Más szemében a szálkát

Heisler András, a Mazsihisz elnöke szerint nem lehet elfogadni a kirekesztést, vagy az idegengyűlöletet. Eddig szép és nemes a gondolat. Legalábbis az lenne, ha nem Heisler lenne az az ember, aki gyakorolta volna a kirekesztést, avagy támogatta volna azt.

Mindannyian jól emlékszünk, hogy Heisler András szervezete volt az, aki a kirekesztés fegyveréhez nyúlt, amikor az általuk oly annyira gyűlőlt Schwezoff Dávid „másságát” kezdte feszegetni. A Mazsihisz mindezek után és alapján teljes erővel támadta a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) akkori vezetőjét, s akciójuk annyira sikeres volt, hogy rövid időn belül sikerült is eltávolítaniuk posztjáról Schwezoffot. Természetesen mindezt a tolerancia nevében. Az eredményt tudjuk - Heisler lett Lázár János „zsidóügyi” főtanácsadója, a BZSH pedig szépen beleolvadt a Mazsihiszbe.

Heisler szavai meglehetősen álságosak és tipikusak. Amolyan más szemében a szálkát, de a sajátunkban a gerendát sem. Heisler András már hitelét veszítette, amikor elfogadta Lázár felkérését, ahelyett, hogy határozottan kiállt volna ellene (Lázár János pártja manapság élen jár a kirekesztés vonatkozásában, elég, ha csak Lázár elhíresült „akinek nincs semmilye az annyit is ér” mondatára gondolni.), de ugyanígy nem lehet hiteles a rasszizmus, a kirekesztés és a xenofóbia elleni küzdelem terén sem. Különösképpen azért, mert a homofóbia is a kirekesztés egyik fajtája. A holokauszt során döntő tényező volt az antiszemitizmus, ám szerepet játszottak a fentebb említett kirekesztés-formák is. De tenéked magyarázzam?!