Recseg-ropog a Vatikán

Minden szintjén inog a katolikus egyház fellegvára, a Vatikán. Pedig az alapok szilárdak volnának, maga a jézusi tanítások. Ám ez a dogmatikus gólem, ez a középkori felfogásokra (és hamis tanokat sem megvető), illetve azokra építkező hierarchikus rendszer nehezen mozdul, nehezen alkalmazkodik a felgyorsult világ elvárásaihoz. Egyszerűen képtelen tudomásul venni az idő haladtát, azt a tényt, hogy az élet és benne a hitélet is változhat. A keresztény anyaszentegyház fellegvárának számító Vatikánból, ebből az elefántcsont-toronyból manapság olyan eseményekről szivárognak ki hírek, amelyek messze elmaradnak azoktól az elvárásoktól, amelyre a XXI. századi hívek áhítoznak. Magasrangú egyházi vezetőkről derülnek ki, hogy mégiscsak egyszerű emberek - minden emberi hibával és gyengeségekkel - és nem Isten mindenek felett álló felkent szolgái. Bíborosok, püspökök vívják mindennapos kisstílű hatalmi harcaikat egymással. Ügyeskedők, képmutatóak, vétkezők, ugyanakkor elvárnák, hogy a hívek minden fenntartás nélkül kövessék útmutatásaikat, kitárják előttük legbelső énjüket.

A „reformpápa” Ferenc, manapság nehéz helyzetben van. Pénzügyi-, korrupciós és pedofilbotrányok, a másság kérdése… Változtatásokat eszközölne több téren, ám lépten-nyomon beleütközik a konzervatív főpapok begyepesedett, intrikákkal teli gondolkodásmódjának falába. Most éppen a Ferenc pápa által megtervezett családszinódus elfogadásának problémája borzolja a kedélyeket, mi több 13 főpap mintegy petíciót nyújtott be, tiltakozván a pápa tervezete ellen. Ugyanakkor püspökök, érsekek kell valljanak az általuk megválasztott pápa iránti lojalitásukról, avagy ellenszenvükről, amely pillanatnyilag egyáltalán nem használ a katolikus egyház egységének, sőt… Egyre nagyobb széthúzást lehet tapasztalni az egyházon belül, a konzervatív és ultrakonzervatív, a kort már rég meghaladó tanokat hirdetők és a haladó gondolkodású főpapok között. Egyes főpapok már odáig merészkednek, hogy a pápa elmebeli állapotát kérdőjelezik meg.

A családszinódus olyan kardinális kérdéseket feszeget, mint például a papi cölibátus, vagy a család, akár erőszakos, egyházi és világi hatalommal ráható egybentartása, illetve meghatározása. Ez a probléma meglehetős zavart okozott a vezető papok gondolkodásában. Ezt látszik bizonyítani egyes egyházi vezetők, minap napvilágra került nyilatkozata is. Például Charles Chaput philadelphai bíboros már odáig ment, hogy egyik pillanatban vehemensen támadta a reformereket, ( az elváltak és újraházasodottak áldozásának kérdésében), majd nemes egyszerűséggel leostobázta az őt kritizálókat , mondván „ha valaki azon a véleményen van, hogy a pápa a konzervatív ellenzékhez tartozik, az menjen szemorvoshoz”. Ez nem csak alamuszi köpönyegforgatás, de mérhetetlen gyávaság is, hiszen a kritikákra azonnal visszatáncolt, mintegy bizonyítván a pápa iránti lojalitását. Pedig neki kellene leginkább ismernie a lojalitás, keresztényi kősziklájára (Péter) vonatkozó krisztusi szavakat.

Meglehetősen furcsa, Heiner Koch berlini érsek kinyilatkozása is, aki azt taglalja, hogy gyümölcsözőbb lenne, ha a pápa a családszinódus kapcsán a saját szövegtervezetét tárná a bíborosi testület elé, amely mondat a felelősség egyértelmű hárítása. Koch ezenkívül a hívek értésére adta azt is, hogy a főpapságnak jóformán sejtése nincs a családról, mint egységről, annak működéséről és problémáiról, hiszen családi kérdésekben bölcsebb dolognak tartaná, ha teológiai, dogmatikai szakértők és pszichológusok segítségét kérnék a döntéshozatal előtt. Nos pont ez az a momentum, amivel egyértelműen kijelentette, hogy a katolikus egyház elmaradott rendszere igencsak forradalmasításra szorul, különös tekintettel a cölibátusra. Amíg ez nincs, addig személyes tapasztalat híján a katolikus egyháznak egyszerűen nincs joga a családok működését hitéleti szempontból kritizálni, főleg nem hitéleti tiltásokat alkalmazni.

Meglehetős pikáns, hogy Ferenc pápa reformtervét olyan főpap támadta, s írta alá a tiltakozó levelet, aki azt sem tudja miről van szó. A pápai tervek ellen tiltakozó tizenhárom főpap között van Timothy Dolan New York-i bíboros érsek is, aki minden szemrebbenés nélkül kimondta, hogy ő tulajdonképpen nem is értette a szöveget (tolmácsot kérek?!), mert olaszul volt, egyébiránt már el is feledkezett róla, meg különben is az egészet George Pell ausztrál bíboros találta ki. Akár a gyerekek, amikor valami csínyen kapják őket. És ilyen főpapok képviselik a katolikus egyházat, döntenek súlyos, egyházat érintő vallásügyekben. Csoda, ha recseg-ropog a Szentszék, és olyan konjunktúra lovagok kritizálhatják a pápát, mint például Orbán Viktor, vagy hű kereszténynek hazudott csatlósa, Harrach Péter. Ferenc pápának alaposan fel van adva a lecke, ha tovább akar menni a különös körülmények között hivataláról lemondó Ratzinger (XVI. Benedek pápa) által kijelölt úton, ami nem csak a katolikus egyháznak, de az egész keresztény vallásnak is hasznára lenne.