Világ és stádium... hitel nélkül

Félreértés ne essék, most nem egy nagyformátumú gondolkodó munkáját szándékozom górcső alá venni, csupán egy esetet vázolnék egy vállalkozásról.

Adott egy kisvállalkozás, de helyesebb, ha mikrovállalkozást mondok., amelynek én vagyok a vezetője. Nincs ebben semmi dicsekvés, nem érdemes irigykedni sem, mert ez a vállalkozás nem egy nagy szám, mindössze tisztességes megélhetést biztosít – bár egyre nehezebben – pár ember számára. Ugyanúgy, ahogyan sok százezer más kisvállalkozás. Ez talán azért lehet, mert sem rokona, sem ismerőse nem vagyok senkinek, még csak nem is Felcsúton van a vállalkozás székhelye. Ez a vállalkozás - kisebb-nagyobb zökkenőkkel - már hosszú évek (évtizedek) óta működik. Hol jobban, hol kevésbé sikeresen, nincs köztartozása, böcsülettel fizeti a járulékokat, nincsenek nem fizetett kintlévőségei, hitelei, nem alakult át célzottan, majd tűnt el süllyesztőben… igaz, nem is nyert soha milliárdos uniós pályázatokat, közvilágítási tendereket. Tehát ez egy átlagos kisvállalkozás mindenféle simli nélkül. De a lényegre!

Történt, hogy e vállalkozás számlavezető bankja pár éve felajánlott (nem én kértem, ők rukkoltak elő vele) egy kedvezményes biztonsági hitelkeretet, mintegy biztonsági hálót, tehát úgy gondolkodott anno, akár a manapság oly annyira gyűlölt-utált IMF Magyarországgal kapcsolatban, csak kicsiben. Ne valami hatalmas összegre gondoljanak, mindössze pár százezer forint. Gondoltam jó, ha van egy ilyen háttér, megegyeztünk, meg is kaptuk, tehát van a hitel. Azért arra vigyázunk-vigyáztunk, hogy ehhez a kerethez ne nyúljunk hozzá, egyrészt mert nem olcsó mulatság, másrészt, ha egy hitelspirál beindul… de nem folytatom. Eddig az alaptörténet.

S láss csodát pár hete ez a bank most ismét rámtelefonált, hogy lehetőség van ennek a biztonsági hálónak a bővítésére. (Figyelem! Ők ajánlkoztak, nem én kuncsorogtam. Ennek a későbbiekben még jelentősége lesz.). Szóval azt mondja a telefonba az ügyintéző, hogy megemelnék a hitelkeretet, ha én is akarom, akár 200%-al, mit gondolok róla? Mi a manó – döbbentem. Mi történt? Értékelik a hűséget és a megbízhatóságot? Miért is ne? – válaszoltam -, nagyobb háló, nagyobb biztonság (más is járt a fejemben, de az nem publikus). Az (sajnos) egy pillanatra sem jutott eszembe, hogy ez a bank már nem az a bank, hiszen épp most alakult át (értsd: államosították), nem is az IMF, én meg nem vagyok egy állam. Kis herce-hurca, ki-be járás, papírok, igazolások – gondoltam - aztán hajrá. Én naív! Mert nem így lett. Pár nap elteltével telefon, hogy a kérelmemet(?!) a bírálóbizottság elutasította. Mi van?! Miféle kérelmemet? Nem én kértem, ők ajánlkoztak, akár egy sarkikurva. A döbbenetem csak fokozódott, amikor az ügyintéző az okokat kezdte taglalni: „Azért nem emelik a hitelkeretet, mert a vállalkozásnak az utóbbi két évben csökkent az árbevétele.”. És aztán? Többszázezer vállalkozás jár ebben a cipőben köszönhetően a nemzeti együttszopási rendszerünknek. A számla pozitívumban, a forgalom szintén, aktívum van, nem passzívum. A többihez mi köze a banknak, különösen atekintetben, hogy még az előző hitelkeretet sem mozgattuk? Lehet, hogy az zavarja a bankot, hogy a vállalkozás még nem ment csődbe, vagy nem kötött teljesíthetetlen, erőn felüli hitelmegállapodásokat? Hoppá! Ekkor kezdett el járni az agyam, hogy miként is van ez. Átalakult bank, plusz hitelezési válság, plussz fideszes „szponzor” hiánya… Hirtelen megvilágosodtam… és egy nagyot káromkodtam. Mert a bosszantó az, hogy lopták az időmet, lopták a könyvelőm idejét, mivel nem ütemezett feladatokra kényszerítették, lopták a pénzemet (az igazolások lekérése nincs ingyen), csupán azért, hogy valamit dolgozzanak az alkalmazottaik, azaz a munka látszatát keltsék. Ezt akár úgy is lehetne fogalmazni, hogy zaklatás. Kössz, de többet ebből nem kérek! Máskor keressenek másik játszópajtást!

Ja, és hogy el ne felejtsem: a bank nevét nemzetbiztonsági okokból nem fedhetem fel. Elég legyen annyi, hogy nevének kezdőbetűi akár Brigitte Bardodé, vagy Biszku Béláé is lehetnének.