Jelentős vagyoni hátrány

Hányszor, de hányszor hallhatjuk bírósági eljárások során, vagy olvashatjuk az újságok hasábjain, hogy ezt és ezt jelentős vagyoni hátrány okozásával vádolják, legyen az cég, vagy állami intézmény, például egy önkormányzat. Súlyosbítja a helyzetet, ha az illető netán polgármester, vagy egyéb kiemelt intézményi beosztott, mert ilyenkor még a beosztással való visszaélés gyanúja is felmerülhet. Az elmúlt évtizedek során számos ilyen eljárás szem- és fültanúi lehettünk, különösen, ha a politikai érdek úgy kívánta. De mit szóljunk akkor, illetve mit tegyünk, ha magát a legfőbb törvényhozás intézményét, a magyar országgyűlést és képviselőit, azaz a magyar kormányt illetik hasonló vádakkal, károkozással? És itt most zárjuk ki a mentelmi jogot (bár lehet, hogy ezért van kitalálva), csak foglakozzunk magával a ténnyel.

Ha egy honatya-honanya és apparátusa olyan törvénytervezetet terjeszt a Tisztelt Ház elé, ami az ország számára jelentős vagyoni hátrányt okoz, vagy okozhat, és ezt a parlament (jelen esetben a kétharmad, avagy parlamenti többség, ami nem jelenti okvetlenül a támogatotti többséget is) el is fogadja, akkor ebben az esetben is felmerülhet a fentebb említett büntetőjogi felelősség. Mert mit is lehet mondani akkor, ha maga a kormány dob ki az ablakon 500 millió dollárt mondjuk olajrészvényekre, jóval a még elfogadható árfolyam felett? Vagy milyen törvényalkotás az (értsd: kaszinótörvény), amely egy év leforgása alatt több mint 30 milliárdos bevételkiesést eredményez az államnak? Vagy mit gondoljunk az olyan törvényhozásról, amely lehetővé teszi, hogy egy államkötvénnyel (letelepedési kötvények) bizniszelő cég 30-35%-os jutalékösszeget realizálhasson, milliárdokkal károsítva meg a magyar államot? És még lehetne sorolni tovább a felelősnek jóindulattal sem nevezhető, ám annál inkább jelentős - a fenti összegek sokszorosát kitevő - vagyoni hátránnyal járó tevékenységek sorát. Milyen világ az, ahol a legfelső szinten már nincs felelősség, nincs jog, az „elkövetőknek” semmiféle retorziótól nem kell tartaniuk? Bizony furcsa világ, jogállaminak cseppet sem nevezhető.

Ha egy honatyának is olyan jogállása lenne, mint akár egy intézményi vezetőnek, ha az ő fejük felett is a felelősségre vonás demoklesz-kardja lebegne és olyan eljárásokkal kellene szembenézniük, mint bármely más, jelentős vagyoni hátrányt okozó intézményi vezetőnek, akkor nyilván százszor is meggondolnák, miféle törvénytorzókat (lásd: a visszamenőlegesség abszurduma) tennének a grémium elé. Amíg ez nincs, addig soha az életben nem lesz felelősségteljes kormányzás, csak ügyeskedés, korrupció és panama, visszaélés a beosztással, a hatalommal. A honatyák felelőssége – különösen vonatkozik ez az éppen aktuális országvezetésre – hatványozott, de ezt tudatosítani is kellene bennük, ha mással nem, hát a jog fenyegetésével, mert mindaddig a törvényhozás patinás épülete csak homokozója a játszadozó politikusoknak. Talán a helvétek ezért tartanak ott, ahol, talán ezért van az, hogy Svájcban – kis túlzással – még a vécépapír méretéről is népszavazást írnak ki. No ezért nem vagyunk mi Svájc, és talán nem is leszünk soha, sem gazdasági, sem jogi, sem erkölcsi vonatkozásban.