Valami bűzlik Unortodoxiában

Valami nem stimmel a bróker-botrányokkal kapcsolatban. Valahogy nem áll össze a kép, úgy is mondhatnám: valami orrfacsaróan büdös.

Kezdeném talán azzal, hogy bár a botrányt az MNB robbantotta ki, Matolcsy Györgynek az ügyre vonatkozóan még a színét sem lehetett látni. Hallgat, mint a csuka, holott az MNB már megszellőztette, hogy egy harmadik brókercég is hasonló sorsra juthat. Vajon melyik lesz az? A Concorde? Ők meg mitől olyan magabiztosak? Folytatnám az olyan kérdésekkel, hogy, miért éppen most, és miért nem mondjuk öt évvel ezelőtt, a totális kétharmados hatalomátvétel után folytatott az állam (a kormány) átfogó pénzügyi vizsgálatokat? Ugyanis az lenne egy felelős államvezetéstől az elvárható minimum, hogy váltás után alaposan körülnéz a kamarában. Vagy az MNB élére röptetett Matolcsynak miért kellett két év, hogy az esetleges manipulációkra fényt derítsen? Mind neki, mind a kormánynak rendelkezésére álltak a megfelelő törvénybe iktatott eszközei. Mire várt? A harmadik furcsaság, hogy bár történtek ezügyben letartóztatások, de egyetlen bróker, egyetlen cégvezető sem indult bele a nagyvilágba, egyik sem menekült az országból, holott állítólag többszáz milliárdos csalássorozatról van szó és azt mindenhol a világon nagyon kemény börtönévekkel mérik. Hogyan, hogy az összes brókercég vezetője még itthon van, és nem mondjuk Dél-Amerikában, vagy Indonézia valamely szigetén sütteti a hasát? Ehelyett csődvédelmet kérnek, feljelentik magukat és úgymond várják a hóhért. Hogy is van ez?

Kis furcsaság, de mégiscsak furcsaság az is, hogy miért zúg olyan gőzerővel a Simicska-botrány és miért olyan pikirt a kormány, illetve Orbán? Úgy tesznek, mintha nem történt volna semmi (tulajdonképpen nem is történt, bármennyire is ezt a látszatot kelti a média). Még a vulgárt is tűrik, holott máskor ennél kisebbért is rohantak a bíróságokra. Most miért nem? Még Orbán sem. Vagy jelen esetben is az „oszd meg és uralkodj” elv érvényesül, azaz oszd meg a közvélemény figyelmét és elkerülheted, hogy a lakosság teljes egészében a bankokra fókuszáljon, megrohanja azokat, és csődbe vigye akár az országot? Aki kicsit is ismeri, vagy figyeli az Orbán-Simicska viszonyt, az élhet a gyanúval, jogosan fintoroghat. Különösen annak fényében, hogy az ellenzék mennyire rácuppant a simicskás-hamiskás gumicsontra, miközben az orra előtt rabolják ki az országot. Meglehet ez már az összeesküvés-elméletek kategóriája, de azért elgondolkodtató.

Lehet, hogy azoknak van igazuk, akik azt hangoztatják, hogy mindez egy szándékosan manipulált és gerjesztett folyamat, és arra megy ki, hogy a teljes belföldi pénzpiacot az állam központi erőterébe vonja, illetve leossza az „arra érdemeseknek”? Ellenőrizhetetlenül? Ne feledjük, ezermilliárdok a tét. Mindenesetre több mint gyanús, hogy a pénz- és bankszektort megrengető intézkedések és botrányok nem érintették például… a biztosítókat. Élnek és virulnak, holott a biztosítási piac is a befektetésekből él, amelybe beletartozik a mindent átszövő brókertevékenység is. Olyat is hallani, hogy a vasárnapi zárvatartás is csak azért van, hogy mesterségesen visszaszorítsák a vásárlásokat, a pénz célzott zsebekbe vándoroljon, azaz, tulajdonképpen ez is egy pénzterelés. Lehetséges, ámbár a nincsből nehéz bármit is visszafogni.

De nézzük a folyamatot:

A kormány teljes erővel ment neki a többségében jól prosperáló magánnyugdíj-pénztáraknak, azt hangoztatván, hogy azok eltőzsdézik a nyugdíjvagyont. Később bebizonyosodott, hogy ez nem fedi a valóságot, sőt a kormány volt az, amelyik eltőzsdézte azt, mondjuk orosz tulajdonban levő olajrészvények formájában.
A kormány teljes erővel ment neki a többségében jól prosperáló takarékszövetkezeteknek, rátenyerelve a magánvagyonokra, illetve lehetetlen és kiszolgáltatott helyzetbe hozva a tagokat, kényszerpályára terelvén a teljes takarékszövetkezeti rendszert. Átalakulások, beolvadások a tagok vagyonából, de immáron azok mindenféle joga nélkül. Ügyes!
A kormány teljes erővel ment neki a külföldi befektetőknek, alapítványoknak, multiknak… kivéve azokat, akikkel ő kötött stratégiai megállapodást. Ha azt mondom érdekes, még finom voltam.

A kormány teljes erővel ment neki a többségében jól prosperáló bankoknak, mintegy visszautasíthatatlan ajánlatokat téve. Amelyik erre nem volt hajlandó az kivonult az országból, amelyik maradt, az egy-két kivételtől eltekintve, állami kontroll alá került.
Most a brókercégek és az azokhoz szorosan kapcsolódó kisbankok vannak soron. És mindezen folyamat bonyolításához mi szükségeltetik? Csak egy kis pánik, meg az ígéret, hogy ők majd megvédenek. Kitől, mitől? Téged, a tiédet – leginkább önmagadtól, nehogy meg tudd védeni magad – tőlük. Ha nemet mondasz, véged. Tipikus maffiamódszer.

A kormány a valóságtól elrugaszkodott álhírekkel operál. Így tett a magánnyugdíj-pénztárak, így tett a takarékszövetkezetek és devizahitelesek, majd a bankok esetében, és így tesz most a brókercégek esetében is. Elég csak egy kis hazugság és az ügyfelek (betétesek) megrohanják a pénzintézeteket. Az pedig köztudott, hogy egyetlen pénzintézet sem rendelkezik azonnali készfizetési garanciával. Vagyonukat kihelyezésekben, kötvényekben, vállalkozásokban, hitelezésekben, azaz a pénz forgatásában kell érteni. Egy pánik bármely bankot, vagy brókerházat azonnal be tud dönteni. És a kormány most pont ezt teszi. Sorozatosan pánikot kelt, amely kiváló eszköz lehet egy kisajátítás érdekében („…mi egy bankrablás egy bankalapításhoz képest…”), mi több, így a betétesi igényeket sem kell 100%-ban realizálni. Törvény van rá.

A pénzpiac – főleg az értékpapír-piac - érzékeny lakmuszpapír, reagálása megmutatja a rendszer fonákságait – ahogyan most is. Jó példa volt erre a svájci frank árfolyamváltozása, amely mindenkit sokkolt… kivéve az MNB-t. És ne higgye senki, hogy az MNB ennyire előrelátó lett volna. Az ok annyira banális, hogy nem is hinnénk. Egyszerűen nincs mobilizálható devizatartaléka, így nem tudott beleavatkozni a pénzpiaci mozgásokba. Szerencsénkre, de leginkább Matolcsy szerencséjére.

De vissza a bróker-kérdéshez, és hogy mi lehet a cél? Nos, egy bóvlikategóriás ország esetében ez nem lehet kétséges. A hatalom biztosítása ideig-óráig. Amíg a piac rá nem döbben, hogy például az állampapírokra nincs fedezet, az államkincstár nem rendelkezik az államkötvények lejárati idejére a megfelelő és abnormálisan magas hozamösszegekkel, hogy a magyar államkötvény tulajdonképpen egy értéktelen fecni, egyáltalán: a magyar gazdaság egy külföldi mankókra támaszkodó „rászorult”. Nagymértékű, deviza alapú államkötvény-kibocsátásra ugyanis csak a rendkívül labilis gazdaságú államok vállalkoznak. Az olyanok, ahol már tényleg üres a buksza, és azt hangsúlyozottan bármi áron, de fel kell tölteni. Az ilyen suskusokat pedig csak úgy lehet eltusolni, ha például a brókercégeket eltüntetik, mert hisz nagyrészt ők forgatják az állampapírokat, a kincstárjegyektől kezdve a letelepedési kötvényekig, ők azok, akik a legnagyobb rálátással rendelkeznek azok értékére-értéktelenségére, illetve ők azok, akik leginkább ártani tudnak egy manipulatív kormánynak. Ergo: a legjobb, ha a kecske őrzi a káposztát (lásd: állami off-shor cégek). Persze ez nem érdekli és érinti azt a külföldi, a magyar állam által kibocsátott devizakötvény-tulajdonost, aki spekulációs céllal vásárolta azt. Mit neki recesszió, mit neki defláció, vagy infláció, leveri rajtunk kamatostól, méghozzá devizában. Erre a nemzetközi jog a garancia, erre (is) szolgál például a magyar devizatartalék, amihez még Matolcsy sem mer hozzányúlni (ha másra nem, az EBRD-s kiruccanása erre jó volt). Viszont annál inkább főhet a magyar forintalapú befektetők-betétesek, vállalkozások feje. Például azoké, akiket most minden hozam és kamat nélkül „kártalanít” az OBA (Országos Betétbiztosítási Alap). A gond az, hogy minderre már a lakosság is kezd rádöbbeni, mind nagyobb a bizalmatlanság a bankokkal szemben. Egyre többen viszik külföldre, fektetik aranyba, vagy egyéb értékálló formába megtakarításaikat, szüntetik meg számláikat, adnak túl befektetéseiken, értékpapírjaikon, akár névérték alatt.

A miénkhez hasonló brókerbotrány volt már az Egyesült Királyságban, és az USA-ban is, ám azok valódiak voltak. Bár azokban az esetekben nagyságrenddel nagyobb összegekről volt szó, mégsem egy egész piacot, hanem csak egyetlen (mégoly patinás) bankot tett tönkre, mert a piacellenőrzés és felügyelet ott működött. Nem úgy, mint nálunk. Nálunk van pitiánerség és van egy teljes szektort, így a teljes gazdaságot érintő ráhatás. Igaz, nem vagyunk egy USA, de még csak Anglia sem.

Még valami: Magyarország nem tartozik az euró-zónába, meglehet nem véletlenül és meglehet pont azért, hogy a kormány még egy kis ideig játszhassa kisded játékait – a forinttal. Így már érthető az Orbán-kabinet folyamatos ódzkodása az euró ellen, mind a ’90-es évek végén, mint a jelenlegi regnálás alatt. Ha nem így lenne, már régen a görögökhöz hasonló keserű pirulát nyelnénk.