Sunyi

Előtört a felséges többes Orbán Viktorból a tegnapi parlamenti ülésnapon: „Nem szeretjük a sunyi embereket, a sunyi pártokat és a sunyi kérdéseket.” – hangzott a sunyi miniszterelnöki válasz Vona Gábor kérdésére. Pedig a jobbikos Vona ezúttal konkrétumot kérdezett a Quaestorral és a pénzkimentésekkel kapcsolatban, amire konkrét választ várt volna. Nos, meg is kapta. Jól el lett küldve a sunyiba… illetve az MNB-s Matolcsyhoz. Úgy kell a kebelsunyinak, minek kérdezősködik.

Szóval Orbán nem szereti a sunyiságot. Illetve, amolyan hofisan: „Ő szereti, ő nagyon szereti, csak azt nem szereti, ha más is szereti.”. Mert lássuk csak azt a sunyi gerendát a szálka ellenében:

Adott egy sunyi kis politikus-palánta, aki hátulról rúg bele az éppen távozó oroszokba. Nem fájt, ám nagyot csattant, melynek hatására ő lesz egy sunyi párt legsunyibb vezetője. Később kiderült, hogy nagyon nem szereti, ha ők nyerik a legtöbbet. Főleg egy nemtaggyűlésen. Viszont szereti a sunyi felmenőket, akik a bányában fejtik a gyémántnak valót. Hejhóóó! Aztán nem szereti a sunyi bevándorlókat sem, kivéve, ha azokat Josip Totnak, vagy Kaya Ibrahimnak hívják. Ugyanígy nem szereti a sunyi székházeladásokat, meg az összes sunyi ingatlanbizniszt, eltekintve, ha azokat sunyi párizsi nagykövetnek valók követik el, vagy éppen az asszony sunyítja össze Tokaj-Szárazsadányban. Talán éppen ezért, hogy farmerban sunyító kis Schleck Csabit kimondottan imádta. És ezek csak a kezdeti kis sunyiságok, mert a nagyok még csak ezután következnek.

A sunyi párt sunyi tagjai gyors egymásutánban sunyítanak egy röpke népszavazást vizitdíj ügyben, egy másikat a kettős-állampolgárság miatt, majd rittyentenek egy sunyiságot a sunyi kis újságba, melynek folyományaként kis magyar pikniket rendeznek az ország főterén, pici tűzzel, pici baltával (ennek a későbbiekben még jelentősége lesz), de annál nagyobb húgyszaggal. Ha egyszer egy sunyi üzlet beindul…Csak aztán valahogy direkt és sunyin nem vigyáznak a tűzre. Több se kellett a sunyi kis lángocskának, mohón beleharapott a tévé székházába. És itt domborodott ki az összpárti sunyiság az ő teljes béközepes valóságában, bizonyítva a sunyiság futball iránti elkötelezettségét. Mindeközben sunyin egy kis pálinka, mert a nép, az istenadta nép csak a rézelejével viseli el a sunyiságot. Meg is lett az eredménye.

Ilyen körülmények között érkezett el 2010, ahol is a „ne mi nyerjük a legtöbbet” sunyisága már a múlt ködébe veszett, sőt! A 20 év is már kevés. Következmény: Sunyi kis választási trükkök, választási-határ eltolás, sunyi volt-van főügyész, sunyi választási bizottsági elnök, sunyi államfő, sunyi alkotmánybírók és sunyi alkotmányozás, ami már nem is alkotmány, csak egy gránitszilárdságúnak csúfolt sunyi kis alaptörvény, amelynek köszönhetően jöhetnek a sunyiságok csőstől. Kezdetnek a sunyi egyénik és sunyi módosítók – mondjuk a népszavazás és sztrájk vonatkozásában, mert a kis sunyi a népszavazást ugyan szereti, csak azt nem szereti, ha más is szereti. Aztán folytatódik egy sunyi eistanddal, mondván, megvédünk, sőt még a nyugdíj-golyókat is megkapod – a gyöngyöt mégis sunyi mód az orosz gázdisznó elé szórták. Nem kis sunyiság, a forint bedöntése sem, amit a bankokra és takarékszövetkezetekre lehet fogni, a devizahitelesek meg marják csak őket, elkáprázva az Ócsai sunyiságtól. De említhetnénk a rezsicsökkentő sunyiságot, a sunyi játékgép- és kaszinó törvényt, a még sunyibb trafik-törvényt, és a sunyi demokráciáról papolást, miközben kisbalták potyognak az azeri égből. Sunyin áramlanak be milliók-milliárdok a külhoni és hazai off-shore, illetve áramlanak ki rejtélyesen (lásd a vonai felütést) összeomló brókercégektől. Sunyi stadionok nőnek, akár a gomba és kisvasutak hágnak át az uniós milliárdokkal sunyin öntözött magánbirtokokon.

Nem szeretjük a sunyi embereket és pártokat – mondja a sunyi vezér és ha ő mondja, az úgy is van. Nem szereti a sunyi Vonát, és a sunyi pártját, de szereti a sunyi Lázárt, Rogánt, Semjént, és az összes sunyi mikutyánk kölykét Mészárostól, Habonyig. Hiába no, senki nem szereti a konkurenciát. És nem szereti a sunyi kérdéseket sem. Kivéve, ha ő kérdez. Ezért jöhetnek a sunyi kormányfői kérdések is garmadával - holmi nemzeti konzultációba borítékolva – holott a válaszokra a kutya sem kiváncsi. Legutóbb éppen a bevándorlókról, amiből sunyi módon kihagyta a kínai, az orosz, vagy a ki tudja milyen keleti szelek által idesodort „megélhetési bevándorlókat”, azokat, akik ki bírják pengetni a letelepedési kötvény jutalékkal megfejelt árát, aztán uzsgyi, át a schengeni határon, meg sem állva az Atlanti-óceánig. Na ez az igazi sunyiság.
Nem szeretjük a sunyi embereket. A sunyi pártokat sem, ugyanúgy, mint a sunyi politikusi válaszokat. A sunyi kormányfőket meg főleg nem szeretjük!