Bora Bora mondatta ki az igazságot

Egy francia fennhatóság alatt levő, dél-csendes óceáni sziget és egy magyar anya és gyermekének kálváriája kellett ahhoz, hogy Szijjártó Péterből kikényszerítse az alábbi, mindenki számára tanulságos mondatot: „Nagyon érzékeny ügyről van szó… mivel a hatalmi ágak szétválasztása miatt egy kormány nem avatkozhat be az igazságszolgáltatási, bírósági eljárásba…”.

Ebben az összetett mondatban több, kiemelendő részlet található. Nevezetesen a „hatalmi ágak szétválasztása” és a „nem avatkozhat be” megfogalmazása. Szijjártó külügyér akaratlanul is (a francia fél nem kis ráhatására) a demokrácia alapelveit hangsúlyozta, ami manapság Magyarországra egyáltalán nem jellemző, és amire a Freedom House (FH) jogvédő szervezet is felhívta a figyelmet, mégpedig eléggé lesújtó módon. Ugyanis az FH nemes egyszerűséggel visszasorolta hazánkat a nem demokratikus, azaz ahogy ők fogalmazzák – a „félig megszilárdult demokráciák” közé. Ez pedig annyit jelent, hogy Magyarország az „elit” helyett – amelyet Orbán Viktor a V4-ek legutóbbi találkozóján annyira előtérbe helyezett – visszakerült a „futottak még” kategóriába, azaz Románia, Bulgária, Szerbia, Montenegro és Horvátország szintjére. Ha úgy vesszük ezzel a visszasorolással Magyarország nem üti meg a schengeni kritériumot, azaz jó úton halad, hogy az Unió kitagadottjává váljék. A hangulatgyárosokat figyelve, bizonyára sokan szeretnék ezt.

Mindez pedig köszönhető annak az illiberális lázálomnak, amiben Orbán ringatja magát. Ugyanis pont a hatalmi ágak szétválasztása és az a demokratikus alapelv szenved hiányt, amely kimondja, hogy a kormány nem avatkozhat be az igazságszolgáltatás működésébe. Magyarországon a kormány központosítási törekvése már az új alaptörvény megalkotása során összevonta a hatalmi ágakat, ahelyett hogy szétválasztotta volna őket, az igazságszolgáltatás terén végzett „beavatkozásairól” nem is beszélve. Ez az a bizonyos fékek és ellensúlyok rendszere, amiről a magyar kormányfő hallani sem akar. Amikor a bíróságok, azok vezetői, mi több az igazságszolgáltatás csúcsszerveinek képviselői (értsd: legfőbb ügyész, a bírói tanács elnöke, a kúria elnöke, az alkotmánybíróság tagjai) pártszimpátia alapján kerülhetnek kinevezésre, akkor a legjobb indulattal sem állíthatjuk azt, hogy a kormány nem avatkozik be ezen intézmények működésébe. Elég csak a brókerbotrányok elfektetett ügyeire, vagy nota bene Orbán Viktor és Tarlós István híres-hírhedt buszos, egy párbeszédére gondolnunk, amikor is a kormányfő azt tanácsolta a főpolgármesternek, hogy nyújtson be törvényjavaslatot, és ők megszavazzák.

Szijjártó Péter szavai mindazt igazolták, amit a Freedom House állított, hiszen mint „rendkívül kényes ügyet” jellemezte Bora Bora-i esetet. Természetesen kényes ügy. Leginkább a magyar jogviszonyokat tekintve, hiszen maga a tény is, hogy Szijjártó személyében a kormány mintegy kézivezérléssel próbál megoldást keresni a problémára – ezt bizonyítja. Csakhogy a francia jogrendszer semmiben sem hasonlítható a magyarhoz. Ott valóban szétválasztottak a hatalmi ágak, és a kormány - úgymond - „kerülőutakon” kénytelen közlekedni, azaz köztesmegoldásokat alkalmazni. A francia jogrend nem teszi lehetővé, hogy a kormányfő közvetlenül utasíthassa a francia jogi apparátust, ellentétben a hazai viszonyokkal, ahol is a kormányfő akár egy köztörvényes gyilkost (azeri baltás gyilkos) is szélnek ereszthet. Ott nincs olyan, hogy a célnak megfelelően áthelyezzenek ügyeket egy, a kormánynak megfelelő ítélet reményében. Sajnos a demokratikus jognak vannak hátulütői is. Ilyen a Bora Bora-i helyi igazságszolgáltatási eljárás, illetve annak elhúzódása is. Érdekes módon a francia félnek még véletlenül sem jutott olyan az eszébe, amit Orbán mondott Tarlósnak, hanem közvetítő beiktatását javasolta. Hiába, nem elég demokratának lenni, annak is kell látszani. Remélem Szíjjártó és vele az egész magyar kormány tanult az esetből.