Technikai kérdés

Orbán Viktor szerint a déli határra tervezett műszaki zár mindössze technikai kérdés. Még jó hogy nem újjgyakorlat. Véleményem szerint meg egy jókora gumicsont, amivel a magyar kormányfőnek sikerült elérnie, hogy egész Európa ezen rágódjon.

Mindeközben itthon…

Semjén nullaszázalék azt vágja pofánkba, hogy a vasárnapi zárvatartás nem fontos. Érdekes, pár hete még az volt. Amúgy családilag, keresztényileg és szociálisan. Ugyanő azt is belénk vizionálná, hogy a migránsok azért nem jók nekünk, mert ők mind a baloldalra szavaznának.(áhá, erről lenne szó?!), vagy legalábbis a Jobbikra. És természetesen ezt is szociálisan. Persze ez sem kisebb baromság, mint egy ápolt-testvér lengyel-magyar államszövetségi képzelgése. Ezen is lehet rágódni pár percig…

Addig sem vesszük észre az újabb lázári trafikmutyit, a Vajna-féle tobzódást, a Qaestor körüli lapítást, Matolcsy újsüttetű, milliárdos alapítványi stiklijét, Mészáros uniós vasútbizniszét, a rezsicsökkentés hazugságát, az egészségügy szép, csendes összeomlását, az oktatás körüli anomáliáka, vagy azt, hogy Budapest tömegközlekedése finanszírozatlan. De ugyanúgy elfeledkezünk Rogánról, Habonyról, a vőről és az ő kisded játékaikról, elfeledkezünk Deutscról és az ő paraérintettségéről, az önmagukra pályázókról, a közszolga-rabszolga, illetve közmunkás-rendeletről, stb. Nos, ebből a szempontból az a kerítés valóban csupán technikai kérdés. Terelés-technikai. És itt nem a migránsok tereléséről van szó kedves honfitársaim, hanem rólatok, akiket terelnek, de nagyon.

Orbán stratéga most dupla, vagy semmit játszik. Vagy beledöglik, vagy beledöglünk. Egyéb alternatíva számára nincs. Technikásan vonja el a figyelmünket azokról a gazemberségekről, amelyek parlamenten belül és azon kívül zajlanak. És ezalatt mi hályogos szemmel rágjuk a menekültcsontot, olykor-olykor morgunk egyet, vagy vakkantunk boldogan csóválva, hogy milyen jó is nekünk, mert a mi gazdánk gondoskodó és figyelmes. Ó, igen, gondoskodik a mindennapi gumicsontról - ahogy pórázról és szájkosárról - és figyel. Természetesen mindig csak önmagára. Mi meg azt sem vesszük észre, hogy egyre soványabbak vagyunk, minden bordánk kilátszik. Ugyanis a gumicsont nem hizlal.