalanított a lengyel légvédelem – adták hírül a világ hírügynökségei.

"Az akcióban Lengyelország mellett a szövetségesek is részt vállaltak: lengyel F–16-osok, holland F–35-ösök, olasz AWACS-ok, a NATO többfeladatú légi utántöltő és szállító repülőgépe, és a német Patriot légvédelem." – nyilatkozta Mark Rute, a NATO főtitkára.

Feltételezések szerint 16-19 drónról van szó, de a lengyel hivatalos szervek eddig csupán öt drónról és egy ismeretlen szerkezet roncsairól tudtak beszámolni. A drónok állítólag Fehéroroszország felől érkeztek, amelyre Minszk időben értesítette a lengyel felet, mondván, "Légvédelmi tűz miatt célt tévesztett tárgyakról van szó.". Ukrajna ezt az állítást sem erősíteni, sem cáfolni nem tudja. Varsó még nem reagált az állításra.

A drónok típusa "Gerbera", amely egy 2x2 m-es csalidrón típus. Az ukrán hírszerzés szerint a kínai Skywalker Technology's gyártja, bár ez a drón egyáltalán nem szerepel az említett cég terméklistáján. Maximális hatótávolsága 600 km, sebessége 155 km/h. A fellelhető adatok szerint létezik e drónnak csapásmérő változata is max. 5 kg robbanóanyag szállítására alkalmassá téve, de ezt nem alkalmazzák, mert jelentősen rontja a drón repülési paramétereit (hatótávolság, magasság) és vezérelhetőségét.

A drón az Analog Devices és a Texas Instruments (USA), az NXP Semiconductors (Hollandia), az STMicroelectronics és az U-Blox (Svájc), valamint az XLSEMI (Kína) chipjeit és alkatrészeit tartalmazza.

Ezen ismeretek fényében több kérdés is felmerülhet:

1. Mi késztetné Moszkvát, hogy provokációra ragadtassa magát a NATO egyik legerősebb európai tagállamával szemben?
2. Miért folytatott a litván, a fehérorosz és a lengyel légvédelem  szoros információcserét már jóval az eset bekövetkezte előtt, s miért nyitott tüzet Belorusszia a drónokra, Ukrajna pedig miért nem?
3. Mi indokolta azt a rendkívüli ellenakciót, amelyet Lengyelország és vele a NATO felmutatott?
4. Mi indokolta az F-16 és a Patriot-rendszer bevetését, hiszen egy ilyen paraméterű drón leküzdésére egyik eszköz sem alkalmas?

5. Mi indokolta a varsó reptér légterének lezárását?

 

Az eset kapcsán érdekes Moszkva reagálása is.

Dmitrij Peszkov, orosz elnöki szóvivő kijelentette, hogy "Az EU és a NATO vezetése naponta vádolja Oroszországot provokációval."

Andrej Ordas, Oroszország varsói ügyvivője is kijelentette, hogy "Az ilyen vádakat megalapozatlannak tartjuk. Semmiféle bizonyítékot nem kaptunk, amely igazolná, hogy ezek a drónok orosz gyártmányúak".

Ez az eset is bizonyítja, hogy az orosz-ukrán konfliktus nagyon közel van Európához és a helyzet egy puskaporos hordóra emlékeztet, amelynek már csak egy meggyújtott kanócra van szüksége. Úgy látszik, a hidegháború nem ért véget… sőt! Egyre inkább forrósodik. A politikai és üzleti érdek olyan folyamatokat indíthat el, amelynek következményei beláthatatlanok és tragikus fejleményűek lehetnek, nem csak Európa, hanem a világ számára is.

"Tetszettek volna forradalmat csinálni!"

Én egyszerűen nem értem és már nem is akarom megérteni ezt a mikrokozmoszt, ami körül vesz minket. Ezt az országot - a szó legszorosabb értelmében – szabályosan szétrágja az irigység és elvtelenség "- Neked miért jobb, mint nekem? Miért van több neked, mint nekem? Ha az enyém megdöglött, dögöljön a tiéd is!"… Nagyjából erről szól a világunk.

Megboldogult Antal József mondotta: "Tetszettek volna forradalmat csinálni!"
Nos, tetszettek! Párizstól, Moszkván át Pekingig, Mexikótól Kubáig, Budapesttől Prágáig.
Az egyikben azt kiáltották; "Egyenlőség-testvériség.". A másikban valami olyasmit, hogy "Világ proletárjai egyesüljetek!"…  Se szeri, se száma a hangzatos jelszavaknak. És?! Mi változott? Semmi. Az irigység élt, él és élni fog és tombol az elvtelenség. Éhes malac-kövér disznó, makkos álom - vágásérettség… Semmi nem változik!

"Tetszettek volna forradalmat csinálni!"… De nem tetszettek!
Bársonyos forradalom… No igen! A koporsót is bársonnyal bélelik… meg selyemmel, meg csipkével – meg szemfedővel.
Nyugodjunk békével!". Mert a béke fontos, mert a béke frontján harcolunk, mert világbékét csacsog a szépségkirálynő és ez van rákarcolva bombára és a koporsóra egyaránt.

"Tetszettek volna forradalmat csinálni!"
Miért nem tetszettek?!  Mert könnyebb volt csaklizni a közösből, ha nincs forradalom? Könnyebb volt a szó, mint a tett, könnyebb volt a zavarosban, mint a tiszta vízben?
Ugyan már feleim! A ti legnagyobb bajotok, hogy nincs annyitok, mint a másiknak. Irigység!
Volt világ, amikor kevesebben voltak az egyenlőbbek, de ez sem jött be, mert irigyek voltatok. A mások aranyára, ingatlanjára, festményére, palotájára. És? Füstté vált mind - az irigység és elvtelenség pokoltüzében.

"Tetszettek volna forradalmat csinálni!"
Nem tetszettek! Mert irigyek vagytok. Mert nem vagytok olyan tehetségesek, mint egy szemfényvesztő, egy zsebtolvaj – egy politikus. És most sírtok akár a fürdős, mert nem néztetek a színfalak mögé, nem zártátok a zsebeteket és hagytátok, hogy lyukat beszéljenek a hasatokba. Mert tudjátok feleim, a szemfényvesztés is egyféle munka, a tolvajláshoz is tehetség kell és a politikusi pálya manapság a legjövedelmezőbb szakág. Van is igény rá rendesen. Mostanság, aki két értelmes mondatot kinyög, azt garantáltan beszippantja a politika.

Ejnye proletár! Tetszett volna forradalmat csinálni! A technikai forradalom nem forradalom. Minden zsebben mobil, autóval még a vécére is… van kenyér és hús a polcon, tellik piára, narkóra és IA-ra… de forradalomhoz valami más is kell. Eszme!
Van a fejedben manapság ilyen – proletár?!

"Tetszettek volna forradalmat csinálni!"
Hát tessék! Csináld, proletár! De ne dacból, ne irigységből és főleg ne szemfényvesztők és tolvajok akaratából. Legyen mögötte valamiféle eszme, mert ebben még a "chatgpt" sem tud neked segíteni!

Magyar Péter "eszközei"

 Előrebocsátom: Nincs szándékomban védeni bármelyik médiafelületet, nem az én tisztem, de…

Pár nappal ezelőtt az ATV "Egyenes beszéd" c. műsorában már alapos kirohanást hallhattunk Magyar Pétertől. Nevezetesen azt hangsúlyozta, hogy micsoda skandalum, ahogyan a nőkkel bánnak. Hogy pontos legyek, ezért szó szerint idézem Magyar Péter szavait: "… és egyébként ahogy bánnak a nőkkel a Fideszben… most a harmadik nővel bánnak úgy, mint egy eszközzel…"

Nos! Felhívnám a tisztelt olvasók figyelmét egy nüanszra (apróság): Magyar Péter a saját feleségét használta eszközként a saját politikai karrierje építésére. A szó legszorosabb értelmében. Így igencsak disszonánsan hallatszottak a fentebb idézett mondatok. Mindezek alapján a Szöllősi Györgyivel szembeni viselkedése (eszközként próbálta használni) nem csupán vérforraló, de egyben aljas is. (Ennyit a nőkkel való bánásmódról!)

Cseppet sem lehet csodálkozni, hogy a teljes magyar média Magyar Péter torkának ugrott.
Ennek prológusa volt az a botrányos viselkedés, amely szintén az ATV-ben történt, csakhogy most nem egy nő, hanem egy alaposan felkészült Rónai Egon ült szemben Magyarral. És nem jött üres kézzel. Magyar Péter hamis vádjai kerültek szembe önmagával egy piros dosszié formájában. Az eredmény ismert. Otthagyott csapot-papot... és a dossziét. Pedig azt mondta Magyar Péter Rónai Egonnak, hogy majd átnézi. Hogy fogja így átnézni?

Viszont a folytatás megdöbbentő. Nem gondoltam volna, hogy az eddig oly magabiztos Magyar Péter 24 óra elteltével szűkölve-kúszva fog bocsánatért esedezni az ATV-nél. És mi volt az ATV reagálása? Gálánsan gratulált Magyar Péter sikeréhez.

Mit ne mondjak… Ennél megalázóbb szituációt még nem tapasztaltam egy győztes politikai hadjáratot vezető, magát már vezető politikusnak képzelő ember esetében.

Én magyar Péter helyében elmennék nyaralni és alaposan átgondolnám a történteket. Például azt, hogy a politikában csakúgy, ahogy a médiában – nem csupán kispályások játszanak. Nagyfiúk ellen roppant kevés a sameszhad és az uszító szavak.

(Plajbaszblog)

Szupersztár a színpadon

Nnna! A Momentum már befeküdt Magyar Péternek... Ennyi!

Mintha valamiféle új vallás kezdene itt kialakulni. Oké! A hangulat is kísérteties, ugyanakkor meglehetősen színpadias. Van színpadi kellékként egy üstökösünk is - igazándiból. Eddig rendben! De van picinke gondom:...a leosztott karakterekkel...

Gergő lenne József, Judit volna Szűz Mária és Péter az új megváltó? És kik a "három királyok"? Hoztak-e aranyat, tömjént? De hogy Anna lesz Mária Magdolna- az már tuti!

De lássuk a darabot:
A nép adott. Elégedetlen és áhitatos, várakozó és bosszúra éhes, olykor csendes, olykor hangos… és rohadtul azt hiszi, hogy van bármibe is beleszólása. Mert a hit mindenekelőtt. De hát ilyen a tömeg, ezt hiteti el vele a helytartó. Mert van Pilátusunk és van egy Kajafásunk is. Tele gonoszsággal, amit nap- nap után gyakorolnak szorgalmasan. Bizony ám! Közben a "megváltó" beszél és térít, térít és beszél, olykor tesz egy-két csodát. Leginkább egyet, hisz ő szikra... és ugyebár egy szikra egyszer untig elég.

Jó a darab. Izgi. Mindenki lesi a következő stációt. Mert van belőle bőven. Nem tudom, hogy a "három királyok" apanázsából futja-e mindre. Na mindegy!
Az már biztos, hogy Anna-Magdolna már mossa a megváltó lábát, összehajol vele, lesi minden mozdulatát, issza a szavait. Tán lesz egy festő, aki ezt a pillanatot is megörökíti.
Mondom… jó a darab. Mindenki várja a következő felvonást. Én is, ámbár látom, mi lesz a végkifejlet.

Bennem már csak egy kérdés motoszkál: Ki lesz Barabás és ki lesz Júdás – a keresztre feszítés előtt?

Magyar Péter a "karmelita" gyártmánya?

Hogyan lehet egy mind bizalmilag, mind erkölcsileg megrendült országvezetést átmenteni a jövőbe? Hogyan lehet Orbán – úgymond – örökségét tovább vinni? Mert bizony bármennyire is sikeres Orbán Viktor, felette is eljár az idő. Ki az, aki továbbviheti a Fidesz örökséget, aki folytathatja ezt a minden ízében aljas politikai játszmát? Súlyos kérdés!

Orbán Viktor a "Magyar-jelenség" felbukkanása óta némaságba burkolózott. Számomra hihetetlen, hogy mennyire hagyja/hagyta kibontakozni Magyart. Előbb a két "vezéráldozat", majd a támadási felületek meghagyása az ifjú titán számára.
Magyar maga vallotta be a Rangos interjú során, hogy a Rogán-szolgálat minden mozdulatát figyelemmel kísérte. Autóban, lakásban, telefonon. Elhiheti-e valaki ezek után, hogy Magyar Péter a saját útját járja? Van-e józanul gondolkodó, aki a május 6-i tüntetésben nem az orbáni, jól bevált sémákat látta?
Véleményem szerint Magyar Péter maga a NER! Azon az emlőn nevelkedett, ott tanulta ki a fortélyokat, azt, hogyan kell az ellenzéket apró darabokra cincálni és hogyan kell az elbizonytalanodó híveket újra egységbe tömöríteni és…  és húsz évvel fiatalabb Orbánnál. És valljuk be, a feladatot eddig kíválóan teljesítette.

Magyar Péter most egy szerepet játszik… miközben az országot és társadalmat érintő súlyos kérdésekről tereli el a figyelmet. Szinte hipnotizálja az embereket. És ez baj. Nagy baj!

Nem akarok összeesküvés-elméleteket gyártani, de a kép számomra annyira világos, hogy szinte vakít.
A volt államfő – Novák Katalin - eltűnt. Varga Judit ex-igazságügyér a Hajdú interjú óta szintén. Polt hallgat, Kövér hallgat, Pintér hallgat, Lázár hallgat, és a leginkább kikezdett Rogán szintén hallgat. Ennek pedig oka van. Véleményem szerint hagyják kifutni Magyar Pétert. Végezze el a piszkos munkát - a parlamenti választásokig van még két év, és nem utolsó sorban Vitézy is nyirbálja rendesen az ellenzéket.
Mert valljuk be, ez bizony "piszkos munka"!
Megvezetés, ámítás, és megalapozása egy újabb, évtizedes jövőnek.

Magyar Péter nem más, mint Caligula lova. Konzul lesz belőle, meglássátok!

Deja vu

Recseg-ropog jogrendszerünk. Az alapjai mozdultak meg. A Varga-ügy sokkal messzebbre mutat, sem mint azt gondolhatnánk. De hol is kezdjem…

Adott egy kegyelmi-ügy, amely alaposan felkavarta a közvéleményt és amelynek eredménye egy államfő és egy igazságügy-miniszter lemondása, valamint egy egyházi vezető, s rajta keresztül egy egyház hitelességének megkérdőjelezése. Hirtelen mozdult a gólem, s egy alkotmánybírósági elnök személyében új államfő került. Most ott tartunk, hogy két alkotmánybírósági és egy igazságügy-miniszteri szék várja új gazdáját. Ezek a tények.

Sokan kormányválságról beszélnek. Még többen rendszerváltást sürgetnek. Szerencsevadászok, konjunktúralovagok jelentek meg a politika porondján. Tömegek mozdultak és mozdulnak különböző érdekek mentén.  De mik is ezek az érdekek?
A kormánynak egyértelműen a túlélés, a hatalomban maradás. Az ellenzéknek a hatalomba jutás, azaz minél nagyobb szelet kikanyarítása a közösből. De hisz' erről szólnak a választások, a korteshadjáratok, a szentbeszédek, a manipulálások és manipulációk. Eddig ez rendben is volna, de…

De sokan nem veszik észre, hogy az embereket – azaz a tömegeket – manapság nem kisebb dolog érdekli és mozgatja, mint az igazságba és igazságszolgáltatásba vetett hit és bizalom elvesztése. És ez nagy baj!
Mert ez azt mutatja, hogy maga a rendszer szenved súlyos hiányosságokat, az Alaptörvénytől, a vádhatóságon keresztül egészen a miniszteri posztokig és hatáskörökig. Most érződik ki igazán, a fékek és ellensúlyok elégtelensége, illetve azok hiánya. Azaz magával az alapokkal vannak generális problémák.

Számomra feltűnő, ahogy a Varga Judit-Magyar Péter show kapcsán volt és jelenlegi jogászok, jogtudósok, ügyvédek, bírók szólalnak meg. Mintha keresnék önmagukat, de nem találnák. Kérdőjelek sokasága kerül ki szavaikból, de mintha nem találnának kapaszkodót. És védik, szemérmetlenül védik a mundér becsületét, ami nem meglepő, hiszen mint mondottam – magával az igazságszolgáltatással, annak egészével van probléma, szerkezeti és személyi vonatkozásban egyaránt. Csoda, hogy nem találnak kapaszkodót?
Hát ezért mennek ki, ezért mozdulnak, ezért vannak kinn az emberek az utcákon, nem másért.

Véletlenek nincsenek. Nem véletlen a hallgatás sem. Pont azok nem hallatják hangjukat, akiknek pedig kötelességük lenne, mint például a Főügyészség ill. a főügyész maga, a Kúria, ill. annak főbírája, az Alkotmánybíróság, ill. az alkotmánybírók valamelyike, a Parlament, ill. annak elnöke, vagy nota bene, maga a kormány és a kormányfő, aki mindezt megalkotta és üzembe helyezte.

Azt adtam írásom címének, hogy "deja vu". Mert deja vu kerített hatalmába. Mintha mindezt egyszer már átéltem volna. Akkor is hittel és reménnyel. De semmi nem változott, semmi nem vett pozitív irányt, sőt! Igaz, azt mondják, hogy a remény hal utoljára… és az utcák olykor oly szűkek,  máskor oly tágasak. Mi melyiket válasszuk?!

Nyílt levél Magyar Péterhez

 A protokoll szabályai szerint "tisztelt", vagy "kedves" jelzőket kellene használnom a megszólításhoz, de ez nem fedné a valóságot. Urazni kellene önt, ami szintén helytelen lenne részemről. Ezért maradok hát a tömör egyszerűségnél, amolyan  "Idefigyelj te Rogán Antal" szerűen.

 Idefigyeljen Magyar Péter!

Ön követ dobott a magyar politikai közélet tavába és most várja a cunamit, a nagy hullámot, amely elsodorja a kormányzati naszádot és… és amit ön meglovagolva - a sikerei csúcsára juttathatja. Én viszont úgy látom (más hasonlattal élve), hogy ön méretes öngólt rúgott, aminek eredményeként csak a háló hullámzását láthatjuk. Engedje meg, hogy megindokoljam.

Pro primo:
Ön olyan formában tett szert - úgymond politikai információkra, ami önt nem illeti meg. Sem jogi, sem illetékességi, sem erkölcsi szempontból. Mert milyen hozzáállás az, hogy az (ex)feleség beosztását és jellembeli gyengeségeit  kihasználva ön vallatóra fog egy igazságügy minisztert?
Az más kérdés, hogy miféle igazságügy miniszter az, aki egy semmilyen tekintetben nem kompetens valakinek ad ki információt… legyen az akár a férje.

Pro secundo:
Ön azt állítja, hogy nem csak erről az ominózus esetről készített titokban hangfelvételt, hanem még van egy, s más a tarsolyában. Szóval ön tendenciózusan készít titokban felvételeket a beszélgetőpartnereivel elhangzottakról. Jól sejtem, hogy önt akkor nem a hazája sorsa érdekli, hanem az egyéni, jóelőre megtervezett ambíciói? Ugyanis ön – ha jól látom – ugyanazt a módszert alkalmazza, amit kitanult, ahol "szocializálódott". Alaposan megtervezetten, zsarolópotenciált kiépítve. Ergo – semmivel nem különb a NER "lovagjainál".

Pro tercio:
Ön sokat sejtetően manipulálja az embereket, olyan dolgokkal, amit úgy is tudnak. Ez annyira szánalmas. Ön maga köré gyűjtené az olyanokat, akik megváltót, egy új messiást, egy prófétát keresnek, nem sejtve, hogy ön valójában egy hamis próféta. Egy végtelenül aljas és számító próféta. Olyanok hátán akar belovagolni a politika mennyországába, akik nincsenek tisztában az ön jellemével. Ez meg elkeserítő.

Zárszóként tehát annyit: Remélem maradt még ebben az országban apró szikrája a demokráciának és annyi tisztesség, hogy ezt a velejéig korrupt maffiakormányt elkergetik… és vele együtt önt is.

Mit akartok gyerekek?

Mit akartok gyerekek? Most komolyan!
Kimentetek a térre, elvégeztétek a liturgiát, felolvastátok a litániát, aztán… aztán  nekiálltatok perselyezni?!
Pofám leszakad! De sebaj, meg volt a napi jócselekedet! Ugye?
Ha jól olvastam a hírekből, 60 milla jött össze. Ezres per koponya. Egy almabor, vagy ahogy ti szeretitek, egy cider ára. Micsoda áldozat! Micsoda lemondás!
Tudjátok hány százezren járnak hasonló cipőben? Fiatalok, idősek? Nem tudjátok… Vagy nem akarjátok tudni!

Mit akartok gyerekek? Most komolyan!
Baró a színpad, baró a pulpitus, a fény és a hang, aztán egy Bródy dal... "Mondd, te kit választanál?"
Zeng a "Mocskos Fidesz", meg hogy "a demens öregekre támaszkodik a NER", s közben az előző két generációból merítetek, s Szörényit, Konczot, Bródyt ott ekézitek, ahol tudjátok. Szerintetek jól van ez így?!

Mit akartok gyerekek? Most komolyan!
Gyereket… akiket most védenétek? Kitől… mitől? Önmagatoktól? Különben hogyan, ha nincs? Hogyan, ha nem tudtok, ha nem akartok szülni? Hogyan, amíg előbbre való a karrier? Hogyan, ha kifuttok az egészséges utódnemzéshez legoptimálisabb korból? Hogyan, amíg előbbre való a gyerekszoba és a Brendon-cucc, mint a nevelés? Szerintetek az megoldás, hogy a tévé elé ültetem a kölköt, vagy kezébe nyomom a mobilt, mert nekem nincs rá időm? Egyáltalán: Hogyan akartok nevelni, amikor magatok is neveletlenek vagytok?
Ha felmenőitek így gondolkodtak volna, kihal a nemzet!

Mit akartok gyerekek? De komolyan!
"Végét vetik a zenének, s hazamennek a legények." Valami ilyesmi történt? Valami ilyesmi.
Kimentetek a térre, elvégeztétek a liturgiát, felolvastátok a litániát, aztán nekiálltatok perselyezni?!
Majd - mint aki jól végezte dolgát - hazamentek, bekapcsoljátok a kütyüket és… "-Jól agyonvertük a péntek estét! Király!" És? Mi lesz másnap? Ugyanúgy, leszegett fejjel, mentek az utcákon, nyomkodván a mobilt ezerrel, begubódzva, apatikusan, kizárva a valóságot… benne a virtualitásban?

Mi történt itt gyerekek?! Mit akartok?
Mert, hogy akartok valamit, az látszik. De tudjátok-e önmagatok, hogy mit?
Oké! Megmozdítottatok uszkve 50-60 ezer embert. Nagy arcok vagytok – legalábbis ezt mondják.
Forradalmi hangulatot generáltatok – legalábbis ezt mondják.
Aztán csak egy dolog maradt el: A forradalom!
Mert politikusok…  nehogy már! Politika… nehogy már! "…mi függetlenek akarunk maradni a politikától!"

Van egy rossz hírem gyerekek!
Minden politika. A ti jólétre és igazságra törekvésetek is az. A ti összetartásotok, vagy elhatárolódásotok is politika. És van egy még rosszabb hírem is, kedves youtuberek, influencerek, egyebek! A ti tevékenységetek is politika. Így ez a pénteki összeröffenés is színtiszta politika volt.
Felteszem hát a kérdést: Hogyan akartok politikai változást, ha függetlenek akartok maradni a politikától?

Mint mondottam, nagy arcok vagytok. Nagy álarcok! És én most, 2024. február 17-e hajnalán – amikor ezt a pár sort pötyögöm - nagyon elkeseredett vagyok.

Mit akartok gyerekek? Mi a jó büdös fenét akartok?!

Csak egy halott! (Tömegbaleset az M1-en)

 Elnézegetvén itt a képeket... Szörnyű!

Számomra a megdöbbentő, hogy mindhárom sávban egy-egy kamiont látok, mint valami betonfalat.... mögöttük széttörve, kiégve a kisebb autók tömege. És ez igencsak elgondolkodtat.

Nem, nem bántani akarom a kamionosokat. Nehéz élet az, van nekik gondjuk elég, de...

De tök mindegy, hogy porvihar, hóvihar, köd, zivatar, vagy bármi más. Bennem felmerül a kérdés, hogy valóban profik vezetik ezeket a monstrumokat? Tudatosul bennük, hogy a maguk 40 tonnája micsoda rombolóenergiát képvisel? Vajon elég képzettek a vészhelyzetek kivédése, vagy a rendkivüli helyzetek kezelése terén?

Ismerem az M1 azon szakaszát (is), járok arra eleget. Veszélyes szakasz bármelyik évszakban. Vajon illik-e 89 km/h-val belerongyolni egy több száz méterről már látható porviharba? Mert a fedélzeti kamera tanúsága szerint ez történt, majd egy kétségbeesett kormányelrántás… és a többi néma csend.
Vajon mennyire gondolkodott előre ez a sofőr? Tiz méter, húsz, ötven? És cseppet sem lehet vigasz, hogy a többiek meg százharminccal mentek, hisz ő egy „profi”… vagy ilyesmi. Három millió kilométerrel a hátam mögött (ez annyi, mintha tizszer megjártam volna a Föld-Hold távolságot) teszem fel ezeket a kérdéseket.

Most nyilván szerteágazó vizsgálat indul. Pró és kontra veszik a dolgokat, keresvén az okokat és felelősöket. De vajon elgondolkodunk-e önmagunkon? Például azon, hogy amikor egy gépkocsiba ülünk, akkor egy „fegyvert” kapunk a kezünkbe. Ezt a fegyvert pedig úgy hivják; mozgási energia. Vajon elég felelősséggel birunk, amikor ezt kezelni próbáljuk? Van elég képzettségünk, tehetségünk – de főleg értelmünk – egy ilyesféle „fegyvertartásra”?

Nézegetem a másnapi helyszini fotókat. Vannak árulkodó jelek, hogy itt valami szörnyű történt. De az élet megy tovább… akár százharminccal is. Vajon eszünkbe jut-e mindez, amikor a sebtében javitott útfelületről felvert murva kopogását halljuk a kocsink alján?

Tudjátok mit? Basszátok meg!

Semmi nem változott! Mert mi van ma? Klimahiszti, energiahiszti, járványhiszti, infláció, meg recesszió… közben meg széndioxidkvóta, ami tulajdonképpen nem más, mint pénz, pénz és pénz… Mert ez az egész csak a pénzről szól. Szivárványhiszti, demokráciahiszti, meg légy önmagad és megannyi baromság. Mesekönyvek helyett min élünk? Virtuális valóságon, pixeleken, négykán, meg ötgén. És?! Mi a különbség? Nem lapozol, hanem görgetsz… a fantáziád meg bevégzi a többit. Nesze nektek!

Semmi sem változott! Ugyanolyan egoista gennyzsákok vagyunk, mint voltunk.

Leszarjuk egymást és öljük egymást. Mert ebben valóban kreativak vagyunk. Már nyilak helyett rakétákkal lődözzük egymást. Kurva nagy fejlődés! Közben hülyébbnél hülyébb eszméket alkotunk… a kevesekért. Azokért a pénzéhes szarháziakért, akiket manapság deep state-nek nevezünk és akik abban reménykednek, hogyha milliárdok élete árán is, de túlélnek. Pedig semmit sem kapnak, legfeljebb időt. Vagy még azt sem. Azt hiszik… pedig rohadtul nem. Hiába az Apollo, Szojuz, ISS, vagy Orion, hiába kvazár, meg lyuk, meg tágulás… Innen, erről a szaros bolygóról úgysem menekülhetnek. Sem Musk, sem Gates, sem senki más. Mert ahhoz túl kevesek, csak még nem döbbentek rá. Itt fognak megdögleni velünk együtt, legfeljebb egy-két hónappal később. Bezárkózva nyirják ki egymást… ha a Föld előbb ki nem nyirja őket. Ugyanaz a két köbméter jut nekik is, mint mindenki másnak. Talán még annyi sem.

Semmi sem változott az évezredek alatt! Még mindig azt hisszük kurva okosak vagyunk, pedig az embernél hülyébb még nem termett ezen a bolygón. Hülyeséggel mérgezzük egymást átvitt értelemben, és a bolygót ténylegesen. A dinók 150 millió évekig kihúzták. Az ember nem lesz ennyire szerencsés.

És mit mond erre Isten? „Tudjátok mit? Basszátok meg… leginkább egymást… mást úgysem tudtok! Ezért vagytok már nyolcmilliárdnyian. Nem azért ültettem a tudás fáját, hogy hülyegyerekek agyromboló pálinkát főzzenek a terméséből. Pedig most pont ez van.  Ennyi! Mindössze ennyit szakajtottatok a tudás fájáról. Csináljatok magatokkal, amit akartok! Én számotokra megszűntem létezni!”

Postakálvária

 Gazdasági okokra hivatkozással, véglegesen bezárták a VIII. kerületi, Kálvária téri postát.

Több mint ötven éven át szolgálta becsülettel a külső Józsefváros lakosságának igényeit, könnyítette meg hétköznapjaikat. Ez a posta is részese volt a Kálvária tér és a Magdolna negyed – javarészt uniós forrásokból történő – szociális rehabilitációjának. És most nincs. Az energiaválság, a brutális energia-áremelkedések miatt döntöttek így, illetve döntött valaki, nem törődve több tízezer ember érdekével. Amennyiben mostantól valaki postai szolgáltatást akar igénybe venni a környékről, annak 20 percet kell gyalogolnia, vagy buszra kell szállni és 4-5 megállót kell tömegközlekednie a megfelelő intézmény eléréséhez.
Ezt a mozzanatot nyugodtan nevezhetjük modern, XXI. századi postarablásnak. A szó legszorosabb értelmében, mert bizony senkinek ne legyen kétsége, hogy itt rablás történt. Mégpedig a legértékesebbet, az emberi életet rabolták el. Ugyanis örök igazság, hogy aki a mások idejét rabolja, az az életét rabolja. Akik bezárták ezt a postát – a döntéshozók – most pont ezt tették. És cseppet sem vigasztaló, hogy a Magyar Posta intézményrendszere több tucat kisebb postával teszi ezt országszerte.

 

Kálvária téri posta. Szép volt, jó volt, hasznos volt, ám immáron csak emlék marad.

Nyugodjék békében!

Északi Áramlat – szabotázs (Kinek az érdeke?)

Robbanások történtek a Balti-tenger mélyén, az Északi Áramlat iker-gázvezeték délnyugati szakaszán. Amellett, hogy az eset hajó- és repülő-közlekedési, valamint súlyos környezetszennyezési és ökológiai problémákat okoz a Balti-tenger ezen térségében, azzal a következménnyel is jár, hogy megszűnt a földgáz szállítása Oroszország felöl Nyugat-Európába ezen a gázvezeték-rendszeren. A négy erőteljes detonációt svéd és dán szeizmológiai mérőállomások is rögzítették.

Az elsődleges szakértői jelentések szerint nem ipari baleset, hanem szabotázs cselekmény történt, azaz szándékosságról van szó.

Ennyi a száraz hír.

 

Mivel az Északi Áramlat gázvezeték elsődleges prioritású Európa észak-kelet és észak-nyugat irányú földgázkereskedelmében, fontos útvonala az északi és nyugat-európai országok egyenletes földgázellátásának, jogos lehet a kérdés: Mégis kinek az érdekében állhatott ezen cselekmény elkövetése? Moszkva a nyugatot vádolja, Európa az oroszokat. De mi lehet az igazság?

Orosz érdek:

Tudvalevő, hogy az Északi Áramlat földgázvezeték kiépítése nagyon sokba került. Mind Oroszország, mind Európa nagyon sokat áldozott, hogy a rendszer kiépülhessen. Az is köztudott, hogy Európa földgázellátásában majdhogy nem kizárólagos az orosz szerep. Ebben közrejátszik a földrajzi elhelyezkedés, mint praktikum, ám nem hagyható figyelmen kívül egy fontos tény: Úgy gazdasági, mint politikai értelemben Európa számára jelentős az orosz függőség.  Ezt a zsarolási potenciált már számtalanszor kihasználta az orosz vezetés. Az orosz-ukrán konfliktus, majd az ennek a hatására kialakult európai szankciós politika erőteljes lépést váltott ki mindkét félből. Moszkva a vezetékek elzárásával fenyegetőzött, Európa pedig megpróbálja lerázni láncait (értsd: turbina visszatartás, alternatívák, stb…).

Moszkvát két érdek fűzhetné az efféle cselekmények elkövetésére. Az egyik, hogy ne kész tények elé állítsa a nyugatot a csapok elzárásával, s ezzel maga ellen hangolva a nyugat-európai közvéleményt, hanem mossa kezeit, mondván;” Én nem tehetek róla!”. A másik, hogy ezzel felgyorsíthatja és ösztönözheti a keletre (Kína, India) irányuló, földgázérdekű gazdasági befektetéseket. Bármelyiket is nézzük, mindkettő rendkívüli kockázattal jár és nem is biztos, hogy bármilyen eredményt is hoz. Arról nem is beszélve, hogy Moszkva a jelenlegi politikai és gazdasági helyzetben nem engedheti meg magának ezt az „itt a piros-hol a piros” játékot.
Konklúzió: A moszkvai érdek valószínűsége csekély.

 

Európai érdek:

Európa, (és főleg az Unió tagállamai) olyan gazdasági, politikai és - a tél közeledtével – energetikai krízissel néz szembe, amelyre az elmúlt évtizedekben nem volt példa. Ezen kívül az Oroszország elleni uniós szankciópolitika olyan társadalmi feszültségeket generál, amely már most is érezteti hatásait, különösen az Unió keleti régióiban. Európa gazdasága, ill. gazdasági szintje nagyban függ termelési és kereskedelmi potenciáljától. Ezt pedig a globális piac és energia nélkül önmaga nem tudja fenntartani. Ennek fontos tényezője a keletről (és ebbe beletartozik úgy Kína, mint Oroszország) beérkező energia, nyersanyag humán erőforrás és tudás. Ennek gátat szabni szinte öngyilkosság.
Konklúzió: Európai érdek kizárt.

 

Kínai érdek:

Sokan gondolják azt, hogy akár Kínának is szerepe lehet a dologban. Bár ez abszurdnak tűnik, a lehetőséget mégsem lehet elvetni.
Kína az elmúlt évtizedekben olyan gazdasági fejlődést produkált, amelynek csodájára jár a világ. Ezzel együtt jár Kína szinte feneketlen energia éhsége. Ebben szerepe lehet egy új energiahordozó, mégpedig az orosz gáz megjelenésének (A lehetőséget fentebb már pedzegettem). Kérdés, hogy mind az orosz, mind a kínai fél hajlandó-e mindent kockáztatni egy kétes kimenetelű eredményért? És itt a „kétes értelmet” egy világháborús kockázatot is jelentő gazdasági krízis jelentheti. Szerintem sem Oroszország, sem Kína nem annyira ostoba, hogy az elmúlt évtizedek gazdasági eredményeit egy ilyesféle „malőrrel” tönkretegye. Kína és a kínai mentalitás sokkal inkább érdekelt egy aránylag jól prosperáló felvevőpiacban, amibe pl. Európa igen fontos szerepet tölt be.
Konklúzió: A kínai érdek valószínűsége igen csekély.
 

 Amerikai érdek:

Zbigniew Brzezinski, az Egyesült Államok ill. Carter elnök volt nemzetbiztonsági főtanácsadója mondotta: „Ha a nyugat nem tud terjeszkedni, káoszba merül a világ.”
A gond csak az, hogy a köztudottan patrióta és nacionalista Brzezinski, nem a teljes nyugati világra, hanem csak és kizárólag az Egyesült Államokra gondolt, a nyugati világ többi országa – számára - csak mint csatlós, vagy mint bábállam játszhatott szerepet.  Brzezinski személye és tevékenysége mind a mai napig igen nagy ráhatással bír az amerikai külpolitikára.

 

Az USA külpolitikájára mindig erős ráhatással volt a káosz kihasználása. Ha természetes módon ez nem jött létre, akkor ő maga generálta. Nem lehet csodálkozni, hisz ez a lételeme. A „jó csendőr” szerep. Káosz, hadsereg, majd halászat a zavarosban, legyen az a világ bármely pontján. Ezen sem lehet csodálkozni, hiszen az USA munkaképes lakosságának 60 százaléka – közvetve, vagy közvetlenül – az Egyesült Államok hadseregét szolgálja. Ez a „gólem” tulajdonképpen az Államok gazdasági motorja. De sajnos van egy hátránya is. Iszonyú pénzt és energiát emészt fel. És ezzel el is érkeztünk az Északi Áramlat kérdéséhez.

Az Egyesült Államoknak igen fontos az energiahordozó ellátás, mind társadalmi, mind hadsereg szinten, hiszen ezt a gólemet etetni kell. Ezt az energiahordozót, pedig vagy erőszakkal, vagy erős nemzeti valutával képes csak megszerezni. Az a legjobb, ha mindkettő rendelkezésre áll.
Nos, mint látható, a káosz ismét adott. A szintér gazdasági vonatkozásban ezúttal Európa, háborús viszonylatban pedig Ukrajna. A dollár soha nem látott mértékben erősödött a többi nemzet valutához képest, a sereg pedig teszi a dolgát. Mert senkinek ne legyenek illúziói, hogy a NATO nem amerikai irányítás alatt működik (Vajon miért nem vette fel a közösség tagjai közé Oroszországot?).
Az Északi Áramlat megszűnésével felértékelődött a Déli Áramlat, ill. Törökország szerepe. És mint köztudott, Törökország a NATO, avagy inkább az Egyesült Államok egyik előretolt helyőrsége. Bázis, amelyet nem szívesen adna fel, s ezért inkább elnézi az olyan diktátorok tündöklését is, mint Erdogán. Most hol az a híres amerikai demokrácia felfogás? És hol van ugyanez a közel-, ill. közép-kelet térségében, pl. Szaúd-Arábiában?

Az USA számára még most is Oroszország a legnagyobb mumus. (És ennek egyik oka éppen a már fentebb említett Brzezinski és az ő vaskalapos kommunista ellenessége. Pedig hol van már az orosz kommunizmus?) Szinte bármit megtesz, hogy kiiktassa az Orosz behatást, illetve az oroszok legerősebb fegyverét, az  „energiahordozó-fegyvert”. Ezzel két legyet üthet egycsapásra. Egyrészt meggyengíti Oroszországot, másrész Moszkva ellen hangolhatja a világ közvéleményét. Mindeközben özönlik az amerikai pénz és fegyver Ukrajnába, az embargós és szankciós propagandába és politikába. Ám egész Európában egyre erősebben hallható az „amerika hangja”. Nem is kell nagyon messzire mennünk, hogy mi is meghalljuk. (értsd: Márki-Zay Péter) Nem mellékes körülmény az amerikai palagáz export, nem elhanyagolható a szintén amerikai befolyással bíró közel-keleti folyékonygáz export sem és minő véletlen, amerikai helikopter (ó, nem svéd, vagy dán) ólálkodott a Balti-tenger térségében, pont azon a szakaszon, ahol a robbanások bekövetkeztek. És az Egyesült Államok most hallgat. Akár a sír!
Konklúzió: Minden jel egy irányba mutat. Nevezetesen, az Egyesült Államok irányába. Ja, kérem… a nemzeti és üzleti érdek… Bármi áron. Akár országok, akár emberek millióinak élete árán. Hiszen – mint már említettem -  halászni legjobban a zavarosban lehet!