Az aktuális hülyeség maga a tény, azaz Pozsgay Imre immáron
sokadik önfényezése. Már a fogalmazása is megérne egy misét - „…segítettem
kiszabadítani hazámat egy megszálló hatalom kebleiből…”(SIC!) –, de erről most
ne nyissunk vitát, inkább beszéljünk egy bizonyos ficánkolás mibenlétéről!
Pozsgay: „Azt, hogy most ficánkolhatsz, részben nekem köszönheted.”. Mit ne
mondjak… Köszönjük Pozsgay elvtárs! Én a ficánkolásba – több millió
honfitársammal egyetemben - már majd bele szakadok. Néha le is kell ülnöm
pihenni. Különösen, ha ilyesmiket hallok.
Azért rövidke időre térjünk vissza a megszálló hatalomnak az ő kebleibe, meg arra a Pozsgay aranyköpésre, miszerint „Rám volt szükség, hogy belülről szétszedjem.”, mert azért ez nem akármi. Egyrészt Gorbacsov már smafu - megspékelve nem kevés egoizmussal -, másrészt kísértetiesen hasonlít az orbáni „én nem a rendszer, hanem annak képviselői ellen harcoltam.” szösszenetre. Ugye milyen aranyos?
De Pozsgay itt még nem fejezi be, hanem rá is tesz egy lapáttal. Kijelenti, hogy ő nem volt kommunista. Eddig rendben is lenne a dolog, mert egy hithű komcsi akkor is komcsi marad, ha rászakad az ég, és Pozsgay - mint tudjuk - nem ilyen. Inkább hasonlít egy szélkakashoz.
Viszont azt nem értem, hogy akkor az MSZMP KB-nál nyilvántartott (lásd még: Állambiztonsági Szolgálatok Levéltára) jellemzésében mégis hogyan szerepelhetett olyasmi, hogy a „rendszer elkötelezett híve”. Ja, hogy ő volt Orbán mellett, aki belülről bomlasztott? Akkor bocs, nem szóltam semmit! Stirlitz egy hülye, a kommunista belső elhárítás amatőr, és egy államminiszterség csupán fedőfoglalkozás volt, amúgy konspiratíve.
Pozsgay és Szűrös, Szűrös és Pozsgay. A két klón. Igen, ne tessék meglepődni, mindketten az éppen regnáló hatalmi rendszerek klónjai, azaz tulajdonsági lenyomatai. Akár a fickándozó Dolly-bárány. Vagy birka. Vagy mit tudom én! Mindkettő egyforma barom.
Azért rövidke időre térjünk vissza a megszálló hatalomnak az ő kebleibe, meg arra a Pozsgay aranyköpésre, miszerint „Rám volt szükség, hogy belülről szétszedjem.”, mert azért ez nem akármi. Egyrészt Gorbacsov már smafu - megspékelve nem kevés egoizmussal -, másrészt kísértetiesen hasonlít az orbáni „én nem a rendszer, hanem annak képviselői ellen harcoltam.” szösszenetre. Ugye milyen aranyos?
De Pozsgay itt még nem fejezi be, hanem rá is tesz egy lapáttal. Kijelenti, hogy ő nem volt kommunista. Eddig rendben is lenne a dolog, mert egy hithű komcsi akkor is komcsi marad, ha rászakad az ég, és Pozsgay - mint tudjuk - nem ilyen. Inkább hasonlít egy szélkakashoz.
Viszont azt nem értem, hogy akkor az MSZMP KB-nál nyilvántartott (lásd még: Állambiztonsági Szolgálatok Levéltára) jellemzésében mégis hogyan szerepelhetett olyasmi, hogy a „rendszer elkötelezett híve”. Ja, hogy ő volt Orbán mellett, aki belülről bomlasztott? Akkor bocs, nem szóltam semmit! Stirlitz egy hülye, a kommunista belső elhárítás amatőr, és egy államminiszterség csupán fedőfoglalkozás volt, amúgy konspiratíve.
Pozsgay és Szűrös, Szűrös és Pozsgay. A két klón. Igen, ne tessék meglepődni, mindketten az éppen regnáló hatalmi rendszerek klónjai, azaz tulajdonsági lenyomatai. Akár a fickándozó Dolly-bárány. Vagy birka. Vagy mit tudom én! Mindkettő egyforma barom.
Szóval Pozsgay most fényezi magát. Ám mi tudjuk, hogy a szar
akkor is szar marad, ha herendi porcelánon tálalják. És Pozsgay most ezt a penetrátumot akarja
megetetni az ifjú nemzedékkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése