"Azért van olyan sok vélemény, mert a gondolatok száma végtelen, a papír pedig nem tud tiltakozni." (Kobzi János)

2010



2010.01.28.
Cudar idők

Mit is tehet ilyen cudar, zimankós időkben az egyszeri kétkezi olvasó?
Vörösmarty után szabadon: csak ül méla lesben, s vár felajzottan gyors vadhíreket. Amik nem is váratnak magukra.

Most például egy esztergomi kedves olvasótárs vágtatott egy ámokot a Népszava „Szerintem” rovatában, fürdőügyből ki(le)folyólag január 20-a és 28-a között. Vélemény-közlés, közlés-cáfolat – ugyancsak vélemény formában - és mindez rendkívül rövid időn belül.

Végtelenül tisztelem, ha valakinek van önkritikája, ámbátor ilyenkor óhatatlanul meglódul a fantázia. Vajh’ mi is indokolhat ilyen gyorsaságot?!
Mert ugye olvasói-véleményt úgy ír a zember, hogy lát-hall-érez, azaz tapasztal és nem úgy, hogy hallomások alapján körmöl. Főleg nem Esztergom autonóm királyságról.
Jelen esetben csak találgatásokba bocsátkozhatunk:
Pro primo: Vette magának a fáradtságot a kedves sajtólevelező és elfáradt személyesen abba a nyamvadt fürdőbe, hogy személyes tapasztalati úton bizonyosodjon meg, hogy a büdösvíz nem is olyan büdös (miért ne indulhatnánk ezen a gondolati úton). Ebben az esetben értetlenül állok a kirohanása előtt, mert hisz’ hogyan került a szekér a ló elé.
Pro secundo: Netán maga a Népszava kérte helyreigazításra az író-olvasót? Ez is logikus lenne, habár az újság kihangsúlyozza, hogy az olvasói vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség véleményét és nem is várható el, hogy az összes grafomán dolgainak utánajárjon.
Pro tercio: Valami (valaki) „meggyőzte” D.L.-t, hogy nem szép dolog ilyenkor (főleg választások előtt) a kenyéradó urat támadni és (jobbik esetben) ejnye-bejnye, lesz nemulass, meg per, meg minden.
Húúú! Hogy mindez már szinte tiszta összeesküvés? Meglehet!
Mindenesetre a második levél (immár teljes névvel) mégiscsak sokatmondó.
Előbb kellett volna gondolkodni!



2010.08.07.

Ez ember trag(ikom)édiája


„Be van fejezve a nagy mű. A gép forog, az alkotó pihen.”

Igen! Az „alkotó” most jólesőn hátradőlhet, nyújtóztathatja megfáradt végtagjait, s elégedetten tekinthet alá.
Minden tető alá, - amit Ő hozott tető alá. Bádogtól a cifra majolikáig, Szárazsadánytól a Sándor-palotáig.
Hiszen ő a történelem – és a beszédek - ura, a kereszténységnek, a koronának egyedüli (kép)viselője, minden  alkotmányok,  preambulumok és NENYI-k  megálmodója.
A gép forog, hangosan, ütemesen zakatolva, a megannyi fogaskerék a helyén.  Gépzsírként némi Wass Albert és Horatius, olykor-olykor egy kis kiforrott nemes (tokaji?) bor.

Be van fejezve a nagy mű.

A gép forog. Csattogva, de frissen, sportosan, és ugyan ki is merészelné megkérdőjelezni a megkérdőjelezhetetlent, ki is merné vitatni a vitathatatlant, hogy a gép tökéletes? Holmi Luciferek? Holmi kétkedők, akik a tudás almájával mérgezik az Ádámokat és Évákat? Ugyan kik ők?  Jobb, ha hallgatnak!
És az Ádámok, és Évák? A zemberek?!
Ők meg újra és újra kérhetik Lucifert, hogy vezesse őket új világ felé, ha valami nem tetszik.

Be van fejezve a nagy mű.
Az alkotó pihen. Vajh’ mire gondolhat most? „Csak az a vég! Csak azt tudnám feledni!”? Nyilván nem erre, mert az szereptévesztés lenne.
Vagy mégis?

Nem baj!
Mondottam ember: küzdj’ és bízva bízzál!



2010.09.09.
Szijjártó Péter Méltóságos Uram!

- Megkérem Méltóságodat – mint Felséges Urunk bölcs intelminek hű tolmácsolóját, s népünk óhajainak hites közvetítőjét -, hogy szavaink eme írásos bizonylatját Felséges Urunk asztaljára instálni szíveskedjék!

Orbán Felséges Urunk – ki’ a Történelem Ura segedelmével e magas posztjába helyeztetett – ugyanis felkérte a pórt, hogy ugyan osszák mán meg véle ügyes-bajos dolgaikat, mivelhogy Ő mostantól minden eddiginél nagyobb és több figyelmet ohajtván fordítani az ő jobbágyira.

Imigyen hát mi - a pór - úgy gondoltuk, hogy pennát ragadván megizenjük, s Felséges Urunk színe elé bocsátjuk mindama bút és bánatot - ami még megmaradt tán - minekután felkent személyének fényes csillagja megjelent e hon sötét egén.

Elsőre talán megemlíttetik ama sok léhűtő koldus, ’ki még a pór közt is pórabb.
Javasoltatik, elébb áristomba zárásuk, majd száműzetésük ama szent lépcsőkről, ’melyek Felséges Urunk parnasszusához vezettetnek.

Másodjára említnők a népnek tanítói. Protestállánk abból az okból, hogy Hoffman Nemzetes Asszony rendelje el a kötelező néptáncoktatást, hisz’ mégiscsak skandalum, hogy az elátkozott török időkre hajazván, fátyoltáncot lejtsen a nemzetnek tanítója. Csárdást az iskolákba!

Harmadjára a kalendárium rendezéséről szólnánk, amint azt már Felséges Urunk is oly’ rég szorgalmazza.  Nos hát itt az idő! Lett légyen három az egy hét - mint ahogyan mán vót is, hisz három a magyar igazság, meg osztán hetet  három csapásra. Azontúl alázatosan javasoltatik, hogy Karácsony hava után alakíttasék  újólag - Felséges Urunk örök tiszteletére - a pórnak hava, Szent Orbán hava, mit oly galádul elorzott az ellen.

Utolsónak hagyván önmagunk – a pór – semmiségét.
Méltóságos Szijjártó Úr!
Alázattal kérjük, hogy vigye meg Felségünknek, hogy mindazt a sok jót, s bőséget, mit nekünk szánt, imhol emelje vissza felséges kezeibe és ossza szét köreikben, mert hiszen nékünk – megannyi pórnak – immár nincs szükségünk minderre, eme földi mennyország kapujában!

Amindőn mindez óhajok - Urunk felséges akaratjából - ím’ beteljesülnek, úgy áldassék Felséges Urunk nagysága, s üríttessék minden pohár törköly az Ő nagybecsű tiszteletére!

Kelt:  Szent Mihály havának Kisasszony napján, az Úr 2010-ik esztendejében a pórok nevében:

                                                                                                                                          Kobzi János

2010.10.15.

Tanmese a pályinkafogyasztásról


Kedves Elvtársak, Elvtársnők, Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Honfitársaim, Barátaim! (Elnézést, ha kihagytam volna valakit!)

Jelentem, hogy a „rendszerváltás” utáni eredeti tőkefelhalmozás, szabadrablás, - ahogy a művelt arab mondja: privatizáció (eszem a szívét annak is, aki ezt a szót kitalálta…) – véget ért! Úgy nagyjából 2005-2006 táján. Akadt, akiben ez végre tudatosult, de olyan is akadt, aki megpróbálta (és jelenleg is próbálja) tovább játszani kisded játékait. A felhalmozott tárgyi és anyagi javak újraelosztásra kerültek, kinek több jutott, kinek kevesebb. Az elosztás arányait lehet kritizálni, lehet hőbörögni, lehet igazságtalanság címén az égbe kiáltani…
Egy valamit nem lehet: Nem tudomásul venni azt a tényt, hogy mindezek a javak itt vannak az országban, a határon belül, a közös flaskában.  A „Nagy Magyar Pályinkásbutykosban”! Ebből szívhatunk mindannyian, persze csak megfontoltan, mértékkel, különben nagyon megszívjuk!

A pályinka fogyasztásának ugyanis furcsa hatásai lehetnek. Először az embernek, csak jókedve lesz, szinte eufóriás. Aztán megnyílik a beszélőkéje. Kicsit több pályinka, és elérkezünk ahhoz a ponthoz, amikor még jobban kívánjuk ezt a szent nedüt, és nem tudjuk abbahagyni. Ennek további folyománya, hogy mégtöbbet szívunk a Butykosból, a  „Nagy Magyar Közös Többszörösből”. Ilyestájt szoknak az asszonyok beszólni, hogy „Gyula, ideje hazaindulni!”.
Ámde a „Gyulák” ilyenkor már nem hallgatnak semmire és senkire.
A következő fázis, a heves dalolhatnék, az ellenállhatatlan vágy a másik szeretetére, a nyálas összeölelkezés. És a „gyulák” szíjják tovább a pályinkát. Ilyenkor már közeledik az a pillanat, amikor már az asszony is húzódozik, mert ugye lobog ugyan belül a teljesítési kényszer, csakhogy kezd elszállni az erő! Eredmény: féktelen indulat, amit valahol le kell vezetni. Ez lehet a cigányprímás, a kocsmaasztal, avagy akár az ivócimbora is! És a fenébe, a „Pályinkásbutykos” is már majdnem üres!
De a „Gyulák” csak nem bírnak a vérükkel, és még azt a maradékot és benyakalják, aminek a következménye, heves gyomorbántalom, kontrollálatlan beszéd, és cselekvés, látászavarok, egyensúlyvesztés, majd hoppá, totális elvágódás a kocsma kövezetén.
Ilyenkor jön aztán a „külső” segítség. Az „asszony” esetleg, aki undorral hazacipeli az „urát”, vagy rosszabb esetben a  „kocsmáros”, aki kirúgja a pácienst hűlni egy kicsit az utcára, avagy legrosszabb esetben a „mentő”.
Utóbbi nem lacafacázik. Korház, gyomormosás, majd jegelés másnapig, minekután a mi „Gyulánk” iszonyú fejfájások közepette konstatálhatja önmagában, hogy micsoda nagy marha is volt ő!


2010.11.17.

Egy csöppnyi patriotizmust!

Roppant furcsa, hogy mennyire elsiklanak mind az emberek, mind a politikusok a nyugdíjak, a nyugdíjkassza ilyetén katasztrofális alakulásának egyik fő „okozójának” vizsgálata felett.
Nevezetesen a munkaadók és a vállalkozók felelősségének ok-okozati vizsgálatáról van szó.
Itt akár nevesíteni is lehet a dolgot. A Vállalkozók Országos Szövetségét (VOSZ), valamint a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségét (MGYOSZ) súlyos felelősség terheli a társadalombiztosítás magyarországi állapotáért.
Úgy a „Széles-birodalom”, mint a „Demján-Csányi-birodalom” közvetlen okozója a Magyarországon jelenleg lezajló kaotikus állapotoknak. Mindkét szervezet „áldásos” tevékenysége hozzájárult ahhoz a törvényszerűen kibontakozó folyamathoz, ami most az Orbán-kabinet törvénykezési ámokfutásában csúcsosodik ki.

Jóllehet mindkét szervezet a gazdaság motorjaként kellene szerepeljen, mégsem tekinthető annak, mitöbb, inkább kerékkötői - javaslataik, befolyásaik kényszerpályára állítják a mindenkori kormányokat. Mindkét szervezetnek jelentős a befolyása a törvényhozás működésében, a nagy elosztórendszerek alakulásában, a bér- és járulékrendszerek kialakításában.
Leginkább a munkavállalói érdekek háttérbeszorítása az, ami felveti felelősségüket.
A rendszerváltás óta nem megoldott a munkavállalók korrekt bérezése. Az állami szféra munkáltatóinak jelentős hányada minimálbéren alkalmazza dolgozóit, a versenyszférában (különösen az építőiparban) leginkább az alvállalkozói szerződések vannak „divatban”.  Minimálbér után fizetik a járulékokat, dívik a „zsebbe fizetés”, azaz, a fennmaradó összeg kontrollálatlan kifizetése. Elképesztő a feketén fizetett pénzkifizetések mértéke. A legtöbb munkáltató és munkavállaló minimálbér után fizeti a nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot, ugyanis a jelenlegi ösztönző rendszer miatt sem a munkavállalónak, sem a munkaadónak nem érdeke a papíron is magasabb összeg. Sőt, az Orbán-kormány odáig merészkedett, hogy bizonyos tevékenységek után már legálisan sem kell számlát adni (lásd: „cselédtörvény”).Ez oda vezet, hogy a társadalombiztosítás terén mára jelentős hiányok képződtek. Olyan hatalmas lyukak tátongnak a költségvetésben, ami óhatatlanul társadalmi feszültségeket szül, nemcsak hazai, hanem akár uniós szinten is.

