Egy-két gondolat… nem csak a devizahitelekről

A napokban-hetekben kapták készhez a devizahitelesek azt a banki értesítőt, amiben a bankok tulajdonképpen elismerik, hogy tisztességtelenül számoltak. Az most nem fontos, hogy törvényi ráhatásra, vagy sem, a lényeg a lényeg. (Ha a bankok nem így gondolják, akkor miért nem perelték az államot? „Tetszettek volna forradalmat csinálni!”). Ha pedig valóban tisztességtelenül számoltak, az azt jelenti, hogy maga a hitelszerződés adott alapot a tisztességtelenséghez, illetve a bankok nem tartották be azt, tehát a szerződés ennek alapján és jogi értelemben akár semmis is lehet, bármikor egyoldalúan felmondható. (Csodálkozom is, hogy ezen értesítéseket lobogtatva, az emberek még nem rohantak hosszú-tömött sorokban a bankjukhoz, felmondani a szerződést.)

A kamatszámítás rendszere is hagy kívánnivalót. Ugyanis a bankok a hitelek (és itt nem csak a devizahitelekről van szó), visszakövetelése folyamán először a kamatokat fizettetik ki, a törzstőkére rá se szagolnak. Pedig úgy lenne tisztességes, ha egyszerre kezelnék a visszafizetések folyamán a törzstőkét és a kamatot is, hiszen így a futamidő során mindkettő összege folyamatosan csökkenne, a futamidő végére pedig nullára jönne ki. De ez az „először a kamat” szisztéma minden, csak nem tisztességes, alkalmat ad a kirívóan magas – mondjuk ki – tisztességtelen haszonszerzéshez. (Bármennyire is fáj, csak bólintani lehet Lázár János Csányira vonatkozó megjegyzéséhez, mert Magyarországon jelenleg - és sajnos - a bankok a legnagyobb uzsorások.). Különösen vonatkozik ez a hosszútávú és főleg a deviza alapú hitelekre. Úgy is mondhatnánk, hogy ez a számítási rendszer igencsak jóerkölcsbe ütköző.

Egyszer már volt az „évszázad pöre” jóerkölcsbe ütközés címszóval. Akkor is tulajdonképpen a kormány indított pert (bele is rokkant, majd halt az „erkölcstelen”, pedig az ő 1%-a hol volt egy 26,5%-os THM-hez képest). Érdekes módon ugyanaz a kormány használta ezt a jogi csűrcsavart, amelyik most oly’ kesztyűs kézzel bánik a bankokkal. Persze érthető, mert a bankok ilyesformán kicsinálása, bizony gazdaságilag lenullázhatja az országot. De nem mindegy? Hiszen a devizahiteles kálvária is lenullázza, csak más vonatkozásban. Mondjuk közmunkaprogrammal közpénzből, közalkalmazotti státusz elvétellel, zsellérsorsba taszítással, vagy olyan őrülettel, mint a magáncsőd törvényrendszer-tervezete [Ha azt vesszük, a magáncsőd mint olyan, teljesen elveszi az egyén önrendelkezési jogát, kényszerpályára juttatja, olyanra, amire tulajdonképpen a kormány felelőtlen pénz- és gazdaságpolitikája taszította, és még ezzel sem biztos, hogy talpra tud állni, sőt. Nagy a valószínűsége, hogy a magáncsőd teljesen és véglegesen megfosztja az egyént mindenféle magántulajdonától, egyáltalán; a magánéletétől (de nem csak őt, hanem a hozzátartozóit is), tartalmában és eredményében semmiben sem különbözve a végrehajtás intézményétől. Arról nem is beszélve, hogy a témára már ráharapott a világ összes magánkopója. Vajh’ őket ki fizeti? Mert hogy mi, az adófizetők, az hót ziher!].

Összefoglalva: A kormánynak az unortodox ámokfutás helyett felelősségteljes pénz- és gazdaságpolitikát kell(ene) folytatnia, amibe beletartozik az is, hogy módosítsa a banki törvényeket. Mondjuk a hitelkamat-számítás terén. Ja, és hogy el ne felejtsem: Az olyan idiótákat, akik megnyilatkozásaikkal megrengethetik a deviza-piacot, lökhetik a mélybe a forint-árfolyamot, el kell zavarni. Gondolok itt például Rogán és Kósa urakra, nem kihagyva természetesen az unortodoxia atyját, a kormányfő „jobbkezét”, Matolcsyt.