"Azért van olyan sok vélemény, mert a gondolatok száma végtelen, a papír pedig nem tud tiltakozni." (Kobzi János)

2013. június 21., péntek

Levél az ígéret földjéről


Tudod drága sztrovacsek, ez az ország az ígéretek földje. Mármint nem Amerikára gondoltam, mert az olyan messzi van még kilométerben is, hogy olyan számok csak számtanpéldákban léteznek. Nem drága sztrovacsek barátom, nem arra gondoltam, hanem Magyarországra, mint az ígéretek földjére. Erre a hóval, árvízzel, kánikulával, aszállyal, viszállyal és minden egyébbel sújtott kis országra, mert itt ígéretekben, illetve ígérgetésekben nincs hiány.

Itt van például egy olyan ígéret, hogy két hét alatt rend lesz közbiztonságilag, amit egy káplárból avanzsált miniszternek látszó tárgy tett. Most ott tartunk, hogy az előbbi állítást egy másik, ezúttal kormányszóvivővé átalakult polgármesternek látszó tárgy cáfol, miszerint a „Józsipiacon” kialakult helyzet immáron kezelhetetlen. Olyannyira, hogy azon már sem saller, sem koki, sem a NAV, sem a TEK nem segíthet. S mindez a keleti nyitás, kistigris – akarom mondani „Négy tigris” jegyében. És az ígéret, hogy most aztán rendet vágunk. S lesz szőlő, meg lesz lágy kenyér, de ha az nem, akkor cirkusz, avagy stadion a helyén. Futballhuligánokkal mégiscsak könnyebb elbánni ugyebár.

Aztán ott van valamiféle egymillió új munkahely ígérete is. No, drága sztrovacsek, ekkora számok is csak a számtanpéldákban léteznek. Mert teszem azt  vegyünk egy trafikos egyéni-, vagy kisvállalkozót, akinek jó esetben van egy-két alkalmazottja. Na mostan ezek lapátra kerülnek, mert a boltok helyén például valami „Continental” nevű gyógyvíz és dohánymágnás és retyerutyája Nemzeti Wellness Szivoldát nyit. A wellness abból áll, hogy napi egészségügyi sétát kell tenni a másik faluba egy csomag staubért. (két-három kilométer 40 fokban, maga a felüdülés) Szóval lapát a nem elég narancsszínű alkalmazottnak és vállalkozónak, arccal az egymillió munkahely felé. Ja, és ígéret, hogy ez bizony az ifjúság édes madarának egészséges táplálásáért történik, miközben senki észre sem veszi, hogy ez is csak beetetés. Úgy mellékesen itt is feltűnik ám a keleti nyitás, igaz, csak a Gyömrői úti Sárkány Centerig.

Bírod még drága sztrovacsek barátom?
Akkor folytatom.

Ígértek nekünk némi ingyenes orvosi ellátást a horrorösszegű, csak számtanpéldákban fellelhető vizitdíj ellenében. Most ott tartunk drága sztrovacsek, hogy jobb, ha viszed a teljes „menetfelszerelést” (szikétől a gyógyszerig) a kórházba, ha meg akarsz gyógyulni, s még így sem biztos a siker. Hiába, így megy ez az ígéret földjén.
Aztán ígértek nekünk színvonalas (de legfőképp ingyenes) oktatást, meg mindenféle oktatási reformot, de valaki a Lajtán túl többet ígért - s mert alapjában vándorló ösztönnel megáldott nemzet vagyunk - nosza ki is vándorolt ötszázezer emberünk. Pech! Ez van, ha valaki pókerezik. Számítson rá, hogy terítenie kell. Manapság már az olyan patinás intézmény, mint a BME is a bezárás ellen küzd. Mert pénz nincs, de van számtanpéldányi számú ígéret, hogy az építész, gépész és egyéb mérnökpalánta jövője biztosított. Ha máshol nem, hát stadionoknál, mélygarázsnak látszó uszodáknál, térnosztalgiázásnál, stb. Szem nem marad szárazon, én meg csak bámulom a vadonatúj villamos-pályát, meg azt, hogy miért van tíz centi vertikális különbség két illesztés között, és miért kell visszaszedni kétszáz méternyi betonpanelt?

A minap kérdezi egy riporter a tévében egy hozzáértőtől, hogy mi lehet az oka az emberek apátiájának, pedig intézményesített korrupció korrupció hátán, s amikor egy határral arrébb már tizedennyiért is áristomban a fél kormány? A válasz elgondolkodtató: „…az ok, hogy például a termőföld-mutyi során már olyan pénzösszegek forognak, hogy azt közönséges halandó fel sem tudja fogni…”. Puff neki! Már az értelmi képességgel is baj van?
Persze én megértem. Ezek akkora összegek drága sztrovacsek, hogy ilyenek tényleg már csak számtanpéldákban léteznek. A közönséges halandó még megért egy Nokiás dobozt pár millióval, vagy egy diplomatatáskát tízmillával, talán még egy százmilliós tocsikolás is elér a tudatáig, de a száz és ezermilliárdok… Háromezer milliárdos „einstand”, ötszázmillió eurós olajmutyi, kétszázmilliárdos „államosítási mutyi”, gripenezés, trafikolás… Nos, az már meghaladja a felfogóképességet, s mint ilyen, emeli az ingerküszöböt. Mert tudd meg drága sztrovacsek barátom, hogy korrumpálni és korrumpálódni csak nagyban szabad. Akkor már hozzád sem mernek nyúlni, s talán még repülőre is futja. Drága sztrovacsek! Tudod mire kell vigyázni a korrupcióval? Hogy ki ne maradj belőle, mert akkor annyit is érsz! Főleg itt az igeretek földjén.

 
Most nyilván - a sok negatívum ellenére is - vérszemet kaptál drága sztrovacsek és azt kérdezed, hogy miképpen lehet eljutni az ígéret földjére, ebbe a tejjel-mézzel folyó magyar Kánaánba?

Nyugodj meg drága sztovacsek, még zöldkártya sem kell hozzá. Nem nagy művészet. Egy-két százezer euró, vagy veszel pár jól fialó magyar államkötvényt (még a CDS-fellárral sem kell törődnöd) és úgy jössz át a schengeni határon, mintha nem is lenne. De ha nincs elég pénzed, elég egy kettős-állampolgársági óhaj. Még anyakönyvi kivonat sem kell, elég, ha azt mondod, hogy a dédnagyapád ükapja magyar volt. És ha már itt vagy, nincs ki megállítson. Tiéd a letelepedési támogatás, hit, erkölcs és szeretet, s nem utolsó sorban a szavazati jog. És hogy el ne felejtsem: a megannyi trafik. Megígérem neked, hogy földet is kapsz doszt, annyit, hogy a füleden pereg ki, hiszen ez – mint már említettem - az ígéret földje. Csak arra figyelj, hogy körömreszelgetés (kapáról szó sincs) közben eléggé narancssárga legyen rajtad a póló és olykor-olykor írj alá egy-egy rezsicsökkentési kérdőívet.

Hát sok sikert az ígéret földjén!

Barátod, Wagner

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése