...és ne vígy minket a kísértésbe...

Előrebocsátom, hogy nem a szívem csücskei az újdonász, politikai alapon szelektált és pályázatot nyert nemzeti dohányboltosok, és egyáltalán nem szakadok meg a szívfájdalomtól, ha az ellenőrző hatóság szabályszegés miatt megbírságolja őket, de…

…de nem lehet elmenni szó nélkül az alábbi módszer mellett.

Furfangos(?!) módját eszelte ki a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság (NFH) az újonnan létesült nemzeti dohányboltok ellenőrzésére, tekintettel az ifjúság védelmére. Fiatalkorúakat vonnak be a trafikokat érintő ellenőrző hadjáratukba.

Hogy ez mennyire törvényes, azt most hagyjuk, mert a törvényeket mindig az aktuális hatalom szabja és hajtja végre a saját szájaíze szerint, így például az ifjúságot érintőeket is. A történelem a bizonyíték arra, hogy a különböző elnyomó rendszerek előszeretettel használják fel gyerekeket, s akár az arcvonalba is küldik őket (lásd a hitleri hatalom végóráit, vagy a mai kor iszlám terrorszervezeteit).

Most bizonyára sokan huhognak, hogy „Júj, ez nagyon durva hasonlat, ezt talán nem kellene”, de gondoljunk csak bele. Az emberi aljasság legmélye, amikor valamely cél elérése érdekében gyerekeket használnak fel, legyen az robbantásos merényletektől kezdve a bértapsolásig – vagy jelen esetben az eredményorientált hatósági ellenőrzésig.

Szóval lehet moralizálni, hogy melyik a nagyobb bűn - becitálni egy gyereket a válóperi tárgyalásra tanúnak, egy kalasnyikovot adni a kezébe, vagy szándékosan beküldeni egy számára már eleve tiltott trafikba –, de nem érdemes. Mindegyik súlyos vétek a gyerekek ellen, s jellemzi az adott társadalmat, amely eltűri, illetve lehetővé tesz ezt.

Tehát a nemzeti dohányboltokat érintő konkrét esetben az NFH fiatalkorúakat bír rá törvényszegésre, holott a boltok portálján is ott díszeleg a nagy tiltó tábla, miszerint 18 éven aluliaknak még a belépés is tilos. Legalábbis így rendelkezik az új kereskedelmi salátatörvény. (Kirívó eset volt, amikor egy fiatalasszony egyéves kisbabáját volt kénytelen egy járókelőre bízni, amíg vásárolt, mert a nemzeti trafikos kiparancsolta a bébit a boltból.) Hogy az NFH ezekben az esetekben milyen módon szegi meg a fiatalkorúak védelmére vonatkozó paragrafusokat, azt az alapvető jogok biztosának (ombudsman), vagy a legfőbb ügyésznek lenne kötelessége hivatalból kivizsgálni, ugyanis már a törvényszegésre való felbujtás is bűn. Fiatalkorúak vonatkozásában pedig még súlyosbító körülmény is.

Nem tudom mi lesz az NFH következő lépése. Talán a türelmi zónák, vagy éjszakai mulatók működését fogják eképpen ellenőrizni? Ezek után cseppet sem lenne meglepő! Régebbi korokban a fiús apukák küldték az efféle, fiatalok számára tiltott „műintézménybe” nagykorúvá cseperedett fiaikat, úgymond „beavatásra”. Ám ez is tisztességesebb volt az NFH módszerénél, mert szigorúan betartották a korhatárt. De most ne nosztalgiázzunk!

A lokálok, masszázsszalonok (kupik) ajtajában legalább van egy kétajtós szekrénynek látszó tárgy, aki ellenőrzi a belépőket Lehet, hogy a nemzeti dohányboltosok is ezt a módszert fogják alkalmazni? Nem mondom, ez is egy módja a munkahelyteremtésnek, de nem akarok ötleteket adni.

Szóval - provokatív próbavásárlásokat végezni nem új módszer, ámbár erkölcsi szempontból megkérdőjelezhető. Emlékezzünk arra a nagy port vert esetre, amikor egy kereskedelmi tévé tényfeltáró riportere tette ugyanezt, lebuktatva így a törvényszegésre hajlamos kereskedőt. Érdekes módon akkor is a „kísértő” médiumot marasztalták el

A keresztény ima tartalmazza az alábbi fohászt is: „…és ne vígy minket a kísértésbe…”.

Jó lenne, ha a nagy magyar keresztényieskedő kormánytagoknak és törvényalkotói segítőiknek néha-néha eszébe jutnának ezek a szavak, hamár… És mellesleg az is jó lenne, ha a törvény teljes szigorával csapnának le az ifjúság, a fiatalkorúak - nota bene – a gyermekek ellen vétkezőkre. Jelen esetben az NFH ilyen módszereket alkalmazó ellenőreire, vagy azokra a hivatali vezetőkre, akik mindezt a felháborító módszert egyáltalán lehetővé teszik.