Magán

Magánélet, magánvélemény, magánszféra, magántulajdon… Ember, ki ezekhez ragaszkodsz Magyarországon, hagyj fel minden reménnyel!

A magánéletről ne is álmodj, mert már az ágyadba is bebújt a hatalom, lassan ők szabják meg azt is kivel, mikor, hányszor, hogyan, ha pedig eredményre jutsz, akkor csak hiszed, hogy a gyerekedet te neveled, netán óvod az egészségét, a szellemét. Ó, nem! A hatalom neveli és óvja. Leginkább tőled.

Van véleményed valamiről? Akkor jelentős kockázatot vállalsz, bármikor bíróság elé citálhatnak egy-egy nekik nem tetsző szó, mondat, kritika miatt. Ha pedig írásba is foglalod álláspontod, és még közre is adod, akkor jó eséllyel lehetsz a hatalmi érdek és a bosszú célpontja. Akár még jól pofán is vághatnak… mielőtt le nem tepernek és szét nem rúgnak.

Azt hiszed, van magánszférád? Rosszul hiszed! Ellenőriznek és előírnak, megint jönnek, kopogtatnak, vagy… vagy rádtörik az ajtót, akár Miskolcon, és ha nem tetszik a mégoly példás életviteled, jobbesetben rádbontják a házad, rosszabb esetben lelőnek, mint egy kutyát, a gyerekeddel együtt. De zaklathatnak akár telefonon, akár személyesen, névvel és névtelenül napestig, és persze rögzítenek, mert a hangod is az övék. Kikapcsolnak, rákapcsolnak, leszerelnek, felszerelnek, kipenderítenek, és átvágnak, még akkor is, ha nincs semmid. És amikor azt hiszed, hogy már végképp nem tudnak mit kezdeni veled, mert laksz az árokparton, vagy a ligetben, ágyad a föld, paplanod az ég, akkor kiderül, hogy még az életedre is, illetve arra a maradékra, amit már nem lehet életnek nevezni - jogot formálnak. Ajaj, de mennyire!

Azt hiszed van magántulajdonod, egyáltalán: van valamid? Ó, te csacsi! Ez nem Amerika! Jön egy daru és telespékeli oszloppal a telked, árkot ás csatornának, vezetéknek, bárminek és te mehetsz a sóhivatalba, mert az is csak látszólag a tiéd. De meglehet, hogy egyszerűen csak útban vagy… mondjuk egy útnak, ami a hetedik mennyországba visz. Ami a föld alatt van és az égben, ahhoz eleve közöd nincs, ragaszkodj te csak a kétdimenziódhoz és a sok szarhoz. De miket beszélek, még a szar sem lehet a tiéd, mert azt is elfuvarozza és betrágyázza a hatalom, vagy az annak látszó tárgy. Apropó kétdimenzió: Van egy festményed, amiért keményen perkáltál, egy antik értéked, egy örökséged? Csak addig, még valaki szemet nem vet rá. Ec-pec kimehetsz, ha ügyes vagy és még működik a veszélyérzeted. Ha nem… nos, akkor annyi neked és a magánodnak. Vagy vettél egy putrit, lakást, házat, palotát, mert amúgy dimenzionálisan lennél igényes...? Kár érte, mert arra megy egy busz, rajta a sok krampusz, és máris nem a tiéd. Törvényileg.

Azt hiszed, hogy itt valami is magán? Rohadt nagy tévedés! Ha bekrepálsz, földobod a bakancsot, tehát, ha végleg beadod a kulcsot, akkor a hamvaid sem a tiéd, de még csak a hozzátartozódé sem, mert arra is jogot formál a hatalom. Naná, még majd vázát csináltok az urnádból. Majd ő megmondja, hogyan kell téged kegyeletileg felhasználni. Ám ha szerencsés vagy és sikeresen elkaparod magad, gondolván nyugodjak már végre békében és örökké… nos, az is csak ábránd, mert az a nyamvad két köbméter sem a tiéd. Bármikor kipenderíthetnek onnan, ha a hatalom úgy látja jónak.

Szóval ne álmodj kispajtás, itt semmi nem a tiéd, a magán meg pláne nem. Sem föld, sem víz, sem a nap sugara, sem a szél fuvallata (energiája főleg nem), sem a fák árnyéka. Ültess csak fát magadnak, majd megtapasztalod! Élj csak a tudatban és a tudatalattiban, hogy van még valamid, ami talán a tiéd. A remény. Esetleg. Amíg végleg fel nem hagysz vele.