Hogy hol? Természetesen a csitári hegyek alatt, ahol korán
(nem az a Korán) leesik a hó, és elesik ugyan a ló – véletlenül sem Semjén
párttárssal -, de az úttörőnek kedve mégis jó.
S mindezt megtudhattuk Balog emberi erőforrás minisztertől, aki készségszinten (gyaníthatóan ezt az egy nótát tudja szövegkönyv-és maligánfok nélkül) és készségesen dalolta bele a máskor oly annyira gyűlölt mikrofonokba. Egy ilyen érces baritontól szem nem maradhat szárazon, hatására az ember akaratlanul is rímekben kezd beszélni. Már csak azért sem, mert ilyesképpen derült ki az is, hogy pártunk és kormányunk a napi testnevelés mellett tervbe vette a napi éneklést is. És mint tudjuk, amit a kormány tervbe vesz… csak egy Klik, és a következő szemeszterre tuti, hogy törvényerőre emelkedik. Még akkor is, ha ezt Balog úr váltig tagadja.
Zavaró körülmény ugyan, hogy Balog úr a fentebb említett népdalt máris kötelező tananyaggá tenné, de kicsire nem adunk, legfeljebb jésítjük Kodályt is. Főleg annak vonatkozásában zavaró, hogy Szijjártó méltóságos ippeg most uszulja a kárpatljaiakat, hogy sürgősen és iziben magyarodjanak, mert csak így tudnak segíteni (értsd: megvédeni), mert ugyebár az úttörő ahol tud, segít. Hogy milyen téren az nem publikus, aki többet akar tudni, az fizessen a közinfóért Ergo, a csitári hegyek a népnemzeti összefogást hirdetik, különben is Szlovákia mégsem egy Ukrajna, úgymond kevésbé rágós falat, és még kerítés sem kell.
Reméljük, hogy Balog úr agyszüleménye (ha ugyan az övé) nem olyan hatással bír, mint a napi testnevelés tényvonzata. Mert mint köztudott a napi testnevelés nemes eszméjének gyakorlati megvalósítása is számos helyen hagyott kívánnivalót – részben hely-, eszköz- és forráshiány miatt -, amelynek eredménye a kényszeres egészségügyi séta. Most éppen Komlón és környékén, egyen-mellényben, javítván a biztonságérzetet. Hiába no, agyra gyúrni mindig nehezebb, és ebbe beletartozik az éneklés is, főleg kórusban. Aki pedig nem lép egyszerre, annak… No mindegy! Legyen elég annyi, hogy coki, nix több ugri-bugri.
S mindezt megtudhattuk Balog emberi erőforrás minisztertől, aki készségszinten (gyaníthatóan ezt az egy nótát tudja szövegkönyv-és maligánfok nélkül) és készségesen dalolta bele a máskor oly annyira gyűlölt mikrofonokba. Egy ilyen érces baritontól szem nem maradhat szárazon, hatására az ember akaratlanul is rímekben kezd beszélni. Már csak azért sem, mert ilyesképpen derült ki az is, hogy pártunk és kormányunk a napi testnevelés mellett tervbe vette a napi éneklést is. És mint tudjuk, amit a kormány tervbe vesz… csak egy Klik, és a következő szemeszterre tuti, hogy törvényerőre emelkedik. Még akkor is, ha ezt Balog úr váltig tagadja.
Zavaró körülmény ugyan, hogy Balog úr a fentebb említett népdalt máris kötelező tananyaggá tenné, de kicsire nem adunk, legfeljebb jésítjük Kodályt is. Főleg annak vonatkozásában zavaró, hogy Szijjártó méltóságos ippeg most uszulja a kárpatljaiakat, hogy sürgősen és iziben magyarodjanak, mert csak így tudnak segíteni (értsd: megvédeni), mert ugyebár az úttörő ahol tud, segít. Hogy milyen téren az nem publikus, aki többet akar tudni, az fizessen a közinfóért Ergo, a csitári hegyek a népnemzeti összefogást hirdetik, különben is Szlovákia mégsem egy Ukrajna, úgymond kevésbé rágós falat, és még kerítés sem kell.
Reméljük, hogy Balog úr agyszüleménye (ha ugyan az övé) nem olyan hatással bír, mint a napi testnevelés tényvonzata. Mert mint köztudott a napi testnevelés nemes eszméjének gyakorlati megvalósítása is számos helyen hagyott kívánnivalót – részben hely-, eszköz- és forráshiány miatt -, amelynek eredménye a kényszeres egészségügyi séta. Most éppen Komlón és környékén, egyen-mellényben, javítván a biztonságérzetet. Hiába no, agyra gyúrni mindig nehezebb, és ebbe beletartozik az éneklés is, főleg kórusban. Aki pedig nem lép egyszerre, annak… No mindegy! Legyen elég annyi, hogy coki, nix több ugri-bugri.
Szóval szálljon száz (mit száz, ezer, tízezer) torokból az
énekszó, legyen az nyírfa-, vagy barackfa-dal, netán a kormányoldal
megéneklése. Kerényi pajtás nyilván ezt is megírja, akár a pitypangvirágzást.
Kis pikantériája a dolognak, hogy Balog úr mit kezd vajon a népdalban fellelhető, „Kitörted a kezedet, mivel ölelsz engemet? Így hát kedves kisangyalom, nem lehetek a tied!?” strófával, hiszen az egyértelműen a mozgáskorlátozottakat dehonesztáló szöveg. Ezt vajh’ hogyan propagálja majd a kirekesztés és tekervénysimítás kormánya?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése