Pornó

Orbán Viktorban igencsak mély nyomot hagyhatott valamiféle ifjúkori pornográf élmény, az is meglehet, hogy ez a műfaj a kedvence, mert már másodjára citálja ugyanazt a definiáló szöveget (Plajbászblog – Pornó és pávatánc, 2012. június 1.). De erről a szimptómáról Freud többet tudna mesélni.

Tehát a pornó mindaddig nem pornó, míg négy fal között zajlik, csak akkor lesz azzá ami, amikor nyilvánossá válik. Vagyis látni kell…, vagy nézni… vagy mutatni. Ja nem, mert az már az exhibicionizmus kiemelt kategóriája. De hiszen ez a fajta magamutogató készség is jellemző a kormányfőre, sőt! Ő majd megmutatja… a világnak. A világ pedig elszörnyed… ekkora tehetség láttán.

Most éppen Európát teszi boldoggá, megszégyenítve az alatta ficánkoló bikát. Kis szado-mazo Szerbiával szögesdróttal, kerítéssel, kis erőszak a nyugati szomszédon, és az sem érdekli, hogy még rajta van a Dublin III bugyi, az Információs Hivatal vibrátorának kíméletlen alkalmazása Ukrajnán, Románián és Horvátországon, a V4 gruppenje… s mindeközben cseppet sem érdekli, hová fröccsen öröklött terheltsége, ahogy azt egy kolesztárs szemléletesen megfogalmazta. Fujj! Tiszta pornó! A gond csak az, hogy mindezt az orgiát egy egész ország láthatja, hallhatja Orbán kéjes hörgését, és nincs korhatár, még csak egy nyamvadt 18-as karika sincs kint. Illetve van. A nemzeti trafikokon