Családi ezüst

Van az úgy, hogy az ember megszorul, és akkor kénytelen eladni a féltve őrzött családi ezüstöt. Ezt használják ki a nepperek, a használtcikk kereskedők, a zálogosok, a végrehajtók, nota bene, a bankok, amikor jóval a tényleges érték alatti összeget kínálnak, vagy megalázó áron vernek dobra és árvereznek el, jóval értékesebb ingatlanokat. Valami ilyesmit élhet most át az MSZP is, amikor megpróbál túladni Jókai utcai székházán. Valahogy nem tolonganak a vevők, akik meg bejelentkeznek, azok is számítóan és vérforralóan potom pénzt ajánlanak. Ide Tartozik a Magyar Állami Operaház is, mint vevőjelölt. A közel másfél milliárdot érő ingatlanért a felét sem, mindössze 600 milliót kínál. Akár X.Y. „korrekt régiségkereskedő”, aki évtizedek óta keres „kastélyok berendezéséhez” értékes műtárgyakat, holott tudjuk, hogy annyi kastély nincs is az országban. Ámde ez van, akinek a feje felett az eladósodás demoklesz-kardja lebeg, az ne ugráljon, elégedjen meg alamizsnával.

Azért kissé furcsa, hogy az Operaház ilyen szatócsstílust vesz fel. Persze szabott az apanázs, meg különben is, kellenek a befolyásos politikai bálozók jövőre is, elvégre ki fizetné az évadot és a gáz- és villanyszámlát. Hát persze, hogy a kormány! Náluk meg kell a jópont, ámbár az ilyesfajta pontszerzés láttán az ember inkább köpne egyet.

Szóval az MSZP most gondban van, kiszolgáltatva minden alamuszi kénye-kedvére. Már ott tartanak, hogy lekapcsolásra kerülhetnek a közművek, habár a párt mindezt hevesen cáfolja. Ők működnek, még ha sötétben is.

Azért nem mindig volt ez így. Ha az MSZP most kormányzati tényező lenne, nyilván nem mernének a nepperek ilyen ajánlatokkal előrukkolni. Mindannyian emlékszünk egy bizonyos székházra, amelyet egész jó áron lehetett elkótyavetyélni. Na jó, az azért mégis eszmei értékkel bírt, a furkálások is emeltek a patinán, meg aztán manapság már a szentatya is a közelében van. Aztán emlékezhetünk ama másik bizonyosra ’93-ból, amely ezüst ott fényeskedett a hatker villanegyedében. Na az is jól fialt, mégpedig nem is akárhogy. Megalapozhatta egyesek (és kettesek) fényes jövőjét. De az egy más világ volt, még érződött az őskáosz hatása. De mostanra rend lett. Olyannyira, hogy pártunk és kormányunk egyetértő bólintása nélkül egy lépést sem. Egyébként hogyan is merészelne egy Operaház átmenni ingatlanspekulánsba, azaz hogyan merészelne bármilyen (akár 600 milliós) ajánlatot tenni… közpénzből. Persze Matolcsy ingatlan-bizniszmen után már semmin sem lepődhetünk meg.

Én azért az MSZP helyében megpróbálnék ügyeskedi. Például egy apróhirdetéssel, felajánlva a csere lehetőségét. Mondjuk székházamat két-három szuperzongorára. Az is ér annyit, mint a nyüves Jókai utcai kégli, aztán meglehet, hogy az Operaháznak is nagyobb szüksége lenne rá, hátha a vezér a Zeneakadémia után az Operaházhoz is kedvet kap. Úgy zártkörileg és éjfél körül Így az MSZP akár még kereshetne is az üzleten.