Lázár János préselte ki magából az alábbi sorozatot:
Első lövés: ”Amivel tudunk versenyezni és amiről nem szabad lemondani – hogy lehet, hogy Nyugat-Európában többet keresnek, de élni itt jobban tudnak.”.
Ó, igen. Mert mi vagyunk az „olcsó Jánosok”, amúgy lázárilag és háromszáztizes euró árfolyamon. Csak az nem világos, hogy Lázár ezt a tősgyökeres nyugatiaknak üzente, vagy a nyugatra szakadt hazánkfiainak ott a Trafalgar-téren. Mert az utóbbiak valahogy nem tolonganak haza, az előbbiek meg nem hallgatnak a hívó, szíves szóra és nem állnak hosszú, tömött sorokban letelepedési engedélyért. Annak a pár darab autógyártó multinak, aki húzza a gazdaságunkat, meg kisebb gondja is nagyobb annál, hogy az itteni életlehetőségeken agyaljon, Valahogy festőibb a Cote d’azur.
Második lövés: „Azok a társadalmak úgy vannak kitalálva, hogy amit keresel, azt be is szedjék tőled, tehát abban vagy érdekelt, hogy el is költsd, amit kerestél.”.
No hiszen! Nem úgy, mint nálunk. Itt annyi a megtakarítás, hogy… hogy nem győzik a bankok és brókercégek. Ezért is van manapság a párnaciha. Kényszerűségből. Egyébként nem tudom észre vette-e Lázár, hogy az állam úgy elveszi a magyar jövedelmek 60-90%-át, hogy észre sem vesszük, legyen az rezsi, létfenntartási költség, vagy adó. Azaz észrevesszük, mert a maradék tízből kell kigazdálkodni a családi fészket, vagy fejleszteni a vállalkozást. Persze vannak olyan vállalkozások, amik egyik nap megalakulnak, besöprik a lét, és másnap felszámolódnak, de az egy más világ (Lázár ezt nagyon tudja). Törvényes és legális, akár a pénzmosás, s ugye egy csepp svindli nincs benne, mert ez a társadalom így van kitalálva. Élni, rabolni és a másikat eltaposni elvi alapon.
Első lövés: ”Amivel tudunk versenyezni és amiről nem szabad lemondani – hogy lehet, hogy Nyugat-Európában többet keresnek, de élni itt jobban tudnak.”.
Ó, igen. Mert mi vagyunk az „olcsó Jánosok”, amúgy lázárilag és háromszáztizes euró árfolyamon. Csak az nem világos, hogy Lázár ezt a tősgyökeres nyugatiaknak üzente, vagy a nyugatra szakadt hazánkfiainak ott a Trafalgar-téren. Mert az utóbbiak valahogy nem tolonganak haza, az előbbiek meg nem hallgatnak a hívó, szíves szóra és nem állnak hosszú, tömött sorokban letelepedési engedélyért. Annak a pár darab autógyártó multinak, aki húzza a gazdaságunkat, meg kisebb gondja is nagyobb annál, hogy az itteni életlehetőségeken agyaljon, Valahogy festőibb a Cote d’azur.
Második lövés: „Azok a társadalmak úgy vannak kitalálva, hogy amit keresel, azt be is szedjék tőled, tehát abban vagy érdekelt, hogy el is költsd, amit kerestél.”.
No hiszen! Nem úgy, mint nálunk. Itt annyi a megtakarítás, hogy… hogy nem győzik a bankok és brókercégek. Ezért is van manapság a párnaciha. Kényszerűségből. Egyébként nem tudom észre vette-e Lázár, hogy az állam úgy elveszi a magyar jövedelmek 60-90%-át, hogy észre sem vesszük, legyen az rezsi, létfenntartási költség, vagy adó. Azaz észrevesszük, mert a maradék tízből kell kigazdálkodni a családi fészket, vagy fejleszteni a vállalkozást. Persze vannak olyan vállalkozások, amik egyik nap megalakulnak, besöprik a lét, és másnap felszámolódnak, de az egy más világ (Lázár ezt nagyon tudja). Törvényes és legális, akár a pénzmosás, s ugye egy csepp svindli nincs benne, mert ez a társadalom így van kitalálva. Élni, rabolni és a másikat eltaposni elvi alapon.
Harmadik lövés: „…nekünk az a mozgásterünk, hogy világosan
lássuk, hogy a saját szülőhelyeinket, közösségeinket, élőhelyünket,
komfortosabbá tegyük. Nem a fizetés a versenyképes, hanem a hely versenyképes.”
(SIC!).
Így belegondolva… Tényleg azon versenyzünk, hogy nehogy éhen dögöljünk. Ha ezt a taposómalmot mozgástérnek lehet nevezni, akkor legyen, de mindezt komfortosításnak titulálni… Ez nem csak pofátlanság, de mérhetetlen cinizmus is. De mit várjunk az olyantól, akit „versenyképes fizetése” is arra sarkall, hogy csaljon (értsd: lézerblokkoló, vagy a kiskorú több tízmilliós ingatlana, amely valahogy kifelejtődött a vagyonbevallásból), vagy azt vágja a pofánkba, hogy „akinek semmilye nincs, az annyit is ér”. Ugyanis a tény az, hogy akinek semmilye nincs, az termeli ki Lázár versenyképességét. No ez az, amit világosan látunk, és amit Lázár és a hasonszőrűek megpróbálnak mindenáron elhomályosítani.
Különben Magyarország nem csupán fizetésileg, de mint hely sem versenyképes. Ennek legfőbb oka a jogi bizonytalanság. Magyarországról mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy élhető ország. Ezt bizonyítja a többszázezer emigránsunk, akiknek eszük ágában sincs hazajönni, hiába a kormányzati szirén-énekek, és azok a milliók, akik napról napra tengetik életüket.
Így belegondolva… Tényleg azon versenyzünk, hogy nehogy éhen dögöljünk. Ha ezt a taposómalmot mozgástérnek lehet nevezni, akkor legyen, de mindezt komfortosításnak titulálni… Ez nem csak pofátlanság, de mérhetetlen cinizmus is. De mit várjunk az olyantól, akit „versenyképes fizetése” is arra sarkall, hogy csaljon (értsd: lézerblokkoló, vagy a kiskorú több tízmilliós ingatlana, amely valahogy kifelejtődött a vagyonbevallásból), vagy azt vágja a pofánkba, hogy „akinek semmilye nincs, az annyit is ér”. Ugyanis a tény az, hogy akinek semmilye nincs, az termeli ki Lázár versenyképességét. No ez az, amit világosan látunk, és amit Lázár és a hasonszőrűek megpróbálnak mindenáron elhomályosítani.
Különben Magyarország nem csupán fizetésileg, de mint hely sem versenyképes. Ennek legfőbb oka a jogi bizonytalanság. Magyarországról mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy élhető ország. Ezt bizonyítja a többszázezer emigránsunk, akiknek eszük ágában sincs hazajönni, hiába a kormányzati szirén-énekek, és azok a milliók, akik napról napra tengetik életüket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése