A gödör

Nézegetem a Fővám-téri gödröt, amely hovatovább akkora, mint a nemrég betemetett Fidesz-téri (miket beszélek, szóval Felszabadulás-téri) aluljáró, a krátert, amilyet még Tolbuhin marsall ágyúi sem tudtak volna ütni. Nézegetem, mint valami harminc évre titkosított selejtberuházást, amit a víz hozott nyilvánosságra. Most azon tanakodik az illetékes szerv, hogy mitévő legyen, hisz veszélyesen közel a vadiúj négyes metró (meglehet pont ott kellene keresni a kimosott földet,). Gondolom földhordás, döngölés és beton az ütemterv, csak aztán nehogy úgy járjanak, mint a hetvenes években, amikor is a nagy betonpumpálásban sikerült „megszilárdítani” a Közgáz pincéjét is, a benne felhalmozott iratokkal-dokumentumokkal együtt. Nézegetem azt a tanácstalanságot, ami ezt a barlangba torkolló korpuszt övezi és valami fenomenális ötlet jutott eszembe.

Itten ez a bazi nagy lik és nem tudnak vele mit kezdeni. Lenne egy tiszteletteljes javaslatom: Ne temessék be, hanem ássanak tovább még kicsinkét, aztán födjék be, akár azt a másikat pár megállóval és egy T-34-essel arrébb. Nem baj, hogy a villamospálya a levegőben lóg, azt alá lehet támasztani, esetleg sűrűbb oszlopozással megerősíteni, mint a Batthyány-téri fonódó HÉV-nél. Takarítsák ki, és ez lenne a Nemzeti Gödör 2.0, egy manapság úgyis divatos romkocsmának álcázva. A csupasz közművezetékek csak emelnék a hely dizánját. Úgy is ott van mellette mindjárt a Corvinus kampusza, s a Marx tanításaiba, illetve eltávolításába belefáradt ifjú bölcselet legalább kipihenheti, illetve kitombolhatja magát benne. Aztán – úgy mellesleg - azt is a bejárata mellé lehetne karcolni, hogy „Készült a magyar állam és az Európai Unió támogatásával”. Mert a piár a legfontosabb.