Disznóságok

Úgy látszik Mészáros Lőrinc kazahsztáni mangalica-projektje nem aratott osztatlan sikert, illetve nem hozza az elvárt eredményt. Ezt látszik alátámasztani, hogy sokkal nagyobb bizniszt lát a honi közétkeztetés terén. Minden gázszerelői tapasztalatát latba vetve, most azt tervezi, hogy elárassza mangalicával a mintegy 2,5 milliónyi „igénylőt”. Gondolom ehhez kiváló alap a vadiúj, a Jóisten és a „Kisisten” által megsegített felcsúti telep, és Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter (Gőgös Zoltán szerint állítólag nem tudja megkülönböztetni a tehén elejét a hátuljától) meglebegtetése, miszerint a következő években több uniós forrás jut az őshonos állatok tenyésztőinek. Így nyilván - ismerve Lázár polgártárs elosztási rendszerét - Mészáros Lőrinc is joggal reménykedhet, hogy fial még pár milliárdocskát a tehetsége.

De ne legyünk rosszmájúak, a böllérek és mészárosok fenjék csak a késeiket, taglóikat, mert ezek szerint kerülhet a jövőben a méregdrága mangalicából, és a kevésbé sem olcsó magyar szürkéből a szociálisan hátrányos helyzetűek asztalára is. Arra azért kíváncsi leszek, hogy egy éthordóba hogyan gyömöszölik a mangalica kolbászt, vagy egy óvodai menzán minként viszonyulnak a lurkók a méretes szürkemarha steak-hez. És arra is, hogy a jóval drágább „minőségi árut”, hogyan gazdálkodják ki a szűkösre szabott keretből az érintettek.  Persze az is lehet, hogy csak a nyesedék jut nekik, a steak és a mangalica-bécsi (ne nevessünk, láttam én már étterem étlapján ilyet háromezerért) pedig a kiváltságosok asztalán landol, akár a pacal a régi, szép időkben.

Szóval nagy disznóságok vannak itt készülőben ismét. Főleg az uniós források elosztása és lenyúlása terén.