Üzenet - az amnézia jegyében

Érdekes üzenetet fogalmazott meg Orbán Viktor az 1946-os  sváb kitelepítésekkel kapcsolatban. Mondom érdekeset, de leginkább olyat, ami hemzseg a közhelyektől, és csúsztatásoktól. Azt nem állítom, hogy Orbán Viktor ne lenne tisztában a történelmi tényekkel, de hogy némi cavintonhiányban szenved, az biztos. Ha meg nem… Nos, akkor még rosszabb, mert akkor  ismételten fennáll a történelemhamisítás tényállása, ami Orbán esetében egyáltalán nem szokatlan.

De nézzük magát az orbáni üzenetet:

Orbán szerint „pótolhatatlan vesztesége az országnak a magyarországi németek elhurcolása”.
Valóban tragikus és pótolhatatlan. Csakhogy ez is amolyan féligazság. Mert elhurcolás és kitelepítés között van egy kis különbség, amiről a magyarországi zsidók és cigányok bővebben tudnának mesélni. Tény, hogy a magyar svábok közül nagyon sokakat elhurcoltak egy kis málenkíj robotra a szovjet munkatáborokba, a Gulágra  Közel egyharmadát a kitelepítetteknek (ugyanilyen sokakat az egyéb nemzetiségűekből, és magyarokból, amiről a kormányfő kegyeskedik elfeledkezni). A kétharmad viszont Németország amerikai fennhatóság alatt lévő övezeteibe telepíttetett ki.
Tehát ha már üzengetünk, akkor ne csak esetlegesség-szerűen, hosszú nyelvvel az éppen aktuális fenék irányába, hanem üzengessünk például az erdélyi román kitelepítetteknek is, vagy a Délvidékieknek, a szlovákoknak, a zsidóknak, habár tudom én, hogy az ilyesféle "idegenrendészeti problémák" zavarosak tudnak lenni, hogy az önmagunk múltjának számonkérése, az önmagunkkal való szembenézés roppant kellemetlen.

Orbán szerint „Magyarország kétszer tapasztalta meg a diktatúra iszonyatát”.
Vagy tizenkétszer, de ebbe talán ne menjünk bele, mert még kiderülne a kormányfő történelmi ismereteinek hiányossága. Az ő lelkivilágában nyilvánvalóan az a diktatúra hagyta a legmélyebb nyomokat, amikor ingyen szívhatta magába a diktatúrák mibenlétét és természetét, nem beszélve ezen időszakra eső oxfordi tanulmányi kirándulásáról.

Orbán üzenete szerint „a diktatúrában is a haza az egyetlen, ami nem árulhat el”.
Ez meg annyira orbános, ami már csak tyúklépésre van attól a mondattól, hogy a haza (nép) nem lehet ellenzékben. Ugye értitek az üzenetet zemberek? Ugye értitek ti sötétben bujkáló libsi-bolsik? Reszkessetek!

Orbán még azt is üzente, hogy az emlékezés kultúrájára van szükség a gaztettel és gonosztettel szemben.

Na itt ütközött ki a rövidtávú memóriacsökkenés tünete a nemes kormányfői koponyában. A kor kórtünete pedig az, hogy kíválóan emlékezünk a több évtizede történtekre, de például az előző percben elmondottakra egyáltalán nem. Pedig jelen esetben csupán uszkve három és fél évnyit kellene visszatekerni az emlékezés óráján. Esetleg hetet-nyolcat - úgy 2006-ig. Azt már nem is javasolnám, hogy ’89-’91-ig, a „ruszkik haza”, illetve a „tovaris konyec” időszakig, mert az már túl nagy feladat lenne, és talán túl megalázó. Különben is az ember feje nem káptalan, meg nem is fiatalodik ugyebár. Így fordulhat elő az olyan kellemetlenség, hogy emlékezhetünk – persze kizárólag hobby-, és stadion szinten - például egy 6-3-ra, de például a 8-1-es holland zakóra nem.

Tehát éljen Gömbös, éljen Horthy, meg Tormay, meg Wass, mert ők már beleesnek a dicső, hosszútávú emlékek tartományába és ahogy elnézem a magyarországi történéseket, már nem sok hiányzik Szálasi megdicsőüléséhez sem.

Mindezek után jöhetett a következő orbáni üzenet, hogyaszongya: „Az emlékezés a megbékélést szolgálja, s ennek beteljesedése lehet 2014-ben (?!) ha az új Országgyűlésben németül, saját anyanyelvén szólalhat meg a magyarországi német nemzetiségi választott…”

Ó. mily’ megható ez a mondat. Az ember szíve szinte belefacsarodik. Bele bizony, ha nem gondolsz arra az apróságra, hogyha nemzetiségiként regisztráltatod magad, akkor nem szavazhatsz országos listára, hála az új, orbáni választási törvénynek, ami annyit jelent, hogy nemzetiségiként mehetsz a levesbe. Anyanyelveddel, nemzetiségeddel együtt. Mert érdekérvényesítésed egyenlő lesz a nullával.

És végül, de nem utolsósorban itten még egy üzenet-szösszenet, ami valahogy imigyen szól: „Minden ember maga felel a bűneiért”. Legalábbis Orbán szerint.  Nem így a „gyevi bírót”… és nem így például a Pécsi Törvényszéket, akik szerint, ha egy orbán-fun (szóvivő) követi el valami stiklit, akkor felmentetik minden bűne alól. Mert akkor bizony ártatlan a végtelenségig, hiszen utasításra (parancsra) tette. És mint tudvalevő, a parancsot megizélni nem lehet, mert csak szaporodik, legyen az a parancs bármilyen ostoba is, vagy legyen a parancs kiadója bármennyire is amnéziás.

Ezt meg én üzenem Orbánnak.