Az utolsó szó jogán

 Na idefigyeljetek tiszások!

Ti tényleg ennyire komolyan veszitek a „hiszekegyet”? Ti komolyan bíztok a „megváltóban” miközben mámoros ajakkal zengitek, hogy „Fel! Támadunk!”? Ti komolyan hiszitek, hogy Magyar Péter hozza el nektek a Kánaánt? Ti komolyan elhittétek, hogy egy volt Diákhitel Központosnak bármiféle önjáróságot is hagyott volna a Fidesz és nem tekeri ki a nyakát már a kezdet kezdetén? Ti komolyan elhittétek, hogy egy Gulyás Marci, vagy egy Panyi tényező? Ti tényleg ennyire nem tudjátok, hogy mi rotyog a politika boszorkányüstjében? Ti ennyire nem veszitek észre, hogy mi Magyar Péter szerepe ebben a boszorkánykonyhában?

Ha nem tűnt volna fel, Magyar Péter épp most darálta be az utolsó cafatját is a magyar ellenzéknek. Baloldalról most ne beszéljünk, mert az már nincs. Mit bedarálta… A magyar ellenzék önként és dalolva mászott be a darálóba és még fütyült is hozzá. Magyar Péter épp most alapozta meg a Fidesz következő ciklusát. Az sem tűnt fel, hogy Magyar ugyanabból a kottából játszik, mint a Fidesz? Ugyanazon a hangszeren játszik, amin a Fidesz-zeneiskolában tanult? Lehet, hogy nem lesz kétharmad, de hogy egy egyszerű többségi szavazáshoz is vért fognak izzadni, az teljesen biztos.  Az sem elképzelhetetlen (már ha választási csalástól nem fog zengeni az európai sajtó), hogy határozatképtelenség miatt feloszlatják az országgyűlést és új választásokat fognak kiírni. És akkor fog kibújni a szög a zsákból. Még hogy kétharmad… Még hogy alaptörvény, börtön, meg egyebek… Ti komolyan hisztek még a mesékben?!

Mit akartok, drága gyerekeim? Forradalmat? Utcai zavargásokat? Pont most?! Ennyire unatkoztok? Ennyire forr bennetek a büszke honfi vér? Mondjuk Londonban, vagy Münchenben? Kiért forr? Miért forr? A szebb jövőért?
Bakker… A ti jövőtöket már elrendeztétek magatok a szavazásokon. Mit szavazás… Népszavazásokon! Ti szavaztatok akkor is, ugyanolyan elvakult önbizalommal, ahogy most is teszitek. Amit akkor főztetek, most eszitek. És hogy krumpli, vagy banán – tök mindegy. Nem izlik? Ah, malőr!

Közeledik az április. A szeszélyes április. Lehet, hogy napsütésbe fürdötök majd, de lehet, hogy kaptok a nyakatokba olyan zuhét, hogy megemlegetitek. Én már csak tudom, hisz áprilisi gyerek vagyok.
No mindegy!  Én csak azt kérem, hogy gondolkodjatok, mielőtt túl késő lesz!