![]() |
Motázs: Plajbászblog |
Nemzetközi és hazai médiahíradások szerint mégsem építik meg
a Nabucco gázvezetéket, amely a Kaszpi-térségből származó azeri gázt hivatott
volna Európába szállítani. Még a rövidített változatát sem.
Kár volt tehát pánikszerűen kivásárolni a
Szurgutnyeftyegas-tól a MOL-részvényeket, kár volt az E-On gáztározók
államosítása… és kár volt Safarovot cseretárgyként használni. Jó nagyot bukik a
MOL is, hiszen 16%-ban tulajdoni érdekeltsége van a Nabuccóban
Most az egész, reményteljes üzletnek fuccs. Nem marad más,
mint újból valamiféle olajszőkítési ügyletet nyélbeütni, hátha a még hátralévő
időben csurran-cseppen valami. Ugyanis a régi olajszőkítő éhesdisznók már mind
levágva, az új malacok, meg nagyon visítanak. A törvény már körvonalazódik.
Egyéni indítvány megvolt, festék is van bőven, nem lehet kétséges az sem, hogy
a Dicsőséges Kétharmad pár nap alatt át is veri az egész tervezetet a
parlamenti törvénygyáron. Ó, azok a boldog kilencvenes évek!
Mivel az OMV úgy határozott, hogy kiszáll az üzletből,
alapos kokit adott Orbánnak. Ám az igazi, egetrengető sallert Azerbajdzsán adta
a Shah Deniz II-őn keresztül. Azerbajdzsán ugyanis úgy határozott, hogy a
tervezett TAP (Trans Adriatic Pipelin) vezetéket részesíti előnyben, amely nem
érintené Magyarországot. Oda a megálmodott és fontoskodó magyar gázelosztó
szerep, amelyben Orbán oly annyira szeretett tetszelegni. Álom, álom, édes
álom!
Egyértelművé vált tehát, hogy az azeriek számára csak egy
huszadrangú valami Magyarország. baltásgyilkos ide, államkötvény oda. A csapot
forgató kéz Azerbajdzsánban van, s a harácsoló, kétszínű hosszúnyelv-politika
azon a vidéken teljesen hatástalan, már csak a hasonlóság miatt is. A narancsos
bukta előtt Orbán megízlelhette az azeri bukta keserű ízét.
Gondolom most Putyin is jókat röhög a markába, s várja a
következő esdeklő orbáni térdencsúszást, vagy azt, hogy most mit fog
hebegni-habogni Orbán - például Ukrajnának. Mert a másik csapot Putyin
szorítja. A harmadikat pedig Irán, ami Orbánnak is a legkeményebb dió, mert
mégiscsak zsenánt lenne a Jobbik útjára tévedni. Ám ez nem is annyira fontos,
mint az hogy mi lesz a mese a híveknek, a megugró gázárakért.
Kíváncsi vagyok, mikor játsza ki a kormánykommunikáció ismét
a katari kártyát.
Esküszöm, röhögni volna kedvem, ha nem zokognék ettől az
egész orbáni gazdaságpolitikai ámokfutástól. Amit nekünk kell kamatostól
megfizetnünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése