A szögletes kerék

Mi másra is gondolhatna az emberfia, mint a szögletes kerékre, erre a világcsoda találmányra, amikor azt olvassa, hogy kedden összeül a Zsidó Közösségi Kerekasztal. És ki más is kründolhatta össze, mint a nagyhatalmú sündisznócska, Lázár János. Mostanra már az is kiderült, hogy ez a szögletes kerék, bizony ízzig-vérig zsidó találmány - ami tulajdonképpen semmire sem jó. És aki ilyeneket gyárt – valljuk be! -, az annyit is ér.

Igen annyit, mert milyen önbecsülése lehet az olyan közösségnek, amelyik még mindig holmi párbeszédkészségről és optimizmusról fecseg, miközben megalázzák, semmibe veszik, mi több tulajdonképpen szóba sem állnak vele. Ha csak azt veszem alapul, hogy a Szabadság téren felállított megszállási emlékmű kérdésében meg sem hallgatták a zsidó érveket, hazug, alamuszi módon, erőből hozta létre a kormány – akkor miről beszélünk? Akár „kerekasztal” mellett.

Most sincs ez másképp. Lázár János a keddi program során még véletlenül sem akar foglalkozni az olyan „apróságokkal”, mint például a Sorsok Háza ügye. Jól példázza ezt, hogy a kérdést a program „egyéb napirendi pontjai” közé sorolták, amire vagy lesz idő, vagy nem. És ahogy Lázárt ismerjük, mindent el fog követni, hogy a kormányzatra kínos témákat kikerülje.

Szomorúan veszem tudomásul, hogy a honi zsidóság még mindig hisz az olyan mesékben, mint például a kormány kompromisszumkészsége, ugyanis ilyen már Magyarországon nem létezik. Arról nem is beszélve, hogy jelen esetben is azt az utat járják, amit a kormány Lázár Jánoson keresztül rájuk erőszakolt. A megosztottság útját.

Ki kell, hogy jelentsem: ez a felfogás bizony nem optimizmus, hanem már az ostobaság szintjét súrolja. És ha már itt tartunk: bizony a zsidó közösségeknek inkább emlékezniük illene, mintsem birka módon hagyni, hogy tereljék. Különösen nem egy olyan kormány által, amely vígan dagonyázik egy sötét korszak mocsarában. Az ilyen felfogás egyszer (nem is egyszer) már súlyosan megbosszulta magát.