Van a magyar törvénytárban egy úgynevezett „gondatlanságból
elkövetett” jogi meghatározás. Ez fellelhető, mind a Btk-ban, mind a Ptk-ban.
Gondatlanságból lehet elkövetni szabálysértést, bűncselekményt, kárt okozni, stb.,
s ennek súlyához mérten szabják a büntetéseket is. Azaz a korlátozottság –
főleg, ha az értelmi – nem jelenthet mentességet a felelősségre vonás alól,
legfeljebb méltányosságot a büntetés kiszabásakor.
A magyar abszurd most kitermelte a maga döbbenetét, mégpedig nem akárki, hanem a magyar jegybankelnök személyében. A történet dióhéjban: Matolcsy jövedelme - hogyhogy nem - véletlenül az MNB közpénzből felállított és finanszírozott alapítványainál (nevezhetjük nyugodtan pénzmosodáknak) landolt, amely mozzanat minden tekintetben elfogadhatatlan. A nyomozóhatóság ugyan megállapította a bűncselekmény tényét, de arra hivatkozva, hogy a gyanúsított (egyébként magasan képzett és pénzmozgásokra és pénzmosásokra vonatkozó törvényekkel valószínűleg nagyon is tisztában levő) „tudata képtelen volt felfogni a jövedelmét (?!) és ezért utalt azt át két alapítványnak” – lezárta a vizsgálatot és nem indított eljárást (Megjegyzem, Matolcsy jövedelme az átlagember számára valóban felfoghatatlan.).
Tehát Matolcsy megúszta egy ejnye-bejnyével.
Azért ilyenkor az embernek eszébe jutnak olyan dolgok, mint a leányfalun két gyermeket halálra gázoló, aki szintén mondhatta volna azt, hogy „-Bocs, de a tudatom nem tudta felfogni, hogy egy gépkocsinak mekkora a tömege és a mozgási energiája két gyermekéhez képest.”. Nos, az ilyesmire van az kitalálva, hogy a törvény ismeretének hiánya nem mentesít a felelősségre vonás alól. És ilyenkor az eljáró hatóságot abszolút nem érdekli az elkövető tudata, vagy tudatalattija, főleg nem felfogási képessége, legfeljebb azt mérlegelheti, hogy a szellemileg korlátozottság mennyire játszott szerepet a tett elkövetésében. Ezt viszont alapos pszichológiai szakértői véleményekkel kell alátámasztani. De gondolom Matolcsy esetében ilyesfajta szakértői véleményezés fel sem merülhet, hiszen az egyenesen vezetne az MNB elnök pályafutásának végéhez.
Marad tehát a legfelső (legfőbb ügyészi?), és megdönthetetlen verdikt, úgy hasraütés-szerűen… és a magyar abszurd, leégetve a magyar jogrendet. Matolcsy pedig élhet és virulhat tovább, szerencsétlenségére a magyar államnak, közéletnek és pénzpolitikának.
A magyar abszurd most kitermelte a maga döbbenetét, mégpedig nem akárki, hanem a magyar jegybankelnök személyében. A történet dióhéjban: Matolcsy jövedelme - hogyhogy nem - véletlenül az MNB közpénzből felállított és finanszírozott alapítványainál (nevezhetjük nyugodtan pénzmosodáknak) landolt, amely mozzanat minden tekintetben elfogadhatatlan. A nyomozóhatóság ugyan megállapította a bűncselekmény tényét, de arra hivatkozva, hogy a gyanúsított (egyébként magasan képzett és pénzmozgásokra és pénzmosásokra vonatkozó törvényekkel valószínűleg nagyon is tisztában levő) „tudata képtelen volt felfogni a jövedelmét (?!) és ezért utalt azt át két alapítványnak” – lezárta a vizsgálatot és nem indított eljárást (Megjegyzem, Matolcsy jövedelme az átlagember számára valóban felfoghatatlan.).
Tehát Matolcsy megúszta egy ejnye-bejnyével.
Azért ilyenkor az embernek eszébe jutnak olyan dolgok, mint a leányfalun két gyermeket halálra gázoló, aki szintén mondhatta volna azt, hogy „-Bocs, de a tudatom nem tudta felfogni, hogy egy gépkocsinak mekkora a tömege és a mozgási energiája két gyermekéhez képest.”. Nos, az ilyesmire van az kitalálva, hogy a törvény ismeretének hiánya nem mentesít a felelősségre vonás alól. És ilyenkor az eljáró hatóságot abszolút nem érdekli az elkövető tudata, vagy tudatalattija, főleg nem felfogási képessége, legfeljebb azt mérlegelheti, hogy a szellemileg korlátozottság mennyire játszott szerepet a tett elkövetésében. Ezt viszont alapos pszichológiai szakértői véleményekkel kell alátámasztani. De gondolom Matolcsy esetében ilyesfajta szakértői véleményezés fel sem merülhet, hiszen az egyenesen vezetne az MNB elnök pályafutásának végéhez.
Marad tehát a legfelső (legfőbb ügyészi?), és megdönthetetlen verdikt, úgy hasraütés-szerűen… és a magyar abszurd, leégetve a magyar jogrendet. Matolcsy pedig élhet és virulhat tovább, szerencsétlenségére a magyar államnak, közéletnek és pénzpolitikának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése