2008

2008.01.07.

Zoknira, magyar!

Öles betűk a címlapokon: „…jég fokságában az ország, …lebénult a közlekedés, …csúcsforgalom a mentőknél, …harmadfokú riasztás, stb.”

Nagyanyáink azért tudtak valamit! Amikor ónos eső esett, s jószerivel csak négykézláb lehetett közlekedni, akkor egy rossz, használt zoknit húztak cipőjükre, csizmájukra és láss csodát, megszűnt a korcsolyázás.

Talán a fizikusok, mélyreható, angolos elemzéssel jobban meg tudnák magyarázni, hogy miként viszonyul a zokni a jéghez, de kétségtelen: a módszer bevált. Magam, s családom is eredményesen alkalmazza ezt az évszázados praktikát. Kit érdekel, hogy röhögnek rajtunk a fiatalok. Mi meg akkor röhögünk, amikor előttünk két lépéssel vágódnak hanyatt a hirtelen jégpályává változott járdán.

Azon  még nem csodálkozok, hogy az ifjúság e módszert cikinek tartja - ugyebár tök gáz, ha a többiek nem látják a vadiúj ötvenezres nájki csukát -, de az egy kissé furcsa, hogy az idősebbek elfeledkeznek eme jól bevált balesetvédelmi eszközről. Az idősebb, tapasztaltabb korosztálytól azért több felelősség is elvárható lenne.

Az sem leányálom, ha egy fiatal szenved zúzódást, ficamot, törést – ebcsont beforr -, ám egy idős embernél például egy combnyaktörés – másodlagos hatásként csontvelő kerül a váráramba (zsírembólia) – kimondottan életveszélyes.

A síkosság miatt nagyüzem volt vasárnap az ambulanciákon. A balesetet szenvedetteknél most majd következik a többhetes lábadozás. Otthoni, netán korházi kezelés, a család szerető ápolása, munkából, tanulásból kiesés, táppénz, kényszerszabadság, helyettesítés, és még sorolhatnám a sok „áldást”.

Hát így lesz az ónos esőből össztársadalmi probléma. Ám van ellene egy titkos fegyver.

Zoknira, magyar!

2008.01.10.

Fogathajtó goj motoros

Van abban valami báj, ahogyan, és amilyen gyorsasággal reagált Mészáros Imre, a Goj Motoros Egyesület elnöke Tamás Gáspár Miklós Népszavában megjelent írására.

Eme nonprofit (?!) szervezet vezetője váltig állítja, hogy a gojok - általa meg nem nevezett - tiszteletbeli elnöke csupán felebaráti szeretetből vállalta el tisztségét. Lelke rajta, bár tisztességesebb lett volna nevén nevezni a gyereket.

Akiről szó van, az Lázár Vilmos, fogatvilágbajnok, a CBA kereskedelmi lánc résztulajdonosa, alapítója, aki testvérével 2005-ben 3,5, 2007-ben már 4,4 milliárdos vagyonnal szerepelt a magyar top 100-ban. (Lehet, hogy TGM mégsem tévedett nagyot, és a résztulajdon csak finom csúsztatás? Mindegy! Lázár Vilmos a gojok elnöke szerint egy „csak”…)

Mészáros úr mindenesetre megsértődött.

Szerény meglátásom szerint ez kissé furcsa egy olyan szervezet vezetőjétől, amely a 2006 őszi zavargások idején, demonstratív módon vonult a Corvin-köz elé. (Aki ott volt láthatta. Valóban veszélyt sugalló, s egyesekben félelmet keltő volt a motorosok dübörgése.) Nyilván ez is benne foglaltatik az alapító okiratban, amely megtekinthető az interneten. Ámbár én nem láttam a honlapjukon, mint ahogyan a parlagfűmentesítést sem.

Az mindenesetre több mint álságos, ahogyan Mészáros úr - a többszörös milliárdos tiszteletbeli elnökkel, vezetőséggel, valamint azzal a tagsággal a háta mögött, akiknek igazán van mit a tejbe aprítani – az adománygyűjtésükről beszámol. Álságos, mert a mai napon (2008. 01. 10.) is olvasható hírportáljukon a felhívás, amelyben a cigánysággal való keresztény együttélésről papolnak, miközben a gojok - motorostól, csupán felebaráti szeretettől vezérelve – csoportosan ellátogattak a tragikus hírű Olaszliszkára.

Mindezek után, - bármennyire is megpróbált finoman fogalmazni Mészáros úr – TGM írását valahogy hitelesebbnek érzem.

2008.01.10.

Hol a korona helye?

 Del Medico Imre (A korona a Fidesz „érdeme”, Népszava, 2008.01.09.) olvasói véleményéhez – amellett, hogy minden szavával egyetértek – fűznék néhány megjegyzést.

A magyar koronázási ékszerek – nem csak a Fidesz és Orbán Viktor szerint – valóban ezeréves államiságunkat jelképezik. Ennek megfelelően kellene méltó helyre kerülnie. Az állagmegóvás és a megtekinthetőség valóban fontos szempont, de van más is.

A Fidesz egykori állítása szerint a koronázási ékszerek az államiság mellett a kereszténységet és a parlamentarizmust (!) is jelképezik, ezért, - s másért is – (legfőképp a „másért”) költöztették át sürgősen a Nemzeti Múzeumból az Országházba.

Mint sok egyéb, úgy ez az állításuk is jócskán sántít.

Magyarországon parlamentáris demokrácia van, az államformája köztársaság. Nagy-Britanniának, Hollandiának, Lichstensteinnek, Monaconak – ha jelképesen is, de - van uralkodója. Hazánknak már rég nincs. A Szent Korona és a koronázási jelvények jelképezhetnék az alkotmányos monarchia, parlamentáris monarchia, vagy például egy nagyhercegség (Monaco) államformáját, de semmiképpen egy parlamentáris demokráciáét. A korona a feudális, vagy monarchikus államforma jelképe, s mint ilyen, az egyszemélyi uralkodást jelenti.

Szerintem is a legméltóbb helye a koronázási ékszereknek a Magyar Nemzeti Múzeum lenne, - rosszabb esetben, keresztény vonatkozása miatt esetleg az esztergomi, vagy budapesti bazilika -, de semmiképp sem a parlament kupolacsarnoka.

2008.01.29.

Ingyenes oktatás – miért is?

Az egyik kereskedelmi csatornánk hírműsora kürtölte világgá, hogy egyre több orvos keresi boldogulását külföldön. Egész fejvadász cégek szakosodtak már az „orvoskereskedelemre”. Főleg anaszteziológusok, pszichológusok, röntgenorvosok, sebészek, - azaz a nálunk is hiányszakmák - képviselői, de szép számmal szerepelnek más területen praktizálók is ezen cégek keresőlistáin. A célország leginkább Svédország és Nagy-Britannia. Egy arcát nem vállaló pszichológus (aki történetesen Svédországban lélekbúvárkodik) dicsekedve mondta, hogy harminc évesen, a hazai átlagot nyolcszorosan meghaladó fizetést kap, miközben negyedannyi beteget kel ellátnia. Szép! De hogy is van ez?!

A szabad munkaerő-áramlás Európai Uniós célkitűzés volt – tudjuk. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy az orvosképzés a legköltségesebb formája az oktatásnak, hosszú évekbe - és nem utolsó sorban – nehéz tízmilliókba kerül egy-egy orvosi diploma a magyar államnak, vagyis nekünk adófizetőknek. Gondolom a fejvadász cégek nem a tehetségtelen, (pl.: csapnivaló diagnoszta, vagy remegő kezű) orvosokat csábítják külföldre nyolcszoros fizetésért, hanem a fiatal „krémet”. Konklúzió: nálunk marad az idősebb, vagy kevésbé tehetséges orvostársadalom, akiknek ugyanúgy igényeik vannak, s ugyanúgy nyújtják a markukat a társadalom felé, mint „elvándorolt” tehetségesebb társaik, s mi csak reménykedhetünk, hogy nem kezelnek majd félre bennünket. (Ámbár a szaporodó műhibaperek nem ezt bizonyítják.)

Szerény véleményem: Azokkal az orvosokkal - főleg az ösztöndíjasokkal -, akik a diplomájuk megszerzése után tíz éven belül külföldre mennek praktizálni, fizettessék vissza az „ingyenes” oktatásuk költségét (vagy legalább egy jelentős részét), és azután nyugodtan szabad áramolhatnak a nagy Európában. Akinek ez nem tetszik, az nyugodtan menjen kis táblácskájával az Oxfordra, a Sorbone-ra, vagy a Yalle-re. (Ja, majd el felejtettem: Ingyen!)

Akár az egyetemek, klinikák, kórházak - netán az oktatási, vagy egészségügyi tárca – részesednének a visszafizetett összegből, mi – a társadalom – csak jól járnánk. Talán az orvosi egyetemekre jellemző többszörös túljelentkezés is megoldódna egy kissé.

2008.02.14.

Szűrővizsgálat. Szűrővizsgálat?!

 Az alábbi, felháborító eset 2008. február 13-án történt, amely talán segít megvilágítani, hogy – többek között - miért is szükséges az egészségügy, egészségbiztosítási-rendszer átalakítása.

Feleségemmel együtt több XX.-XXIII. kerületi, 45 és 65 év közötti nő kapott a napokban meghívót mammográfiai (emlődiagnosztika) vizsgálatra, a soroksári Hősök-terére. A vizsgálatot egy mobil, kamionszerű diagnosztikai állomáson végzi az ANTSZ és a Magyar Köztársaság Országos Tisztiorvosa megbízásából, valamint az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) finanszírozásában a MaMMa RT. Eddig nem is lenne probléma, a meghívók egy adott időpontra szólnak, de…

…de a meghívón apró betűkkel feltüntetik azt is, hogy: „…amennyiben a fenti időpont Önnek nem megfelelő, úgy a vizsgálat hetében, a hét bármely napján 13 és 17 óra között bármikor megjelenhet…”

Itt kezdődnek a problémák.

Budapest e két kerülete elég népes, valószínű, hogy több száz, esetleg ezer nő kapott ugyanilyen meghívót egyazon szűk időpontra. A kamion befogadótere pedig véges (4-5 fő). Elhelyezése sem szerencsés, szélvédettnek egyáltalán nem nevezhető helyen van.  Feleségem 13 óra 20-ra kapott időpontot, ehhez képest 4 óra körül került sorra. Várakozni a szeles Duna-parton lehetett, a februári 0 C fok körüli hidegben. (A fenti korosztály már nem viseli olyan jól  sem a szelet, sem a hideget) Ha valaki már nem bírta, és megkockáztatta, hogy a közeli orvosi rendelőbe megy melegedni, azt már nem engedték vissza a sorba. Feleségem hat körül ért haza, nagyon átfázva és nagyon-nagyon mérgesen. Dühösen fakadt ki: „- Ha ezt tudom, akkor inkább tovább tanítok, nem kellett volna elkéredzkednem az igazgatótól. Inkább kifizetem a háromszázas vizitdíjat és elmentem volna a délpestibe…”

Kérdéseim:

Minek a megadott időpont, ha mindenki akkor megy vizsgálatra amikor akar, hosszú órákig tartó várakozást eredményezve?

Milyen szervezettség (szervezetlenség) jellemzi a MaMMa Rt-t, ha csak így tudja végrehajtani feladatát?

Minek az ingyenes szűrővizsgálat (!?) - OEP pénzen -, ha csak ilyen embertelen körülmények között lehetséges?

Végül, de nem utolsó sorban:

Az efféle mobil szűrőállomások tökéletesen alkalmasak a kis lélekszámú települések, vagy a tanyavilág lakosainak szűrésére, de teljességgel alkalmatlanok egy többszázezres lakosú kerület kultúrált kiszolgálására. Engem ez az egész, valahogy a Vöröskereszt, vagy a Máltai Szeretetszolgálat közép-afrikai missziós tevékenységére emlékeztet.

2008.02.26.

Vízumengedéllyel zsarol az USA?

Hetek óta különféle zsarolásokról ad hírt a magyar sajtó. Csányi kontra Gubuznai, Gaskó kontra MÁV, stb, stb. Mondhatnánk ez belügy, senkinek semmi köze hozzá.

Az viszont, amit April Foley, budapesti amerikai nagykövet – Cleveland-ben - Koszovóval kapcsolatban nyilatkozott túl megy – nem csak átvitt értelemben – minden határon.

Rónay Tamás „Felelősség” címmel, igencsak kesztyűs kézzel nyúlt a témához, finoman körüljárva - mint macska a forró kását - kommentálta az eseményt. Tökéletesen megértem Rónayt. Hivatásos tollforgatóként nem fogalmazhat megfelelő sarkossággal, holott írásában már jelezte: a helyzet ennél sokkal súlyosabb. Egy olvasói vélemény viszont lehet kevésbé cizellált.

Nevezetesen:

Szerintem az Egyesült Államok, - személyesen Bush elnök – csöppet sem kendőzve, gátlástalan módon és gusztustalanul avatkozik bele Magyarország belügyeibe. Az April Foley által közvetített „…reméljük – és elvárjuk -, hogy Magyarország csatlakozik hozzánk, és elismeri a független Koszovót, amely része Bush elnök egy osztatlan, szabad és békés Európáról alkotott képének…”, valamint a közvetlenül csatlakozó „…Bush elnök elkötelezett, azt szeretné, hogy az elkövetkező hónapokban meg lehessen kötni a (vízum)szerződést…”, „…nagyon közel vagyunk e cél eléréséhez…” mondatok, az én szememben közönséges zsarolásnak tűnnek.

Amerika messze van, és abszolút nem érdekli, hogy milyen a viszony Magyarország és Szerbia között. Mint ahogy az sem érdekli, hogy mi lesz egy esetlegesen Koszovó miatt elmérgesedő helyzet következtében az újvidéki magyarság sorsa. Bush egy közönséges vízummentességért nemzetiségi ellentéteket (legrosszabb esetben akár fegyveres konfliktust) szítana, egy uniós tagállam, - vagyis közvetlenül az Európai Unió - és egy végsőkig elkeseredett szerb állam között. George W. Busht csak az ’oszd meg és uralkodj’ érdekli, az, hogy a gazdasági recesszióval küszködő országa mit profitálhat egy kirobbanó konfliktusból. (Mint ahogy profitált is a balkáni háborúból.)

Mindezek után Bush elnök részéről végtelenül álságos és alamuszi egy osztatlan, szabad és békés Európáról papolni.

Nem irigylem a magyar politikai vezetést, mint ahogy nem irigylem több uniós tagállam vezetését sem. Főhet a fejük a kialakult koszovói-válság miatt. Nem lehet azon csodálkozni, hogy több uniós állam vezetése még bizonytalan Koszovó elismerése ügyében. Jelen esetben az Európai Unió bizony jócskán megosztott és ez csak az Egyesült Államoknak hozhat hasznot. Az egyáltalán nem meglepő, hogy Göncz Kinga külügyminiszter-asszony is, a kialakult helyzetre tekintettel mindössze ennyit mondott: elindítja azt a folyamatot, ami a függetlenség elismeréséhez vezet.

Az viszont annál inkább meglepő, hogy Sólyom László államfő – aki látványosan tiltakozott a vízumkötelezettség eltörlése ellen – most egyáltalán nem hallatja a hangját. Pedig Bush elnök - most szó szerint - egy ócska vízumért akarja megvenni Magyarországot.

2008.03.11

Révész Máriusz elszólása – avagy mégis alkotmányellenes volt a népszavazás?

2008. március 11-én 16 óra 44-kor Révész Máriusz a következőket mondta parlamenti felszólalásában:

„… a kormányzat most két rossz közül választhat: Vagy csak 2009. január elsejével vonja vissza döntéseit, s ezzel kilenc hónapig szembemegy a nép akaratával …, …vagy minél előbb -  már április 1-vel – a választók akaratának engedelmeskedve, döntést hoz a kiesett összegek kompenzálásáról. Ebben az esetben a 2008-as költségvetéssel kerül szembe…”

Hoppá!

Akkor most költségvetést érintő volt az „ügydöntő” népszavazás, vagy nem?

Ha nem, akkor érthetetlen Révész Máriusz aggódása. Hogy kerül a csizma az asztalra, mi köze a Fidesznek a 2008-as költségvetéshez.

Ha igen, abban az esetben nagy a gond, ugyanis költségvetést érintő dolgokról nem lehet népszavazni ugyebár. Alkotmányellenes.

Aggódom köztársasági elnökünk miatt. Alkotmányos aggályai – amellyel oly előszeretettel keresi fel a taláros testületet – most valóban kicsúcsosodhatnak. Akár személyét érintően is.

2008.11.04.

Nyugdíjasok a Taigetoszon

 Keserű szájízzel konstatáltam Hajós András okfejtését a Heti Hetes vasárnap esti műsorában, miszerint neki, és még vagy másfélmilliónyi kétkezi adófizetőnek csak kolonc a nyakán a nyugdíjas-társadalom.

Keserűen és némi déjá vu érzéssel, ugyanis ezt a fajta okfejtést nem először hallom az utóbbi években ama bizonyos „másfélmillió” szájából.

Való igaz: az a sok nyüves öregségi- és rokkantnyugdíjas csak hereként tengődik, - kivéve azokat, akik a nyugdíj mellet dolgoznak, tanítanak, ergo adót fizetnek, avagy kockáztatják a nyugdíjukat, holott azért megdolgoztak. (Teljesidős foglalkoztatáskor nem jár sem az öregségi, sem a rokkant nyugdíj.) De miért is dolgoznak?! Csak elveszik a helyet (a kenyeret?) az erős, munkaképes ifjú „másfélmilliótól”!

Való igaz: az a sok nyüves öregségi- és rokkantnyugdíjas, csak dőzsöl a javakban, - kivéve azokat, akik reszketve várják a közüzemi számlákat, akik ráérősen, hosszasan keresgélnek a boltok pénztárainál kis pénztárcájukban, miközben azon tanakodnak, hogy fél-, avagy negyed kiló kenyeret vegyenek – jelszó: „Laksz, vagy eszel!” - persze ezzel is irritálva a mindig rohanó, időzavarral küzdő „másfélmilliót”.

Való igaz: az a sok nyüves öregségi- és rokkantnyugdíjas, csak utazik (Nem is mondom: ingyen!) a vakvilágba, színházba, moziba, mekibe jár, netán padlógázzal nyomul a természetbe, ezzel is elszívva a drága levegőt a szorgos „másfélmilliótól”. Kivéve azokat, akik egyedül, szomorúan ülnek otthon, mert nem telik színházra, mozira, mekire, meg kvadra. Ezek mást se tudnak, csak olvasnak, és olvasnak, - régi könyvet (újra nem telik), vagy szórólapot - amíg csak a nap besüt az ablakon, mert ...

… mert este már spórolni kell a világítással.

Való igaz: az a sok nyüves öregségi- és rokkantnyugdíjas csak ül a zsíros bankbetétjein, vagy – skandallum - hatvanöt évesen veszi fel nyakra-főre a húsz éves futamidejű jelzálogkölcsönt, holott az átlagéletkor 68 év. Mire föl?! Persze, azért, hogy ezzel is terhelje a „másfélmilliót”!

Kivéve…

…kivéve azokat, akik nem, mert tudniillik már ötvenhez közel sem kapnak semmilyen kölcsönt.

Ennek dacára keservesen gyűjtögetik a pénzecskéjüket – akár bankban, akár párnacihában -, azért, hogy gyermekeiket, unokáikat (azt a „másfélmilliót”) ne terheljék a…

…a temetési költségekkel.

Mert ezek a nyüves öregségi- és rokkantnyugdíjasok mást sem csinálnak, csak olvasnak és olvasnak, csak élnek bele a nagyvilágba, korán kelnek, korán fekszenek és  Magyarországon…

 …korán halnak.

Taigetoszra velük!