Navracsics Tibor EU-biztos bírta elszólni az alábbiakat:
„Amióta a magyar politika környékén kóborlok, folyamatosan
azzal vagyok megvádolva, hogy Orbán Viktort akarom megbuktatni, és én akarok
lenni a miniszterelnök. De értékelhető kísérletet eddig erre nem tettem, és azt
sem hiszem, hogy ha már eddig nem tettem, akkor most tennék.”.
Hogy mi benne a hülyeség? Némi szövegelemzői segítséggel azonnal kiviláglik.
A fenti bővített mondatok tartalmaznak két kulcsfontosságú apróságot. Nevezetesen a „kóborlok” és a „kísérlet” szavakat. Mert mit is jelentenek ezek? Navracsicsul annyit, hogy a fideszes expotentát bizony egy igazi megélhetési politikus, hiszen „csak” kóborol a politika környékén, azaz határozott céljai nincsenek, soha nem is voltak és egyébként is alá’ szolgája. Ezt bizonyítja a második szó is, amelyben feketén-fehéren elismeri, hogy bizony tett kísérletet a „vezér” megbuktatására, csakhogy az – mindenki, de leginkább Navracsics legnagyobb bánatára - nem volt értékelhető. Focinyelven ezt úgy fogalmazzák, hogy a pályán volt ugyan, de labdába sem rúgott, nem hogy a kaput veszélyeztette volna. Istenem, hát van ilyen. A tehetségtelenség meghozza a maga gyümölcsét (lásd jelenlegi beosztását), még ha hülyeségekben is.
Egy valami ezek után biztos. Navracsics nem oszt, nem szoroz a hatalmi játszmában. Ahhoz ugyanis gyenge, mint a harmat. És mivel a perspektíváit és jellemét illetően ő maga vallja be az utolsó pár szóban, hogy az erősen korlátozott… Nos, cipőpucolónak valamelyik öltözőben talán még jó lesz.
Hogy mi benne a hülyeség? Némi szövegelemzői segítséggel azonnal kiviláglik.
A fenti bővített mondatok tartalmaznak két kulcsfontosságú apróságot. Nevezetesen a „kóborlok” és a „kísérlet” szavakat. Mert mit is jelentenek ezek? Navracsicsul annyit, hogy a fideszes expotentát bizony egy igazi megélhetési politikus, hiszen „csak” kóborol a politika környékén, azaz határozott céljai nincsenek, soha nem is voltak és egyébként is alá’ szolgája. Ezt bizonyítja a második szó is, amelyben feketén-fehéren elismeri, hogy bizony tett kísérletet a „vezér” megbuktatására, csakhogy az – mindenki, de leginkább Navracsics legnagyobb bánatára - nem volt értékelhető. Focinyelven ezt úgy fogalmazzák, hogy a pályán volt ugyan, de labdába sem rúgott, nem hogy a kaput veszélyeztette volna. Istenem, hát van ilyen. A tehetségtelenség meghozza a maga gyümölcsét (lásd jelenlegi beosztását), még ha hülyeségekben is.
Egy valami ezek után biztos. Navracsics nem oszt, nem szoroz a hatalmi játszmában. Ahhoz ugyanis gyenge, mint a harmat. És mivel a perspektíváit és jellemét illetően ő maga vallja be az utolsó pár szóban, hogy az erősen korlátozott… Nos, cipőpucolónak valamelyik öltözőben talán még jó lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése