"Azért van olyan sok vélemény, mert a gondolatok száma végtelen, a papír pedig nem tud tiltakozni." (Kobzi János)

2015. április 18., szombat

Kis náci séta


”Emlékezni kötelességünk…” – mondja a Betyársereg nevű formáció, miközben „hagyományőrző” egészségügyi sétáját, avagy ahogy ők nevezik; „sportcentrikus természetjárását” bonyolítja Csókakőn. Sok van mi csodálatos, de az emberi szelektív emlékezetnél nincs csodálatosabb, főleg ha az olyasvalakire vonatkozik, mint Adolf Hitler.

Érdekes, hogy ezeknek a betyároknak, valahogy véletlenül sem jut eszükbe természetjárni, mondjuk az óbudai téglagyár és Sopron között, mínusz tízben, egy szál papucsban, napi tizenöt deka kenyéren, vagy Isten bocsá’, a Dohány utca és Auschwitz között, étlen-szomjan, összeszart, és okádott marhavagonba zárva. Ez valahogy nem illik a kötelező emlékezés betyáros struktúrájába. Annál inkább a „zieg heil” - úgy bakonyi betyárosan - és vele a sötétség. Ugyanis az sem nagyon világos, hogy a Hitler-emléktúra miféle egyéb túrát szimbolizálhat? Mondjuk kis magyar túrát a Vértesaljától a Donhoz, vagy mégkisebb túrát – a Dunához? A betyármemória valahogy ezeket a „semmiségeket” is ad acta tette, helyette van a hipotalamusz mélyén elásva holmi nemzet gyermekeinek nevezett érzelemtorzó, ami soha nem nő fel, ám olykor felszínre tör és akkor ilyesféle kényszeres természetjárást eredményez.

Való igaz, emlékezni kötelességünk. Főleg az olyanokra, mint ez a Betyársereg nevű torzszülött. Arra, hogy az ezekhez hasonló mocskok kergettek a halálba tízmilliókat, hogy az effajta amorf emlékezettel „megáldottaknak” és hasonszőrű elődjeiknek köszönhetők a zsidótörvények, a gázkamrák, az árjaszemlélet és az összes többi „emberbaráti” gondolatok.

Emlékezni kötelességünk, emlékezzünk hát! Már csak azért is, hogy az olyasféle betyárságok, mint ez a Betyársereg, soha ne fertőzhesse miazmájával az egészséges levegőt, ne termelhessen ki olyan elborult elméket, mint például Hitler, de főleg, hogy ne boríthassa lángba sem szűkebb, sem tágabb környezetét.

Post scriptum: Furcsa fintora a sorsnak, hogy Vona Gábor, a Jobbik „főkertésze” a minap azt nyilatkozta - Tapolca után szabadon -, hogy a saját vadhajtásaikat (mint amilyen a Betyársereg) le fogja nyesni. A gond csak az, hogy nem látni a kezében semmiféle metszőollót.

1 megjegyzés:

  1. Kedves János, gratulálok az Ady és Andrassew színvonalú opushoz, remélem, sokan elolvassák!

    VálaszTörlés