Amikor pártunk és kormányunk anno kitalálta, hogy az
iskolakerülés problémájának megoldása a
legegyszerűbben az, ha megvonják a családi pótlékot, még sokan
tapsoltak. Volt is benne némi ráció, ámbár ezzel a lépéssel a kormány teljes
egészében a szülők nyakába varrta a gondot, gondolván, úgyis otthon leverik a
beste kölkön a családi büdzséből kieső forintokat. Ami meg négy fal között
történik, az ugye nem közügy. Ámbár ez is hordott némi veszélyt, mert ha az
önérzetes, ám az oktatási rendszerünket nem respektáló nebuló netán feljelenti
a „suli helyett haverok” elvet nem toleráló, és éppen a hátából szíjat hasító
felmenőt… nos, az már jócskán közügy, mi több statisztika a családon belüli
erőszak bizonyítására. De ez van, semmi sem lehet tökéletes.
Most viszont az lett megálmodva vérkeresztényileg , hogy azt a sok lógós ovist is meg kell rendszabályozni - hasonló elvek alapján. 40 óra után jegyzői ejnye-bejnye, aki meg 20 napot hiányzik az óvodából, annak családja nem kaphat családi pótlékot, azaz nem részesülhet az állam gazdag adományából.
Koromnál fogva már sok mindent átéltem, megtapasztaltam. Többek között azt a világot is, amikor még nem volt kötelező ovi, és ennek ellenére (vagy hatására éppen) emberek lettünk. Láttam megannyi iskola helyett moziban, vagy plázában lógó sihedert is, de olyat még nem hallottam, hogy egy 4-6 éves ovis óvodakerülésre adta volna a fejét. Olyanról meg pláne nem, hogy ezt igazolatlanul tette volna (persze, ha az óvodai személyzet nyitva hagyja a kaput, és az ovis elmegy világgá, az más kérdés, az igazolt hiányzásnak számít). Arról viszont nagyon is sokat hallok, hogy a szülők jelentős hányada berzenkedik a kötelező óvodásítás intézménye ellen. Ennek számos oka lehet, a kötelező óvodai nevelés kritikájától, az elvi megfontolásokon keresztül egészen a családi állapotig (például miért költsek óvodára, amikor egy nevelő, vagy egy nagyszülő is kiválóan ellátja azt a feladatot, mint az ovi, talán még jobban is). És mi van akkor, ha valaki egyszerűen nem akarja agymosásnak (lásd: botrányos kormánykapus versikéltetés) kitenni csemetéjét? És ha több gyerek is van a családban, kicsitől a középiskolásig? Akkor halmozottan vonják meg a járulékot, vagy csak személyre szólóan?
De értem én, mire megy ki a játék. Már megint a „kisebbség”. Ők azok, akikre a legjellemzőbb a többgyermekes, orgonasíp állapot, és ők azok, akik nem rajonganak a kötelező óvodai nevelésért, sokkal jobban szeretik, ha az apróság a család közelében van. Látens cigányozásról lenne szó, ami nem is annyira látens? Na majd a Jobbik, vagy a KDNP megmondja a frankót. (Egyébként csak megjegyzem, hogyha megvonják a családi pótlékot, az nagyon sok családra olyan hatással lehet, hogy a következő lépés maga gyerek „megvonása”, hivatkozva a nevelési hiányosságokra. Mit ne mondjak: Igazán humánus!)
Most viszont az lett megálmodva vérkeresztényileg , hogy azt a sok lógós ovist is meg kell rendszabályozni - hasonló elvek alapján. 40 óra után jegyzői ejnye-bejnye, aki meg 20 napot hiányzik az óvodából, annak családja nem kaphat családi pótlékot, azaz nem részesülhet az állam gazdag adományából.
Koromnál fogva már sok mindent átéltem, megtapasztaltam. Többek között azt a világot is, amikor még nem volt kötelező ovi, és ennek ellenére (vagy hatására éppen) emberek lettünk. Láttam megannyi iskola helyett moziban, vagy plázában lógó sihedert is, de olyat még nem hallottam, hogy egy 4-6 éves ovis óvodakerülésre adta volna a fejét. Olyanról meg pláne nem, hogy ezt igazolatlanul tette volna (persze, ha az óvodai személyzet nyitva hagyja a kaput, és az ovis elmegy világgá, az más kérdés, az igazolt hiányzásnak számít). Arról viszont nagyon is sokat hallok, hogy a szülők jelentős hányada berzenkedik a kötelező óvodásítás intézménye ellen. Ennek számos oka lehet, a kötelező óvodai nevelés kritikájától, az elvi megfontolásokon keresztül egészen a családi állapotig (például miért költsek óvodára, amikor egy nevelő, vagy egy nagyszülő is kiválóan ellátja azt a feladatot, mint az ovi, talán még jobban is). És mi van akkor, ha valaki egyszerűen nem akarja agymosásnak (lásd: botrányos kormánykapus versikéltetés) kitenni csemetéjét? És ha több gyerek is van a családban, kicsitől a középiskolásig? Akkor halmozottan vonják meg a járulékot, vagy csak személyre szólóan?
De értem én, mire megy ki a játék. Már megint a „kisebbség”. Ők azok, akikre a legjellemzőbb a többgyermekes, orgonasíp állapot, és ők azok, akik nem rajonganak a kötelező óvodai nevelésért, sokkal jobban szeretik, ha az apróság a család közelében van. Látens cigányozásról lenne szó, ami nem is annyira látens? Na majd a Jobbik, vagy a KDNP megmondja a frankót. (Egyébként csak megjegyzem, hogyha megvonják a családi pótlékot, az nagyon sok családra olyan hatással lehet, hogy a következő lépés maga gyerek „megvonása”, hivatkozva a nevelési hiányosságokra. Mit ne mondjak: Igazán humánus!)
Az sem mellékes szempont, hogy egy óvodába járatás nincs ingyen, annak jelentős költségvonzatai vannak, kezdve a közlekedéstől, az időbeosztás problematikáján át (ovist vinni-hozni, akár munkaidőben, kockáztatva a kirúgást) egészen a „szalon- és óvodaképes megjelenésig, amire manapság egyre gyakrabban nincs keret. Sok olyan történetet hallottam, hogy a szülő a családi pótlékkal együtt is egyszerűen képtelen biztosítani azt az elvárást, amit a „közösség” diktál. Nem beszélve olyan nüanszokról, amit a legtöbb „nyeretlen négyéves” eljátszik: „Anyu nekem miért nincs, amikor a Pistikének van?!”. És ilyenkor nem csak Adidas-cipőre, vagy távirányítós helikopterre kell gondolni, hanem egy egyszerű uzsonnás csomagra, amiből hiányzik a lényeg – az uzsonna. És ilyenkor az ember csak hümmög-hüppög, próbálja megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, miközben lesül a képéről a bőr, a gyerek pedig példát kap az óvodai mesevilág után a mindennapok rögvalóságából. Pedig nem nekik kellene szégyenkezniük, hanem azoknak, akik az ilyen és ehhez hasonló rendeleteket megalkotják. Legtöbbször óvodás szinten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése