"Azért van olyan sok vélemény, mert a gondolatok száma végtelen, a papír pedig nem tud tiltakozni." (Kobzi János)

2015. március 15., vasárnap

Élettárs


Van az összegereblyézett vasárnapi nyitvatartást szabályozó rendeletben egy apró, ám mégis lényeges momentum. