Kultúrkampf, avagy félórás délelőtti séta Pesterzsébeten

Kultúrkampf 1:

Parkoló autó. A műszerfalán egy csoda. Nem bólogató kutya, nem szivacs dobókocka, nem. A XXI. század elektronikus szuperszerkezete, a táncoló műanyag virág. Mint valami madárszárnyat úgy csapkodja a leveleit a legújabb, piros-fehér-zöld „autóskedvenc”.

Kultúrkampf 2:

Középkorú házaspár az egyik szupermarketben. Az asszony válogatja a mirelitborsót, keresi, hogy melyik az olcsóbb. A férj „Ha nem ennyibe kerül, leütlek!”.

Ugyanők, de már kint az utcán. Az asszony kérdésére „Ma mit fogunk csinálni?”, a férj válasza: „Hazamegyünk, bebaszunk és hányunk.”.

Ez igen!

Kultúrkampf 3:

Pesterzsébeti piac. Féltucat magyar gárdás masírozik a piac területén belül. Férfiak, nők vegyesen. Fekete bakancs, terepszínű nadrág, fekete, oroszlános dzseki, rajta a büszke felirat, hogy „Magyar Gárda” (Nem Új Magyar Gárda!), fejükön a jellegzetes SA-ra hajazó fekete sapka.
A piacon vásárlók arcán látszik a kíváncsisággal vegyes félelem, ahogy utánuk néznek. Néha halk mormogás: „Rohadt nácik.” És sehol egy rendőr, holott állítólag egy betiltott szervezet egyenruhájában feszítenek.

Hát ennyi, ez alatt a rövidke félóra alatt, 2013. február 9-én, szombaton, Abigél napján.