A mások élete - Ügynökakták újratöltve, avagy Surján László kavart egyet… és megijedt

Különös interjút láthattak az ATV nézői Surján Lászlóval, a KDNP alelnökével.
Surján azzal kezdte, hogy Simicskát  sarokbaszorítottnak nevezte (a patkány szót – lévén hívő keresztény(?) és… és finom úriember - nem merte a kamerák előtt kimondani), majd azzal folytatta, nem hiszi, hogy ezzel az ügynökváddal Simicska Lajos bajba tudná rántani Orbán Viktort.

Surján a riport folyamán kifejtette, hogy neki nemigen volt rálátása a titkosszolgálati anyagokra. Nos, ehhez képest eléggé tájékozott volt. A riport folyamán jót rúgott például Antal József néhai miniszterelnökbe (ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen Antalnak soha nem volt a szíve csücske a KDNP formáció), miközben azt állította, hogy Antal személyesen közölte vele, hogy nagyon sok akta eltűnt, illetve illetéktelen kezekbe kerülhetett, olyanok, amik egyeseket felmentenének, másokat besároznának, éppen ezért nem szorgalmazza az ügynökakták nyilvánosságra hozatalát, mert az igazságtalan lenne. A beszélgetés közben – mintegy véletlenül - felmerült Boross Péter ex belügyér, majd későbbi kormányfő (a későbbiekben Orbán Viktor fő tanácsadója) neve is, mintegy utalva arra, hogy Borossnak lehetősége lehetett az ügynökakták szelektálására, hiszen sokáig ő felügyelte és vezette (egy ideig belügyminiszterként is) a titkosszolgálatokat. Érdekes, hogy Boross neve már nem először bukkan fel az ügynökakták vonatkozásában.

Surján László azzal egyetértett, hogy a rendszerváltás óta egyik kormány sem tett a III/III-as dossziék nyilvánosságra hozása érdekében, sőt. Az viszont több mint furcsa, hogy a Simicska-akták eltűnésével kapcsolatban Surján László határozottan állította, hogy Simicska Lajosnak a rendszerváltás hajnalán nem lehetett betekintése a saját aktáiba, majd megtoldotta azzal, hogy ő sohasem érdeklődött – főleg nem mások – dossziéi iránt. Ő csak tudja! És nem szakadt rá a stúdió plafonja.

Surján László a riport vége felé - mintegy Kósa Lajos visszhangjaként – saját katonakorával hozakodott elő, ahol is elmondta, hogy sem sorkatonaként, sem tiszti rangú katonaorvosként nem tapasztalt beszervezési kísérletet. Látszott Surjánon, hogy kezdi egyre kényelmetlenebbül érezni magát, hiszen a beszélgetés viharos gyorsasággal irányult az orbáni ellentmondásosságok irányába. Embert ritkán látni annyira zavarban, mint amilyen Surján volt a riport alatt. Már odáig ment, hogy Simicskát ellenzékinek állította be. Még jó, hogy nem komcsinak, szoci bérencnek. Csak a riporter jólneveltségének és akaraterejének volt köszönhető, hogy nem tört ki hangos nevetésben. Ám igazából akkor kezdett el feszengeni, amikor a riporter azt kérdezte, hogy negyed század elteltével a KDNP most megszavazná-e az ügynökakták nyilvánosságra hozatalát? Surján csak hebegett-habogott, majd gyorsan terelt, mondván: „Beszéljünk inkább a csipszadóról!”. Beszéljünk! De ezek után minek?

Szó, mi szó, ez a Surján-interjú is rámutatott, hogy Simicska tud még fejfájást okozni a Fidesz-KDNP duónak. De ugyanúgy sok fejtörést okozhat akár az MSZP-nek is. A szomorú az, hogy mindezzel, a Jobbikot erősítik, akik vígan vitorláznak az Orbán-Simicska keltette szélben. Javasolnám a parlamentnek, hogy nézzék meg a „Mások élete” című német filmet, és okuljanak, hogy a Lajtán túl ezt a kérdést hogyan is oldották meg. Még mielőtt nagyobb baj nem lesz.