Elévülés

150 millióba került a 2014-es évi augusztus 20-i tűzijáték megrendezése – adták hírül a kormány sajtóközleményét a médiák.

Eddig rendben is volna, csak…

Csak ne lenne az a fránya hosszútávú memória.

Nem tudom, emlékszik-e még a Mélyentisztelt Publikum az „Országimázs” nevű cirkusz 1998 és 2002 közötti vendégszereplésére. Ha nem, akkor némi segítség:

Ezen cirkusz porondján akkor frenetikus sikert aratott egy bizonyos „Ezüsthajó”, minden magyarok naszádjának ősatyja, valamint testvérhajója a Go Ahead Inc. hangzatos nevet viselő és az USA Delaware államában bejegyzett off-shore cég. Némi képzavarral: e cég-hajók akkoriban büszkén szelték a cirkusz porondjának homokhullámait. Az előbbi kapitányi állásában Piszok Manfredet is meghazudtoló tehetséggel feszített Wermer András, Orbán Viktor akkori informális (?) főtanácsadója, míg a másik kapitányi hídon ott ügyeskedett – minő meglepetés - Wermer anyósa, a vállalkozás vezetője, valamint „első tisztje”, Dr. Réti András ügyvéd, a Go Ahead budapesti képviselője. Az a Réti, aki szintén közel állt a kormányfői érdekkörhöz és aki ellen 2002-ben büntetőeljárás indult éppen az Országimázst érintő kétes üzletek miatt (bóvliórák milliókért, stb.). Hogy milyen eredménnyel? Ma ő a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke.

És hogy miért is érdekes ez? Mert akkoriban (2000-ben) ők bizniszelték le az augusztus 20-i tűzijátékot, 260 millióból. (Figyelem! 2000-et írunk és nem 2014-et, és azóta volt infláció is, meg nem kis gazdasági válság, szintén nem kis forintromlással. A devizások érzik ezt a legjobban.). Kicsit hamburgeresre sikeredett ugyan az ünnepi parti, de mit számít az. A Wermer-család ügyességét dicséri, hogy sikerült a patent biztosítótűkkel hozzátűzni a gumikesztyűket a teniszütőkhöz (by Rejtő Jenő), azaz jutányos áron szert tenni a saját McDonald’s-érdekeltségük párszáz darab elfekvő, de még szavatosságon belüli tűzijáték petárdájára. És a publikum zabálta. Kétpofára. Még sör is jutott, igaz Heineken-csillag képében - mert biz’ az is volt a petárdák között -, de kicsire nem adunk, meg egyébként is így mulat a magyar polgári kör. És az istennek sem tud leszokni róla. Azóta sem.

Ám nehogy elájuljunk a döbbenettől, mert mindez piti dolog volt a következő év lenyúlásaihoz képest, ugyanis akkor kezdett el igazán dübörögni a cirkusz.

Feltűnt a manézsban egy bizonyos Pyro-Technik nevű tűznyelő és egy Happy End nevű zenebohóc és a közönség tombolt. 460 millióért már igazán lehetett, hiszen tulajdonképpen ők fizették meg a produkciót. (Csak érdelességképpen: A Pyro-Technik volt az a cég, amelyiknek 2004-ben felrobbant a raktára Törökbálinton három ember halálát okozva. Vezetője, Lengyel László ellen érdekes módon ejtették a vádakat.). Szóval a lényeg a dologban, hogy az alvállalkozó Pyro-Technik ugyan kihozta a tűzijátékot 247 millióból, de valahogy a Happy End már hogyhogy nem 460 milláról nyújtotta be a számlát a kormány felé. Ismétlem: a dátum 2001 és nem 2014.

Nos, azt hiszem, érdemes elgondolkodni az elmúltakon, hiszen csaknem tizenöt év telt el azóta. Azt hiszem világosan kiderült, hogy még mai viszonylatban is jelentős közpénzlenyúlás esete forgott fenn. És anélkül, hogy bárki is megpiszkálná az ügyeket - a dolog szépen elévült.
Érdekes, hogy az ilyen stiklikre valahogy nem születik visszamenőleges hatályú törvény. Nem is értem miért. Azaz nagyon is értem! Azért, mert a Nagyérdemű Publikum – ismét némi képzavarral - egyszerűen nem látja a cirkusztól az erdőt. Azt az erdőt, amelybe a cirkusz illuzionistái vezetik be. Újra és újra és egyre mélyebben.