Vona svájci ábrándja

A Tages Anzeiger nevű svájci lap arról kérdezte Vona Gábort, hogy mik a tervei Magyarország jövőjét illetően, illetve milyen irányba tart a Jobbik politikája. Az interjú sok újdonságot nem hozott, legfeljebb pár svájci számára, de ez sem biztos.

Vona ugyanazt fejtegette, mint eddig, nevezetesen: ha ők kerülnének hatalomra, akkor kilépnének az EU-ból, a NATO-ból, és abszolút független Magyarországot építenének, afféle második Svájcot. Nos, ezen álom megvalósításához csak egy dolog adott, mégpedig a svéd vadászrepülők. Azon kívül minden más hiánycikk.

Lássuk hát, hogy mik is lehetnek azok, amelyek gátolják a vonai célok elérését:

1- Földrajzi, azaz geopolitikai elhelyezkedésünk.

Svájc kívül esik a pufferzónán, úgymond nincs központi helyen, míg Magyarország Európa átjáróháza. Egyébként is, mint megfigyelhettük, a nagyhatalmak nem szeretnek hegyet mászni, valahogy jobban kedvelik a lapályos vidékeket. Pechünkre és svájci álmaink rovására.

2 - A konszenzusra törekvés hiánya.

Svájcban – kis túlzással – még a vécépapír méretéről is népszavazást tartanak, míg Magyarországon ez az intézmény nem tartozik a hungarikumok közé. Sem a múltban, sem a jelenben, és nagy valószínűség szerint a jövőben sem fog. Pártjaink (köztük a Jobbik) és kormányaink nagyon nem szeretik a népszavazósdit. Mindent el is követnek az ellehetetlenítése érdekében.

3 – A függetlenségre törekvés hiánya.

Magyarország egyáltalán nem szereti a függetlenséget. Egyszerűen nem is vagyunk rá képesek. Úgy teszünk mintha, ám mégsem, mert nem ilyen a felfogásunk. Hogy érthetőbb legyek: nekünk mindig kell egy aktuális segg, amit körbe és kinyalhatunk. De erről Vona testvér, vagy  Orbán pajtás többet tudna mesélni, különösen azért, mert Vona ezen riportban is kifejtette, hogy ők nem akarnak a Fidesz ellenében politikai öngyilkosságot elkövetni (flapp egy)… még 2018-ban sem (flapp kettő).

4 – A stratégiai hordozók hiánya.

Svájcnak nincsenek stratégiai energiahordozói, nincsenek hatalmas megművelhető földterületei, mindössze kakukkos órákat és bicskákat gyárt, lila teheneket tenyészt, mégis - úgymond  - pénznagyhatalom, amely akár országokat (Magyarország?) dönthet a romlásba. Ki érti ezt? Talán a svájci bankosok többet mondhatnának, mert Vona biztos hogy nem.

5 – A történelmi önbecsülés hiánya

Svájc megbékélt a történelemmel, a történelmével. Nem szeret háborúzni, ellentétben velünk. Valahogy nem a lételemük az örökös harc, nem hegyezik a fülüket állandóan, mint a tüzérló. Ékes példája ennek az a paradoxon, hogy a svájci történelem „magyar kártyán” van megörökítve, ám Magyarország történelme nincs svájci kártyába vésve. De a tréfát félretéve: Svájc például még a vérzivataros korszakokban sem adott ki polgárokat, (bevándorlókat, menekülteket), a másét sem, nemhogy a sajátjait. Magyarországról mindez nem mondható el, a már említett „nyelvi nehézségek” miatt.

6 – A tolerancia hiánya.
Svájcban elfogadott tény a nemzet sokszínűsége (német, osztrák, olasz, francia, stb). Olyan, hogy echte svájci nem létezik. A Vona-féle politikai tervezet és hozzáállás sokkal inkább hajaz a rasszista, fajgyűlölő, kirekesztő, nemzetiszocialista eszmére, mint a toleranciára, mi több, ezzel nagyszerűen illeszkedik a kormány irányvonalához. No nem a svájci kormányéhoz.

7- A gazdasági és pénzügyi stabilitás hiánya.
Svájccal ellentétben Magyarország mindkettőben súlyos hiányosságokat szenved. A magyar történelmi hintapolitika nem tette és nem is teheti lehetővé, sem a gazdaság, sem a pénzügy stabilitását Ezirányú törekvésünk legnagyobb akadálya mi magunk vagyunk, azzal, hogy egyéni érdekeink folyamatosan háttérbe szorítják a nemzeti érdeket (lásd a már fentebb említett népszavazást).

8 – Az önkritika hiánya.
Valljuk be, hogy okosak, de leginkább okoskodók vagyunk. Ez áldás és átok is egyben. Nem véletlen a vicc a magyar közgazdászról, a magyarok „titkosfegyveréről”: „-Végy egy magyar közgazdászt, és az záros határidőn belül és garantáltan tökretesz bármilyen jól működő gazdaságot!”. Nos, Svájcban – szerencséjükre - nincsenek magyar közgazdászok. Mint ahogy pénzügyi és bankvezetők, de még egy árva magyar bróker sem.

Vona tehát álomvilágban él, amikor egy magyar Svájcról ábrándozik. Ehhez nincsenek meg sem a lehetőségeink, sem az adottságaink. Úgy is mondhatnám, hogy rászorultak országa vagyunk, immáron több mint ezer éve, s egyáltalán nem rajtunk múlt, hogy még egyáltalán létezünk. Sokkal inkább azon, hogy éltek-élnek még a világon a Vonákkal ellentétben gondolkodók.