A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) közleménye szerint
téves az az információ, mely szerint a devizahiteles perekben, a bankok ellen a
magyar államot képviselő ügyvédek, összesen 2,3 milliárd forint juttatásban
részesülnének. Ezzel szemben mindösszesen 900 milliót kapnak az ügyvédek –
közölte a tárca, hozzátéve, hogy a szerződésben kötött díjazás kifizetése a
megállapított és igazolt munkaórák alapján történik.
Mielőtt bárki is azzal vádolna, hogy pártját fogom az általánosságban amúgy is „alulfizetett” ügyvédeknek, előrebocsátom: Jelen esetben nem a kifizetett összeg a szempont, mi több, huszadrangú kérdés. Itt az elvekről van szó, arról a módszerről, ami mintegy tükörképe lehetne például a pedagógusok bérezésének.
Köztudott, hogy a pedagógusok 90%-nak bérezése szintén adott és teljesített tanórákhoz (munkaórákhoz) kötött. A legtöbb pedagógus az elszámolt és a ténylegesen végzett munkából eredő hatalmas különbségek miatt gyalázatosan alacsony bért kap. Egy tanári óra bére ugyanis nem fejezi ki azt a ráfordított energiát, háttérmunkát, amit egy adott óráért egy-egy pedagógus végez. Egy tanóra mögött ugyanis gyakran többórányi (több napi, több heti) előkészítő- és utómunka van. Ez az, amit a bérezésük nem tükröz.
Nos, valami ilyesmit érezni most a kormányt képviselő ügyvédek esetében. Nem siratom az ügyvédeket amiatt, hogy üres a koldustarisznyájuk, de itt az elvekről van szó. Az állam jelen esetben is ugyanúgy semmibe veszi az ügyvédek ráfordított előkészítő munkáját egy kifizetett és igazolt óraszám során, mint a pedagógusok esetében. Ugyanis egy per nem csak tárgyalásokból áll. A pert elő kell készíteni, háttéranyagot, bizonyítékokat gyűjteni, ergo ugyanolyan embert próbáló munka, mint a pedagógusok esetében egy tanóra leadása.
Ha az állam előre megkötött szerződéssel igyekszik az ügyvédeket kifizetni, akkor felmerül a gyanú, hogy az ügyvédek munkájának csak egy részét fizeti ki. Tudom, hogy az a 2,3 milliárd a legtöbb mezei halandó számára szinte felfoghatatlan összeg, amit csak számtanpéldákban láttak. Főleg a pedagógusok. Ugyanakkor önkéntelenül adódik a kérdés: Az NFM (az állam) vajon ugyanazt teszi ebben az esetben az ügyvédekkel, mint teszi azt rendszerességgel a pedagógusokkal? Fizet is meg nem is? Ahogyan a mesebeli egyszerű leány? Mindeközben extraprofitot zsebel be áttételesen a bankokon és az ügyvédeken keresztül, és mellékesen… szerecsent mosdat. Ügyes! Mondhatni nagyon ügyes! Illetve nem is annyira ügyes, hiszen - mint már oly sokszor – ismételten magyarázkodni kényszerülnek. Akár a csínyt elkövető, majd fülöncsípett nebuló.
Csak egyszer érnénk meg, hogy korrekten tájékoztatnák a lakosságot. Ja, hogy akkor kevésbé lehetne a zavarosban halászni? Na igen. Mondhatni, ilyen az antidemokrácia.
Mielőtt bárki is azzal vádolna, hogy pártját fogom az általánosságban amúgy is „alulfizetett” ügyvédeknek, előrebocsátom: Jelen esetben nem a kifizetett összeg a szempont, mi több, huszadrangú kérdés. Itt az elvekről van szó, arról a módszerről, ami mintegy tükörképe lehetne például a pedagógusok bérezésének.
Köztudott, hogy a pedagógusok 90%-nak bérezése szintén adott és teljesített tanórákhoz (munkaórákhoz) kötött. A legtöbb pedagógus az elszámolt és a ténylegesen végzett munkából eredő hatalmas különbségek miatt gyalázatosan alacsony bért kap. Egy tanári óra bére ugyanis nem fejezi ki azt a ráfordított energiát, háttérmunkát, amit egy adott óráért egy-egy pedagógus végez. Egy tanóra mögött ugyanis gyakran többórányi (több napi, több heti) előkészítő- és utómunka van. Ez az, amit a bérezésük nem tükröz.
Nos, valami ilyesmit érezni most a kormányt képviselő ügyvédek esetében. Nem siratom az ügyvédeket amiatt, hogy üres a koldustarisznyájuk, de itt az elvekről van szó. Az állam jelen esetben is ugyanúgy semmibe veszi az ügyvédek ráfordított előkészítő munkáját egy kifizetett és igazolt óraszám során, mint a pedagógusok esetében. Ugyanis egy per nem csak tárgyalásokból áll. A pert elő kell készíteni, háttéranyagot, bizonyítékokat gyűjteni, ergo ugyanolyan embert próbáló munka, mint a pedagógusok esetében egy tanóra leadása.
Ha az állam előre megkötött szerződéssel igyekszik az ügyvédeket kifizetni, akkor felmerül a gyanú, hogy az ügyvédek munkájának csak egy részét fizeti ki. Tudom, hogy az a 2,3 milliárd a legtöbb mezei halandó számára szinte felfoghatatlan összeg, amit csak számtanpéldákban láttak. Főleg a pedagógusok. Ugyanakkor önkéntelenül adódik a kérdés: Az NFM (az állam) vajon ugyanazt teszi ebben az esetben az ügyvédekkel, mint teszi azt rendszerességgel a pedagógusokkal? Fizet is meg nem is? Ahogyan a mesebeli egyszerű leány? Mindeközben extraprofitot zsebel be áttételesen a bankokon és az ügyvédeken keresztül, és mellékesen… szerecsent mosdat. Ügyes! Mondhatni nagyon ügyes! Illetve nem is annyira ügyes, hiszen - mint már oly sokszor – ismételten magyarázkodni kényszerülnek. Akár a csínyt elkövető, majd fülöncsípett nebuló.
Csak egyszer érnénk meg, hogy korrekten tájékoztatnák a lakosságot. Ja, hogy akkor kevésbé lehetne a zavarosban halászni? Na igen. Mondhatni, ilyen az antidemokrácia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése