Északi Áramlat – szabotázs (Kinek az érdeke?)

Robbanások történtek a Balti-tenger mélyén, az Északi Áramlat iker-gázvezeték délnyugati szakaszán. Amellett, hogy az eset hajó- és repülő-közlekedési, valamint súlyos környezetszennyezési és ökológiai problémákat okoz a Balti-tenger ezen térségében, azzal a következménnyel is jár, hogy megszűnt a földgáz szállítása Oroszország felöl Nyugat-Európába ezen a gázvezeték-rendszeren. A négy erőteljes detonációt svéd és dán szeizmológiai mérőállomások is rögzítették.

Az elsődleges szakértői jelentések szerint nem ipari baleset, hanem szabotázs cselekmény történt, azaz szándékosságról van szó.

Ennyi a száraz hír.

 

Mivel az Északi Áramlat gázvezeték elsődleges prioritású Európa észak-kelet és észak-nyugat irányú földgázkereskedelmében, fontos útvonala az északi és nyugat-európai országok egyenletes földgázellátásának, jogos lehet a kérdés: Mégis kinek az érdekében állhatott ezen cselekmény elkövetése? Moszkva a nyugatot vádolja, Európa az oroszokat. De mi lehet az igazság?

Orosz érdek:

Tudvalevő, hogy az Északi Áramlat földgázvezeték kiépítése nagyon sokba került. Mind Oroszország, mind Európa nagyon sokat áldozott, hogy a rendszer kiépülhessen. Az is köztudott, hogy Európa földgázellátásában majdhogy nem kizárólagos az orosz szerep. Ebben közrejátszik a földrajzi elhelyezkedés, mint praktikum, ám nem hagyható figyelmen kívül egy fontos tény: Úgy gazdasági, mint politikai értelemben Európa számára jelentős az orosz függőség.  Ezt a zsarolási potenciált már számtalanszor kihasználta az orosz vezetés. Az orosz-ukrán konfliktus, majd az ennek a hatására kialakult európai szankciós politika erőteljes lépést váltott ki mindkét félből. Moszkva a vezetékek elzárásával fenyegetőzött, Európa pedig megpróbálja lerázni láncait (értsd: turbina visszatartás, alternatívák, stb…).

Moszkvát két érdek fűzhetné az efféle cselekmények elkövetésére. Az egyik, hogy ne kész tények elé állítsa a nyugatot a csapok elzárásával, s ezzel maga ellen hangolva a nyugat-európai közvéleményt, hanem mossa kezeit, mondván;” Én nem tehetek róla!”. A másik, hogy ezzel felgyorsíthatja és ösztönözheti a keletre (Kína, India) irányuló, földgázérdekű gazdasági befektetéseket. Bármelyiket is nézzük, mindkettő rendkívüli kockázattal jár és nem is biztos, hogy bármilyen eredményt is hoz. Arról nem is beszélve, hogy Moszkva a jelenlegi politikai és gazdasági helyzetben nem engedheti meg magának ezt az „itt a piros-hol a piros” játékot.
Konklúzió: A moszkvai érdek valószínűsége csekély.

 

Európai érdek:

Európa, (és főleg az Unió tagállamai) olyan gazdasági, politikai és - a tél közeledtével – energetikai krízissel néz szembe, amelyre az elmúlt évtizedekben nem volt példa. Ezen kívül az Oroszország elleni uniós szankciópolitika olyan társadalmi feszültségeket generál, amely már most is érezteti hatásait, különösen az Unió keleti régióiban. Európa gazdasága, ill. gazdasági szintje nagyban függ termelési és kereskedelmi potenciáljától. Ezt pedig a globális piac és energia nélkül önmaga nem tudja fenntartani. Ennek fontos tényezője a keletről (és ebbe beletartozik úgy Kína, mint Oroszország) beérkező energia, nyersanyag humán erőforrás és tudás. Ennek gátat szabni szinte öngyilkosság.
Konklúzió: Európai érdek kizárt.

 

Kínai érdek:

Sokan gondolják azt, hogy akár Kínának is szerepe lehet a dologban. Bár ez abszurdnak tűnik, a lehetőséget mégsem lehet elvetni.
Kína az elmúlt évtizedekben olyan gazdasági fejlődést produkált, amelynek csodájára jár a világ. Ezzel együtt jár Kína szinte feneketlen energia éhsége. Ebben szerepe lehet egy új energiahordozó, mégpedig az orosz gáz megjelenésének (A lehetőséget fentebb már pedzegettem). Kérdés, hogy mind az orosz, mind a kínai fél hajlandó-e mindent kockáztatni egy kétes kimenetelű eredményért? És itt a „kétes értelmet” egy világháborús kockázatot is jelentő gazdasági krízis jelentheti. Szerintem sem Oroszország, sem Kína nem annyira ostoba, hogy az elmúlt évtizedek gazdasági eredményeit egy ilyesféle „malőrrel” tönkretegye. Kína és a kínai mentalitás sokkal inkább érdekelt egy aránylag jól prosperáló felvevőpiacban, amibe pl. Európa igen fontos szerepet tölt be.
Konklúzió: A kínai érdek valószínűsége igen csekély.
 

 Amerikai érdek:

Zbigniew Brzezinski, az Egyesült Államok ill. Carter elnök volt nemzetbiztonsági főtanácsadója mondotta: „Ha a nyugat nem tud terjeszkedni, káoszba merül a világ.”
A gond csak az, hogy a köztudottan patrióta és nacionalista Brzezinski, nem a teljes nyugati világra, hanem csak és kizárólag az Egyesült Államokra gondolt, a nyugati világ többi országa – számára - csak mint csatlós, vagy mint bábállam játszhatott szerepet.  Brzezinski személye és tevékenysége mind a mai napig igen nagy ráhatással bír az amerikai külpolitikára.

 

Az USA külpolitikájára mindig erős ráhatással volt a káosz kihasználása. Ha természetes módon ez nem jött létre, akkor ő maga generálta. Nem lehet csodálkozni, hisz ez a lételeme. A „jó csendőr” szerep. Káosz, hadsereg, majd halászat a zavarosban, legyen az a világ bármely pontján. Ezen sem lehet csodálkozni, hiszen az USA munkaképes lakosságának 60 százaléka – közvetve, vagy közvetlenül – az Egyesült Államok hadseregét szolgálja. Ez a „gólem” tulajdonképpen az Államok gazdasági motorja. De sajnos van egy hátránya is. Iszonyú pénzt és energiát emészt fel. És ezzel el is érkeztünk az Északi Áramlat kérdéséhez.

Az Egyesült Államoknak igen fontos az energiahordozó ellátás, mind társadalmi, mind hadsereg szinten, hiszen ezt a gólemet etetni kell. Ezt az energiahordozót, pedig vagy erőszakkal, vagy erős nemzeti valutával képes csak megszerezni. Az a legjobb, ha mindkettő rendelkezésre áll.
Nos, mint látható, a káosz ismét adott. A szintér gazdasági vonatkozásban ezúttal Európa, háborús viszonylatban pedig Ukrajna. A dollár soha nem látott mértékben erősödött a többi nemzet valutához képest, a sereg pedig teszi a dolgát. Mert senkinek ne legyenek illúziói, hogy a NATO nem amerikai irányítás alatt működik (Vajon miért nem vette fel a közösség tagjai közé Oroszországot?).
Az Északi Áramlat megszűnésével felértékelődött a Déli Áramlat, ill. Törökország szerepe. És mint köztudott, Törökország a NATO, avagy inkább az Egyesült Államok egyik előretolt helyőrsége. Bázis, amelyet nem szívesen adna fel, s ezért inkább elnézi az olyan diktátorok tündöklését is, mint Erdogán. Most hol az a híres amerikai demokrácia felfogás? És hol van ugyanez a közel-, ill. közép-kelet térségében, pl. Szaúd-Arábiában?

Az USA számára még most is Oroszország a legnagyobb mumus. (És ennek egyik oka éppen a már fentebb említett Brzezinski és az ő vaskalapos kommunista ellenessége. Pedig hol van már az orosz kommunizmus?) Szinte bármit megtesz, hogy kiiktassa az Orosz behatást, illetve az oroszok legerősebb fegyverét, az  „energiahordozó-fegyvert”. Ezzel két legyet üthet egycsapásra. Egyrészt meggyengíti Oroszországot, másrész Moszkva ellen hangolhatja a világ közvéleményét. Mindeközben özönlik az amerikai pénz és fegyver Ukrajnába, az embargós és szankciós propagandába és politikába. Ám egész Európában egyre erősebben hallható az „amerika hangja”. Nem is kell nagyon messzire mennünk, hogy mi is meghalljuk. (értsd: Márki-Zay Péter) Nem mellékes körülmény az amerikai palagáz export, nem elhanyagolható a szintén amerikai befolyással bíró közel-keleti folyékonygáz export sem és minő véletlen, amerikai helikopter (ó, nem svéd, vagy dán) ólálkodott a Balti-tenger térségében, pont azon a szakaszon, ahol a robbanások bekövetkeztek. És az Egyesült Államok most hallgat. Akár a sír!
Konklúzió: Minden jel egy irányba mutat. Nevezetesen, az Egyesült Államok irányába. Ja, kérem… a nemzeti és üzleti érdek… Bármi áron. Akár országok, akár emberek millióinak élete árán. Hiszen – mint már említettem -  halászni legjobban a zavarosban lehet!