 |
| Fotó: BBC |
Különös mondatok hagyták el a magyar miniszterelnök száját
szokásos pénteki rádióinterjúja során. Többek között ezek: „ ...fontosabb a hosszútávú barátság, mint egy
konkrét üzlet… ezért mi most
felajánljuk a horvát kormánynak, hogy vásárolja ki a MOL részvényeit… ahogy azt
mi tettük…”. Vagy az ilyenek: „…el lehet ezt intézni civilizáltan is….anélkül,
hogy letartóztatnánk bárkit… egyébként ezzel (a Hernádi-ügy – a szerző)
párhuzamosan is fut négy-öt olyan ügy, amelyben a teljes magyar gazdasági elit
legismertebb személyei vannak érintve…”
Döbbenetes szavak ezek egy állam miniszterelnökétől.
Normálisan működő demokratikus rendszerekben egy-egy ilyen mondat után azonnali
lemondásra szólítanák fel a kormányfőt és jó, ha csak lemondásra és nem indít
azonnal nyomozást hivatalból a legfőbb ügyész - korrupciógyanú miatt. Mondom;
Normális demokráciában! De hol van már nálunk demokrácia? És hol van egy
lelkiismeretes legfőbb ügyész?
Mert miről is szólnak e mondatok?
Például arról, hogy Hernádi személye már annyira fontos a kormánynak (Orbán Viktornak), hogy akár a MOL 49% részvénypakkját is beáldozná azért, hogy Hernádit megmentse a letartóztatástól, és/vagy a horvát igazságügyi szerveknek való átadástól. Persze most már könnyű békülékeny hangnemet megütni Horvátországgal szemben, amikor a horvát fél kijelentette, hogy nincs a költségvetési keretében annyi felesleg, hogy ki tudná vásárolni a MOL 49%-os tulajdonhányadát. Orbán érzi, hogy még mindig jobban jár, ha nyomott árakon a horvát állam vásárolja ki a részvényeket (civilizált mód), mintha például egy orosz, vagy egy európai multi kaparintaná meg azokat.
„Országomat egy lóért” – mondta III. Richárd a bosworthi csatában. És mit mond most Orbán Viktor az INA-csatában? Azt, hogy MOL részvényemet egy horvát ügyészségi vizsgálat helyett. Mert az az ügyészség nem tartozik az orbáni-fennhatóság alá.
Például arról, hogy Hernádi személye már annyira fontos a kormánynak (Orbán Viktornak), hogy akár a MOL 49% részvénypakkját is beáldozná azért, hogy Hernádit megmentse a letartóztatástól, és/vagy a horvát igazságügyi szerveknek való átadástól. Persze most már könnyű békülékeny hangnemet megütni Horvátországgal szemben, amikor a horvát fél kijelentette, hogy nincs a költségvetési keretében annyi felesleg, hogy ki tudná vásárolni a MOL 49%-os tulajdonhányadát. Orbán érzi, hogy még mindig jobban jár, ha nyomott árakon a horvát állam vásárolja ki a részvényeket (civilizált mód), mintha például egy orosz, vagy egy európai multi kaparintaná meg azokat.
„Országomat egy lóért” – mondta III. Richárd a bosworthi csatában. És mit mond most Orbán Viktor az INA-csatában? Azt, hogy MOL részvényemet egy horvát ügyészségi vizsgálat helyett. Mert az az ügyészség nem tartozik az orbáni-fennhatóság alá.
És ezt igazolja a fentebb már említett, a teljes magyar
gazdasági elitet érintő Orbán-mondat is. Ugyanis mire másra lehetne gondolni,
mint a MOL-ban is érdekeltséggel rendelkező „elitre”. Mint amilyen például
Csányi, Demján, Nyerges, vagy uram bocsá’ – Simicska Lajos. És ezzel korántsem
teljes a névsor, mert Orbán is vastagon érintett, hiszen „az állam én vagyok”.
Most nyilván azon gondolkodik a kormányfő, hogyan tudja meggyőzni a magyar „érintett elitet”, hogy bólintson rá erre az eszement tranzakcióra. Megmondom kerek-perec: Nem fog sikerülni!
Most nyilván azon gondolkodik a kormányfő, hogyan tudja meggyőzni a magyar „érintett elitet”, hogy bólintson rá erre az eszement tranzakcióra. Megmondom kerek-perec: Nem fog sikerülni!
Ezenkívül mit jelent az, hogy „mi”?
Ugyanis a MOL tulajdonosi szerkezete olyan, hogy az államnak és állam által felügyelt befektetőknek van cca 40-45% részesedése, a többi mind külföldi, illetve magánbefektető, s inkább beáldozzák akár Orbánt is – Hernádiról nem is beszélve -, mintsem ezermilliárdokat dobjanak ki egy őrült kedvéért. Ez még a magyar elitnek is kemény érvágás lenne, és ne is említsük az ománi vagy az egyéb külföldi részvényeseket.
Tegnapi nyilatkozatában a kormányfő már szót sem említett holmi
pereskedésről, sőt…Ugyanis a MOL tulajdonosi szerkezete olyan, hogy az államnak és állam által felügyelt befektetőknek van cca 40-45% részesedése, a többi mind külföldi, illetve magánbefektető, s inkább beáldozzák akár Orbánt is – Hernádiról nem is beszélve -, mintsem ezermilliárdokat dobjanak ki egy őrült kedvéért. Ez még a magyar elitnek is kemény érvágás lenne, és ne is említsük az ománi vagy az egyéb külföldi részvényeseket.
Orbán–III. Richárd most ott áll egyedül a csatatér közepén, és nyüszítve ordít egy ló után. Egy olyan csata közepén, amit csakis magának köszönhet. És ügyeskedés ide, formai kifogások oda az Interpol körözése ellen - ez már valóban csak nyüszítés. Talán lesz egy dakota gebe, amelynek a hátán még elmenekülhet, mielőtt úgy jár, mint Ivo Sanader.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése