Amellett, hogy szinte minden szavával egyetértek, mégis fel
kell tennem a kérdést: Érdemes?
Ugyanis a magyar egy különleges állatfajta. Szomjúhozza az
igazságot, de ugyanakkor irtózik tőle. A magyarnál az igazságkeresés amolyan
narkotikum-féle. Egyfajta alkoholszármazék, ami nála különleges hatással bír.
Ezért van az, hogy a magyar jobban szereti, ha előbb belehazudnak egyenesen a
szemébe (szinte élvezi is, ha lóvá teszik), azután ádáz harcot vív a hazugságok
leleplezéséért. Ez nála szinte nemzeti sport. Hazugság-igazság.
Beszopás-kijózanodás. Mert rossz a rosszal, de rosszabb a rossz nélkül. És ez
megy már, amióta magyar világ létezik a Föld kerekén. Nincs még egy olyan
nemzet, amelyiknek annyi szólása, közmondása létezne a hazugságok
leleplezésére, mint a magyarnak. „Mondd meg az igazat és betörik a fejed!”,
vagy „Mi jár annak, akinek igaza van? A szája.”, stb.
Ezért tettem fel Szüdi Jánosnak a kérdést a bevezetőben,
hogy érdemes igazat mondani? Ennek a magyarságnak?
Gyurcsány egyszer mondott igazat és be is törték a fejét. Mi
több, egész iparág épült rá, s a magyaros fokos-technológiára, ami tökéletesen
alkalmas a fejek betörésére. Még külföldi „szakértőket” is alkalmaztak annak
érdekében, ha magunk mégsem forgatnánk elég jól ezt az ősmagyar
„célszerszámot”. És ugyanerre a sorsra jutott Bokros, Oszkó, vagy Bajnai,
Szekeres, Pallag, vagy Sándor „Papa”. Igazat mondtak, de a nép, az istenadta
nép nem kért belőle. Inkább öntötte magába az újabb adag narkotikumot.
Olyanokat, mint 14. havi nyugdíj, vagy a megvédjük a drága anyaföldet meg a
nyugdíjakat, devizahiteleseket, éhezőket, illetve a tündérmesét a felemelkedő
gyorsnaszádról, a rezsicsökkentésről, meg hasonlók. Mert az így jó. Meg aztán
utána van legalább miért hőbörögni. Mert a magyar olyan, hogy utcára vonul
egyetlen hazug szóra, de az igazság ezer hívó szavára… No, azt nem! Fura egy
nép.
Tehát érdemes ezeknek valaha is igazat mondani? Nekik,
nekünk, … nekem!
Megháláljuk ezt… vagy megint egy hazug fülke-falkaforradalom
lesz a hála… ha elmegyünk (el tudunk menni) egyáltalán szavazni?
Talán elmegyünk. Nem valamiért, hanem jó szokás szerint
valami ellen. Ahogy szoktuk. Mert szomjúhozzuk ugyan az igazságot, de nem
szívesen teszünk érte. Inkább szavazunk a kábító hazugságra, mint a józan
igazságra. Ugyanis akkor elmaradna a várva-várt narkotikumi hatás. Ami nélkül
nem tudunk élni. Mi, magyarok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése