2009

2009.02.08.

Nagy szellemek találkozása

 „Tekintetes bíróság, az úgy kezdődött, hogy az alperes visszaütött!” – kezdhetné felperesi védőbeszédét eme örökérvényű szlogennel a nemzet ügyvédasszonya. A feltételes mód tulajdonképp’ már nem is állja meg a helyét, hiszen el is kezdte. Most történetesen a palesztin „felperes” érdekeit szolgálva, annak budapesti külképviselete előtt, Magyar Gárdával, - szóval tokkal, Vonával, Hegedűssel - kompletten, ahogy szokta. Helyhez, időhöz, alkalomhoz illő megjelenéssel, kacéran nyakába kanyarított palesztin kendővel – nehogy valakinek is szemernyi kétsége maradjon – biztosította együttérzéséről a hős HAMÁSZ érdeket a…

…a „megszálló…, kiválasztottságtudatú (?!)…, gőgös…, 1948-as…, stb., izraelizsidócionista” agresszorral szemben. (by: ifj. Hegedűs Lóránt)

Persze Morva Krisztinát – mint ahogy máskor sem – most sem érdeklik az ok- okozati összefüggések. Mit érdekli őt, hogy a HAMÁSZ terroristái már hónapok óta rakétákkal bombázzák az izraeli településeket (büntetlenül), sunyi, alamuszi módon mecsetekbe, iskolákba, kórházakba, közintézmények épületeibe fészkelik be magukat és alakítanak át fegyverraktárrá. Mit neki jogos önvédelem! Mit neki területi szuverenitás! Mit neki, hogy az állam kötelessége megvédeni polgárait! Mit neki!?

Ő a nemzet (most már a nemzetek) ügyvédasszonya, mindig is a kisemberek érdekeit nézi. Mindig őket képviseli! Mint ahogyan a 2006-ban a tévészékház „hős ostromlóit”, az „Erzsébet-híd „harcosait”, a Deák téri csata „lovagjait”, a tanktolvajt, a 2008-as molotovkoktélost, a kirakatbetörőt, a gyújtogatót, a szegény, szerencsétlen, ártatlan járókelőt, aki csak merő véletlenségből (!?) botlott bele a rendfenntartó erők sorfalába.

Mindig őket védi!

Meg azokat, a beszorított randalírozókat, akik sunyi, alamuszi módon (kényszerűségből?) templomba menekülnek a hatóság emberei elől.

„Ismerős a stuktúra?” – kérdezte Hofi Géza anno.

Ismerős bizony!

Ó, nagy szellemek, ha találkoznak!

 

2009.02.13.

Egy magyar nábob?

“Rekordnagyságú, 303 és fél milliárd forintos nyereséget ért el az OTP 2008-ban. Igaz, ebben benne van a Garancia Biztosító eladásából származó 121 milliárd forint is. Idén, a válság miatt csak 150 milliárdos profitra számítanak, és 500 dolgozót el is küldenek a banktól.” – adta hírül az RTL KLUB híradója.

Erre szokták mondani: A pofátlanságnak is van határa!

Csányi Sándor, az OTP főmogulja ezzel bebizonyította, hogy teljességgel érzéketlen a magyar lakosság - gazdasági válság okozta - problémái iránt. Magyarország második leggazdagabb emberétől azért többet várnánk. Némi együttérzést legalább is!

Egy rekordnyereséggel záró pénzintézet vezetőjétől, több mint furcsa, hogy ekkora mértékű extraprofit realizálása után úgy reagál, hogy 500 dolgozót elbocsát! Különösen annak fényében, hogy az OTP 2009-re prognosztizált nyeresége – a válság ellenére is – 150 milliárd forintnyira várható! Nem hinném, hogy a várható, cca. 15%-os profitveszteség indokolná azt, hogy egy hazai bank félezer dolgozót az utcára küldjön akkor, amikor a külföldi tulajdonú cégek bezárása miatt amúgy is több tízezerrel növekedett a hazai munkanélküliek aránya.

Csányi Sándornak nem csak a betétesek pénzéért kellene aggódnia. Netán attól is, hogy ezen intézkedése után intézményében megrendül a hazai lakosság bizalma!

Csányi ezenkívül elengedi a füle mellet a kormány kérését is, holott tisztában kellene, hogy legyen azzal a lehetősséggel, hogy a hitelesek tömeges fizetésképtelensége esetleg bankja összeomlásához is vezethet.

Lehet, hogy az OTP – ilyen nyereség dacára – szeretne mégis egy szeletet kikanyarítani az IMF hitel-tortájából?

Meglehet!

 

2009.06.09.

Tegnapután

Lezajlottak az EU-s-parlamenti választások, szerte az öreg kontinensen.

Ami feltűnő, hogy mennyire megerősödtek a jobboldali-populista, radikális, ultrakonzervatív és szélsőségesen nacionalista erők.

Különösen vonatkozik ez a magyarországi helyzetre.

Persze mindez a jelenség, - az éppen zajló gazdasági válságot tapasztalva - valószínűleg nem érte váratlanul a reálisan gondolkodókat.

A hazai választások végkifejletét tekintve, mind a baloldali, mind a mérsékelt-jobboldali pártok aggodalmuknak adtak hangot a Jobbik jelentős, több mint 15%-os térnyerése miatt.

Úgy az MSZP, mint az SZDSZ, vagy az MDF vezetői kongatják a vészharangot.

Van is rá okuk a történelmi tanulságokat leszűrve, de…

De megfeledkeznek arról, hogy mindezen események hátterében egy olyan párt és annak vezetője áll, amely párt a vasárnapi választásokon elsöprő sikert aratott.

Nevezetesen, az Orbán Viktor vezette Fidesz.

Orbán Viktor kiváló sakkjátékos, azaz kiváló stratéga, s ezt még ellenfelei sem vitathatják.

Az utóbbi évek „oszd meg és uralkodj”, valamint a „minél rosszabb, annál jobb” (mármint nekik) taktika tökéletesen bevált.

Magyarországon most olyan a politikai helyzet, hogy egyetlen párt van, amelyik megfékezheti a szélsőjobbot, s ez a Fidesz Magyar Polgári Szövetség. Oly’ mértékű társadalmi szimpátia övezi, hogy valószínűleg a 2010 évi parlamenti választásokon is megismételheti ezt a sikert, nem beszélve egy előrehozott választás eshetőségéről.

S Orbán ezzel tökéletesen tisztában van.

A szélsőjobbtól való rettegés olyan helyzetet idézhet elő, hogy 2010-ben  még a megrögzött balos szavazók is átszavazhatnak a Fideszre, gondolván: „Bánja kutya a 2/3-os fölényt, ha alkotmánymódosítással, vagy kétharmados törvénymódosítással meg lehet őket fékezni, le lehet radírozni őket a politikai porondról.”

És Orbánnak – valljuk be - jó esélye van az ekként gondolkodó szavazók megnyerésére.

Orbán Viktor – egy demagógra, egy populistára jellemzően – szívfájdalom nélkül rákenheti a baloldalra (amint ezt idáig is tette) a gazdasági és társadalmi problémákat, mert az emberek jelentős hányada hisz neki. Senkit nem fog érdekelni, hogy a magyarországi gazdasági és társadalmi problémák ilyetén - negatív - alakulásában ő is vastagon benne van.

A lényeg, hogy a jelentős parlamenti fölény eredményt hozzon a szélsőséges Jobbikkal szemben, ami odáig vezethet, hogy akár belső, azaz MSZP-s, SZDSZ-es pártemberek is átszavazhatnak a Fideszbe.

Orbán Viktor és a Fidesz ma olyan helyzetben van, hogy azt a fölényt, ami vasárnap az ország „narancsraváltását” eredményezte, teljes egészében a maga javára fordíthatja.

És biztosak lehetünk benne, ha lehetősége lesz, akkor ezt az alkotmányozó többséget Orbán Viktor ki is használja, nem úgy, ahogy 1994-ben az MSZP.