Felróható a VOSZ és az MGYOSZ felelőssége az adózás alakulásának terén is. Nem lehet megoldás az olyan „ösztönző” intézkedés, mint pl. a 2 évre szóló 50%-os nyereségadó-kedvezmény, amikor egy külföldi befektető/beruházó - munkahelyteremtés címen - 5 éven keresztül teljes adómentességet élvez.

Szintén felróható minkét szervezetnek, hogy nem működik együtt a szakszervezetekkel (mitöbb, azok ellehetetlenítésére törekszik), holott a hazai gazdasági érdek mindkét félnek ezt diktálná.

Nehezen érthető, hogy az Orbán-kabinet alkotmányozási ámokfutását miért nem kérdőjelezi meg sem a VOSZ, sem az MGYOSZ, holott a magántulajdon „szentsége” forog veszélyben.

Felmerül az a kérdés is, hogy ugyan miért nem ösztönzi sem a VOSZ, sem a MGYOSZ, hogy a magyar vállalkozásoknak érdeke legyen legalábbis egy reális, az uniós átlaghoz közelítő munkavállalói bérezés. (Most valószínűleg sokan felsikítanak, hogy aránytalanul nőhet a vásárlóerő, az  meg importfelhajtó hatású, és akár inflációs robbanáshoz is vezethet, holott ez nem igaz. A vásárlóerő fokozódása beruházásösztönző, minek hatására még a spekulációs befektetők is meggondolják, hogy távozzanak-e az országból.)
Nem kell nagy jóstehetség egy ilyen törekvés milyen hatással lenne a munkaerő-eloszlásra, valamint az államkasszára.. Nagy a valószínűsége, hogy a munkavállalók többsége keresné a magyar foglalkoztatókat, nem lenne „munkaerő-kivándorlás”, és jelentős konkurenciát támasztana a külföldi befektetőknek. Meglehet okozna veszteséget, hiszen a szerencselovagok pánikszerűen távoznának, viszont maradnának a komoly, hosszútávon gondolkodók, azaz a jövőre nézve mindenképp kifizetődő lenne.

Való igaz, hogy a magyar „oligarchák” az elmúlt 20 év alatt már megalapozták saját jövőjüket. Számukra nagy valószínűséggel nem lenne érdekes, ha akár nem kapnának nyugdíjat. Viszont ideje lenne már nem csak az önös érdekre gondolni, hanem a jövő munkavállalói generációra is, ergo közvetve saját magukra.

Egy csöppnyi patriotizmust!


2010.12.10.
Elfogtunk egy kormányfői levéltervezetet!


Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Nyuggerek!

Ezúton értesítjük önöket, hogy az Elkábított Zemberekért Tenniakaró Nemzeti Együttműködés Kormányának Igazmondó Központja (továbbiakban EZTNEKIK) a következő megállapodásra jutott.
Mostantól különösen szívünkön viseljük az elmúl nyolc év alatt nyomorba döntött kisemberek, különösen a nyuggerek sorsát.  Javaslataikat, kérdéseiket, - mint mindig - ezután is különös figyelemmel kísérjük. Ezért a kormányfő javaslatára az alábbi kérdéseket intézi Önökhöz az EZTNEKIK, mint a nép által felhatalmazott legfőbb grénum. (A megfelelő rész bekarikázandó, csillagot, keresztet nem fogadunk el.)

Ön mennyi nyugdíjat kap?
A Rengeteget
B Sokat
C Már azt sem tudom hová tegyem

Mi a véleménye az állami nyugdíjrendszerről?
A Isteni
B Atombiztos
C Felülmúlhatatlan

Ön elégedett a magán-nyugdíj rendszerrel?
A Frászt
B Nem
C Akkor lássam, amikor a hátam közepét

Ön kinek segítene nyugdíjfeleslegével?
A Az államnak
B A kormánynak
C A miniszterelnök nélkülöző családjának

Az alábbi hiánycikkek közül mit látna legszívesebben a boltok polcain?
A Szőlőt
B Lágy kenyeret
C Banánt

Ön hol tölti szabadidejét?
A Cirkuszban
B Az orvosi rendelőben
C A temetőben

Az utóbbi időkben milyen pénzügyi és gazdasági befektetéseket eszközölt?
A Szőlőbirtokot vásároltam
B Kőbányászati részvénybe fektettem
C Kifizettem a villanyszámlát

Az alábbi konstruktív kormányintézkedések közül melyikkel ért egyet?
A Földet vissza nem adunk
B Minden hatalmat a népnek
C Akasszátok fel a királyokat

Kedvenc politikusa?
A Orbán Viktor
B Mao Ce Tung
C Hatodik Lenin

Megjegyzés:
A kérdőív személyreszóló és teljes egészében önkéntes.  A visszaélések elkerülése végett, az EZTNEKIK felkéri a Tisztelt Nyuggereket, hogy a kitöltött, és aláírásukkal hitelesített példányokat csak és kizárólag az arra meghatalmazott (azonosítóval, narancsszínű bőrkabáttal és fegyverrel ellátott) képviselőknek adják át. A hiányosan kitöltött személyi adatokkal beérkező javaslatokat nem áll módunkban figyelembevenni. A késve átadott ívekért 100.000, azaz százezer forint rendbírság szabható ki, ami harminc napos elzárásra változtatható. (A csillaggal megjelölt részeket nem kötelező kitölteni.)

Név:
Cím:
Szül. év, hely:
Anyja neve:
Apja neve:
Nagyapja neve:
Ükapja neve:
Szig száma
Személyi azonosítója
Vezetékes tel. szám:
Mobil szám:
E-mail cím:
E-mail jelszó:
Családi állapot:
Gyermekeinek száma:
Törvénytelen gyermekeinek száma:
Felekezeti hovatartozás:
Pártszimpátia:
Nemi identitás:
Hobby:
*Cipőméret:
*Háziállat:
*Kedvenc étel, ital
*Szemétszállítás időpontja:

Köszönjük a nemzeti együttműködését!

(Egyéb kérdéseket, javaslatokat nyomdatechnikai nehézségek miatt nem áll módunkban feldolgozni, ezért szíves elnézésüket kéri az EZTNEKIK. Ennek pótlására intézkedtünk, az időpontról értesítjük!)




2010.12.14.
A „Dunába” velük!

Amennyiben már élne a „lex Rogán” és teljes erővel működne a Fidesz lázálmodta média-kommandó, úgy Szalai Annamária a Duna tévével kezdhetné az elrettentő statuálást.
Ugyanis tegnap este a „nemzet televíziója” egy olyan, a cigányságról szóló német dokumentumfilmet (?!) tűzött műsorára, ami egy helyi szlovák cigányközösség életén keresztül igyekezett feltárni a „romakérdést” a maga sajátos szemszögéből.

A film még a „cinema verité” fogalmán belül is undorító volt. Olyan etnikai kisebbség elleni uszító propagandává sikeredett, amit csak egy kificamodott elme tudott megalkotni. A film vágása, szerkesztése, a téma egyirányba terelése mind-mind egy szándékos, göbbelsi propagandafilmre hajazott. Sterilizálás, kirekesztés, erőszakos integráció – hogy csak a legenyhébb témákat hozzam fel a film kapcsán. Egy ilyen film képernyőre kerülése egy,  az emberi jogokat komolyan vevő országban elképzelhetetlen lenne. Ha mégis, úgy az adó jóidőre elsötétedne, a pénzügyi szankcionálásról nem is beszélve.

Orbán Viktor mondta, hogy Magyarország soros EU-s elnökségét arra (is) fogja felhasználni, hogy az európai romakérdésre megoldást találjon. Nos, úgy látszik, hogy a Duna tévé, már teljes mellszélességgel támogatja Orbán elképzeléseit. Ahogy nemzeti együttműködés címszó alatt mostanság szokás. Manipulatívan!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése