Bőr az arcon

Milyen is az a bőr, amely a mostanság regnáló magyar kormányt és címzetes tagjainak arcát jellemzi? Nos, bizton állíthatjuk, hogy jó vastag. Akár a rinocéroszé.
De nézzük csak a napi felhozatalt:

Rinocérosz I.

Igencsak vastag és pirulás nélküli bőr kell ahhoz, amit a kormány „első minisztere”, azaz I. avagy „Vastagbőrű” Lázár útján kezdeményezett. Nevezetesen, hogy egy Zsidó Közösségi Kerekasztal (így, nagybetűvel) összehívását kezdeményezte. Mármint ő. Nem ám a zsidók, ó nem. Ő, mint tárcanélküli főminiszter, egyszemélyben és nyilván megbízás útján. Hogy kinek a megbízásából, az nem kérdéses. A Kedves Vezető nyilván úgy gondolja, hogy ezzel tompíthatja a Szabadság téren sunyi módon felállított borzalom és a Holokauszt emlékévének kapcsán amúgy is, a kormány és a honi zsidóság között kiéleződött helyzetet. Ehhez kellett egy vastagbőrű, amihez Lázár kitűnő alany.

Világos ugye, hogy most kell leülni tárgyalni és nem mondjuk áprilisban, vagy májusban, az ígéretekhez híven. Immáron megvannak a kész tények, ezen az ex-lex állapoton változtatni már úgysem lehet (nem is akarnak), tehát most már tárgyaljunk. Ehhez azért pofa kell. És ha a zsidó szervezetek ennek bedőlnek, akkor meg is érdemlik.

Rinocérosz II.

Magas állami kitüntetést akarnak adni az augusztus 20-i nemzeti ünnepen Kertész Imrének, a Sorstalanság című regény Nobel-díjas magyar írójának. Annak az embernek, akit amúgy Orbán egyik kiváló jobbkeze, a CÖF oszlopos ökle - név szerint egy bizonyos Bayer Zsolt - tendenciózusan csak Imre Kertésznek nevez. Ehhez is azért kell a jó vastag orcabőr. Nagyon remélem, hogy ezt a „gesztust” Kertész Imre tiszteletteljesen visszautasítja. Mondjuk párbajképtelenség okán, ha már úgyis annyira nyomul a Horthy-kultusz, Érpataktól a HazatérésTemplomán át egészen a Kossuth térig.

Rinocérosz III.

És ha már a Nobel-díj, akkor svéd is, és természetes, hogy nem maradhat ki a sorból a „Kisvastagbőr-díj” várományosa, az államtitkári rangra emelkedett (vagy süllyedt?) Szijjártó Péter sem. Az ő orcája is vígan elbírja azt a kirohanást, amit, Birgitta Ohlssonhoz címzett. Ebben azt állította Szíjjártó nyalonc, hogy a liberális svéd Európa-ügyi miniszter minden szava színtiszta hazugság. Pedig a svéd miniszter-asszony csupán Orbán Viktor tusványosi beszédéből idézett. Szó szerint. De miért is csodálkozunk, hiszen Orbán berkekben manapság a liberális szitokszó, Svédország meg ugyebár amúgy is túlontúl közel van Norvégiához.

Rinocérosz IV.

A legvastagabb bőr azonban a magyar parlament házelnökének, Kövér Lászlónak fedi az arcát. Illetve arcátlanságát. Ne is értem, hogyan nem szakadt még a fejére a parlament kupolája. Pirulás, szemrebbenés és minden szégyenérzet nélkül belerondítani az emberek pofájába, hogy manapság a politikusi pálya egyben karrierlehetőség és nem szolgálat, avagy azt, hogy érdekcsoportok kormányon keresztüli érvényesülése a nagyság (mármint a Fidesz-kormány nagyságának) átka… Nos, ehhez kell az igazán vastag pofabőr. Ami Kövérnek természetesen meg is van. És még büszke rá. Az olyan kijelentés pedig, hogy Soros György alapozta meg a magyarországi liberalizmus hegemón pozícióit… Azt hiszem, ezt a pofátlanságot nem lehet túlszárnyalni.

Persze mondhatta volna szebben is a „kislovag”. Mondjuk emigyen: „Kedves Soros pajtás! Addig jó voltál, amíg volt oxfordi ösztöndíj, alapítványosdi az elit-szolgahad kineveléséhez, meg köszönjük, hogy egy kis pénzmakkot szórtál az éhes disznók elé… de immáron túlhízott rajtad a vezérdisznó, nincs rád szükség. Sokkal több makkot fialt nekünk az Unió.”.

Hát nem lenne így sokkal korrektebb és közérthetőbb? Minek ide az olyan kövéri tiráda, hogy kimódolt, liberális szellemi és erkölcsi terror? Ugyan már! Egy vezér-vastagbőrűtől azért többet várna az ember.