"Azért van olyan sok vélemény, mert a gondolatok száma végtelen, a papír pedig nem tud tiltakozni." (Kobzi János)

2013. június 27., csütörtök

Azeri bukta


Motázs: Plajbászblog
A Nemzet Első Bizniszmenje, az Első Nemzeti Szarka nagyot akart és… és ismét hatalmasat bukott. Szokás szerint a mi kontónkra.
Nemzetközi és hazai médiahíradások szerint mégsem építik meg a Nabucco gázvezetéket, amely a Kaszpi-térségből származó azeri gázt hivatott volna Európába szállítani. Még a rövidített változatát sem.
Kár volt tehát pánikszerűen kivásárolni a Szurgutnyeftyegas-tól a MOL-részvényeket, kár volt az E-On gáztározók államosítása… és kár volt Safarovot cseretárgyként használni. Jó nagyot bukik a MOL is, hiszen 16%-ban tulajdoni érdekeltsége van a Nabuccóban
Most az egész, reményteljes üzletnek fuccs. Nem marad más, mint újból valamiféle olajszőkítési ügyletet nyélbeütni, hátha a még hátralévő időben csurran-cseppen valami. Ugyanis a régi olajszőkítő éhesdisznók már mind levágva, az új malacok, meg nagyon visítanak. A törvény már körvonalazódik. Egyéni indítvány megvolt, festék is van bőven, nem lehet kétséges az sem, hogy a Dicsőséges Kétharmad pár nap alatt át is veri az egész tervezetet a parlamenti törvénygyáron. Ó, azok a boldog kilencvenes évek!

Mivel az OMV úgy határozott, hogy kiszáll az üzletből, alapos kokit adott Orbánnak. Ám az igazi, egetrengető sallert Azerbajdzsán adta a Shah Deniz II-őn keresztül. Azerbajdzsán ugyanis úgy határozott, hogy a tervezett TAP (Trans Adriatic Pipelin) vezetéket részesíti előnyben, amely nem érintené Magyarországot. Oda a megálmodott és fontoskodó magyar gázelosztó szerep, amelyben Orbán oly annyira szeretett tetszelegni. Álom, álom, édes álom!

Egyértelművé vált tehát, hogy az azeriek számára csak egy huszadrangú valami Magyarország. baltásgyilkos ide, államkötvény oda. A csapot forgató kéz Azerbajdzsánban van, s a harácsoló, kétszínű hosszúnyelv-politika azon a vidéken teljesen hatástalan, már csak a hasonlóság miatt is. A narancsos bukta előtt Orbán megízlelhette az azeri bukta keserű ízét.
Gondolom most Putyin is jókat röhög a markába, s várja a következő esdeklő orbáni térdencsúszást, vagy azt, hogy most mit fog hebegni-habogni Orbán - például Ukrajnának. Mert a másik csapot Putyin szorítja. A harmadikat pedig Irán, ami Orbánnak is a legkeményebb dió, mert mégiscsak zsenánt lenne a Jobbik útjára tévedni. Ám ez nem is annyira fontos, mint az hogy mi lesz a mese a híveknek, a megugró gázárakért.
Kíváncsi vagyok, mikor játsza ki a kormánykommunikáció ismét a katari kártyát.
Esküszöm, röhögni volna kedvem, ha nem zokognék ettől az egész orbáni gazdaságpolitikai ámokfutástól. Amit nekünk kell kamatostól megfizetnünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése