Okafogyott

Elállt a pertől a TIGÁZ a Magyar Energia Hivatallal szemben – tudatták a hírcsatornák. Az indok: okafogyottság. Helyesebben; időközben életbelépett egy törvényi paragrafus, ami a per alapját romba döntötte, nevezetesen a különadók, tranzakciós díjak, vezetékek után fizetendő adók, stb. beépítésének tilalmát a szolgáltatási díjakba. Ahogyan azt Rogán Antal egyéni törvénygyáros is kihangsúlyozta „…ha kell, akár hetente háromszor is tartanak rendkívüli parlamenti ülésnapot, hogy a célnak megfelelő törvényeket alkothassanak…”.

Hát igen. Így megy ez nálunk Orbanisztánban. Ha valami nem tetszik a fülkeforradalmi rendszernek, akkor villámgyorsan összeütnek egy törvényt, ami lehetetlenné teszi a jog eszközének használatát. Ez történt a visszamenőlegesség törvénybeiktatásával csakúgy, mint az alkotmányosság, az Alkotmánybíróság esetében is. Nehogy má’ holmi anglikánus precedensjog fertőzze a mi neo-szocialista jogrendszerünket. És ha még ez sem lenne elég, úgy különböző hivataloknak adunk rendeletalkotási jogkört, hogy még véletlenül se jusson senkinek eszébe, hogy a „hatalmat” bíróság elé citálja.

Manapság ha egy bíró netán tartja magát a törvények betűjéhez, azt jobb esetben a parlamenti patkóból intőleg figyelmeztetik (fenyegetik), rosszabb esetben kiveszik a kezéből az ügyet, legrosszabb esetben nyugdíjazzák. Szegény meg mehet a sóhivatalba, vagy vén fejjel ügyvédbojtárkodhat, valami tizedrendű irodában. Mert mind a jog, mind a személye okafogyottá, de legfőképp nemkívánatossá vált.

Az okafogyottság Orbanisztánban terjed, mint a pestis. Néha csak úgy hívják elévülés, amennyiben holmi tyúkperrről van szó. De ha több száz (több ezer) milliárdos hűtlen kezelés, hivatali visszaélés történik, ami generációk sorsára van tragikus kihatással, akkor csakis az okafogyottság jöhet szóba, mint például Hódmezővásárhelyen Lázár, vagy Esztergomban Meggyes esetében. A hatalomhoz lojális parlamenti képviselők, önkörmányzati vezetők magánvagyona, magánbankszámlái pedig híznak megmagyarázhatatlan és érdekes módon, miközben katasztrofális tevékenységük következményeit okafogyottsággal (adósságátvállalással) honorálja Orbanisztán.

Ha valaki mégis úgy érzi, hogy neki a kötelességei mellé jog is jár, és netán azon töri a kis buksi fejecskéjét, hogy ezért hajlandó elmenni akár Strasbourgig, vagy Brüsszelig is, könnyen arra érkezhet vissza, hogy ügye okafogyottá válik. Ahogyan most, a TIGÁZ esetében is, aki hiába nyerne akkor is veszítene. Még az is meglehet, hogy közben alaptörvénnybe épül egy-egy kifogásolt passzus. Mert hisz’ „gránitszilárdságú” törvényei vannak Orbanisztánnak.

Zárszóként talán még annyit: Aktuális példa lehet az okafogyottság természetére az elmúlt napok hókatasztrófája is. Mert mire felróhatnánk a hatóságok tehetetlenségét, a vezetők totális alkalmatlanságát, addigra eljő a tavasz, beköszönt a globális szélcsend, azaz minden sirám és panasz okafogyottá válik, hiszen egy felsőbb hatalom helyettük is intézkedett. Így hát folyhatnak az orbanisztáni dolgok tovább a saját medrükben. Csak aztán nehogy szűk legyen ez a meder. Mert úgy hírlik jön az olvadás lés az eső, s mint tudvalevő, hiába fönn az okafogyottság gályája… azért a víz az úr.