A 2010-es vörösiszap-katasztrófa során, már kaphattunk
ízelítőt abból, hogy a vegyianyagokkal való felelőtlen bánásmód milyen
veszélyekkel járhat. Pedig az ajkai üzem „csak” a bauxit feldolgozásával
foglalkozott, nem volt tényleges vegyiüzem. Aki hallott már az indiai Bhopal
városáról és az ott bekövetkezett eseményekről, annak lehet némi fogalma arról,
milyen veszélyes is lehet egy vegyiüzem egy sűrűn lakott környezetben. A bhobali
katasztrófa során súlyosan mérgező vegyianyagok kerültek a környezetbe,
legfőképpen a levegőbe. 25 ezer ember vesztette életét, 3000 közvetlenül a
katasztrófa bekövetkeztekor.
Az Illatos úti Vegyiművek szinte Budapest szívében van. Áll elhagyottan hosszú évek óta, senki sem törődik vele, csak azért, mert egyszerűen nincs gazdája. 2000 tonna veszélyes anyag van az üzem területén, amely egyre inkább kiszivárog a környezetbe, talajba, vízbe, levegőbe. Nyaranta a hőség idején ezen anyagok folyamatos hűtést igényelnek, megelőzendő a felhevülést és az azzal járó nemkívánatos vegyi reakciókat, amelyek akár tűzhöz, illetve robbanásokhoz is vezethetnek. Azt pedig nem kell külön ecsetelni, hogy egy ilyen momentum milyen következményekkel járhat.
Ha a volt Budapesti Vegyiművek területén baj történik, akkor az uralkodó szélirány (észak-északnyugati) miatt elsősorban a délpesti régió a leginkább veszélyeztetett. Legelsősorban a IX. kerület, Pesterzsébet és Kispest. De ugyanígy veszélyben van Kőbánya, Pestlőrinc, Soroksár, Csepel. Ez pedig többszázezer emberéletet jelent. Ha pedig megfordul a szél, akkor egyenesen Budapest szívébe kerülhet az anyag, ami már milliókat fenyegethet.
Régóta kérik az emberek a kormányokat, hogy Budapest eme potenciális veszélyforrását szüntessék meg, de senki a füle botját nem mozdítja. Talán nem kellene megvárni, amíg egy bhopalihoz hasonló katasztrófa bekövetkezik, mert az egyenesen a magyar főváros végét jelentheti. Kolontár, Devecser és Somlóvásárhely lehet az intő példa, holott az nagyságrendileg elmarad az indiai katasztrófától. Nem kellene megvárni, hogy Budapest legyen egy második Bhopal. Például ezt is jelenti a kormányzati felelősség fogalma, és a Greenpeace most erre is felhívta a figyelmet.
Az Illatos úti Vegyiművek szinte Budapest szívében van. Áll elhagyottan hosszú évek óta, senki sem törődik vele, csak azért, mert egyszerűen nincs gazdája. 2000 tonna veszélyes anyag van az üzem területén, amely egyre inkább kiszivárog a környezetbe, talajba, vízbe, levegőbe. Nyaranta a hőség idején ezen anyagok folyamatos hűtést igényelnek, megelőzendő a felhevülést és az azzal járó nemkívánatos vegyi reakciókat, amelyek akár tűzhöz, illetve robbanásokhoz is vezethetnek. Azt pedig nem kell külön ecsetelni, hogy egy ilyen momentum milyen következményekkel járhat.
Ha a volt Budapesti Vegyiművek területén baj történik, akkor az uralkodó szélirány (észak-északnyugati) miatt elsősorban a délpesti régió a leginkább veszélyeztetett. Legelsősorban a IX. kerület, Pesterzsébet és Kispest. De ugyanígy veszélyben van Kőbánya, Pestlőrinc, Soroksár, Csepel. Ez pedig többszázezer emberéletet jelent. Ha pedig megfordul a szél, akkor egyenesen Budapest szívébe kerülhet az anyag, ami már milliókat fenyegethet.
Régóta kérik az emberek a kormányokat, hogy Budapest eme potenciális veszélyforrását szüntessék meg, de senki a füle botját nem mozdítja. Talán nem kellene megvárni, amíg egy bhopalihoz hasonló katasztrófa bekövetkezik, mert az egyenesen a magyar főváros végét jelentheti. Kolontár, Devecser és Somlóvásárhely lehet az intő példa, holott az nagyságrendileg elmarad az indiai katasztrófától. Nem kellene megvárni, hogy Budapest legyen egy második Bhopal. Például ezt is jelenti a kormányzati felelősség fogalma, és a Greenpeace most erre is felhívta a figyelmet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése