Mottó:
”Az, hogy döntő csapást mérjünk a végső győzelemre, az mindenkinek szuterén joga és manzárd kötelessége, mert én nem vagyok egy sovinizmus, de amit mondok az egy rizikó.”
”Az, hogy döntő csapást mérjünk a végső győzelemre, az mindenkinek szuterén joga és manzárd kötelessége, mert én nem vagyok egy sovinizmus, de amit mondok az egy rizikó.”
A szigorú, ámde cseppet sem konzekvens atya arról ismerszik
meg, hogy olykor lehet engedékeny, gyakorolhat gesztust. Különösen akkor,
amikor siheder és erejét próbálgató kölke azzal fenyegeti, hogy letépi a szája
szélét, mint pajkos gyerek a plakátot. Ez történt most Győrött, amikor azt
találta ki a hatalmi mámor, hogy megszünteti a gimnáziumi képzést a Krúdy-ban.
Az ötlet élt is cirka egy napot, mert az elementáris tiltakozás hatására
hamvába dőlt az elképzelés.
Azért érdemes górcső alá venni Borkai Zsolt győri polgármester-atya hozzáállását a dologhoz, mert igen tanulságos. Az egyik nap még azt hangoztatta, hogy igenis, dübörög a járműipar és a fiatalokat ebbe az irányba kell terelni holmi gimnáziumi félreértés helyett, míg másnap már csatlakozott a facebook-tiltakozók népes seregéhez. Ez igen! Ez már következetesség! Különben is lássa az istenadta nép, hogy a rideg hatalom olykor lehet vajszívű is. Most tehát lehet örömködni, tapsikolni, mi több vastapsikolni. Éljen a párt, éljen a… a satöbbi!
Azért nekem lenne némi megjegyzésem a rohamos járműipari fejlődés margójára: A minap olvasom, hogy munkaerőtoboroz az esztergomi „miatónk”. Illetve nem ő, hanem a munkáltató és a munkavállaló közé beékelődő (ennek folyományaként tisztes sápot realizáló és alapbért csökkentő) munkaerő-közvetítő. Már eme tény is vérforraló, ám a mukaadó legfőbb kitétele a gyors és preciz munkavégzés mellett a… a monotónia tűrés. Értjük ugye?! Minek is a gimis szürkeállomány-képzés, ha nekünk tulajdonképpen lelkes bio-automatákra van szükségünk. Ez a cél, ezt fejezi ki a vezéri elv és az ő mamelukjainak visszhangja. Elvégre minek is tanuljon a tinó, ha úgyis elhúzza a csíkot a Lajtán túli dúsabb legelőkre, vagy ha marad, akkor meg levágják, mielőtt ökörré fejlődne. Erről szólt a történet, s tulajdonképpen erről szólt Borkai ki- és visszalengése.
Azért érdemes górcső alá venni Borkai Zsolt győri polgármester-atya hozzáállását a dologhoz, mert igen tanulságos. Az egyik nap még azt hangoztatta, hogy igenis, dübörög a járműipar és a fiatalokat ebbe az irányba kell terelni holmi gimnáziumi félreértés helyett, míg másnap már csatlakozott a facebook-tiltakozók népes seregéhez. Ez igen! Ez már következetesség! Különben is lássa az istenadta nép, hogy a rideg hatalom olykor lehet vajszívű is. Most tehát lehet örömködni, tapsikolni, mi több vastapsikolni. Éljen a párt, éljen a… a satöbbi!
Azért nekem lenne némi megjegyzésem a rohamos járműipari fejlődés margójára: A minap olvasom, hogy munkaerőtoboroz az esztergomi „miatónk”. Illetve nem ő, hanem a munkáltató és a munkavállaló közé beékelődő (ennek folyományaként tisztes sápot realizáló és alapbért csökkentő) munkaerő-közvetítő. Már eme tény is vérforraló, ám a mukaadó legfőbb kitétele a gyors és preciz munkavégzés mellett a… a monotónia tűrés. Értjük ugye?! Minek is a gimis szürkeállomány-képzés, ha nekünk tulajdonképpen lelkes bio-automatákra van szükségünk. Ez a cél, ezt fejezi ki a vezéri elv és az ő mamelukjainak visszhangja. Elvégre minek is tanuljon a tinó, ha úgyis elhúzza a csíkot a Lajtán túli dúsabb legelőkre, vagy ha marad, akkor meg levágják, mielőtt ökörré fejlődne. Erről szólt a történet, s tulajdonképpen erről szólt Borkai ki- és visszalengése.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése