Hülyeségszilánkok XLIV

Az aktuális hülyeség a „Lex Habony” névre keresztelt törvénytervezet, amely a kormány legújabb agyszüleménye. Ez a törvény a kép-, hang- és videóanyagok felhasználását volna hivatott szabályozni, mégpedig azon közszereplők érdekében, akik állítólag nem közszereplők. Innen az elnevezése is. Habony Árpádról, aki - mint köztudott - nem közszereplő, ám mégis meglehetős ráhatással bír a közállapotok alakulására, mivel ő nem csak a miniszterelnök, de jószerivel az egész kormány jobbkeze.

A hülyeség itt abban képeződik le, hogy a törvénytervezet szerint hang és képanyagot csak az érintett beleegyezésével lehetne közzétenni. Azaz egy összefonódást, korrupciót, visszaélést, vagy bűncselekményt leleplező, bizonyító erejű, és adott személyre súlyosan kompromittáló kép és/vagy hanganyagot kizárólag az ezt elkövető hozzájárulásával lehetne a nyilvánosság tudomására hozni. Ezek alapján például „Lézerjani” kis stiklije sem kerülhetett volna nyilvánosságra Lázár beleegyezése nélkül, avagy egyetlen falopó traktor sem kerülhetett volna beazonosításra a „Ráhel” téren. Nesze neked fotóval, videóval, vagy hanganyaggal megtámogatott, tényfeltáró újságírás!

Belegondolok, hogy akkor (a 2006-os összecsapások után) a Fidesz által oly annyira megkövetelt rendőri azonosítókkal sem lehetne mit kezdeni, mert azokat ugyebár csak videó, vagy fotóanyaggal lehetne adekvát módon felhasználni. Ha egyáltalán beleegyezik a rendőr. Vagy mit kezdenének a trafipax-fotókkal, ha én, mint notórius gyorsható és pirosban száguldozó nem járulok hozzá, azok felhasználásához? Szigorúan magánszemélyként. Na ugye! Nem is lehet csodálkozni, hogy a bíróságok – maga a Kúria is – kifogásokkal élt a törvénytervezettel kapcsolatban, ami úgy, ahogy van hülyeség, ráadásul számítóan aljas is.

De a történet itt nem áll meg, ugyanis maga a Kúria (vállvetve az OBH-val) is kirukkolt a maga kis hülyeségével. Nevezetesen nem elsősorban a véleménynyilvánítás szabadságát (a sajtószabadság mint olyan, például teljesen ki is maradt az okfejtésből) emelte ki, hanem azt, hogy túlságosan leterhelnék a bíróságokat, meg azt, hogy nem készült előtte megfelelő hatástanulmány, ergo nem kellően kidolgozott és nagy valószínűséggel a törvény nem érne célt. Brávó! (Csupán megjegyezném, hogy útdíj-kérdésben – ahol szintén nem készült hatástanulmány – a Kúria néma maradt. Ja, hogy az nem érinti közvetlenül becses személyeiket, nincs plusz leterhelés? Milyen érdekes!).

Apropos leterhelés: Azt írja az újság,  (J.D. Levitin amerikai idegorvos-pszichológus tanulmányai alapján), hogy egy felmérés szerint „a túlterheltség miatt fokozódik a stresszhormon, valamint adrenalin termelés… amely stimulálja az agyat és mentális ködöt, azaz gondolkodási nehézségeket okoz”. Véleményem szerint ez tapasztalható a kormány fokozott leterhelést jelentő törvényalkotási dömpingje miatt, ezt a ködöt, gondolkodási nehézséget lehet tapasztalni egyes állás- és beosztáshalmozó képviselők esetében is. Elég csak a Miniszterelnöki Hivatal dolgozóinak 12 órás munkaidejére, a manapság túlzott leterhelésre panaszkodó vezetőjére, vagy a mentális problémákkal küzdő kormányfőre gondolnunk. Így már minden érthető!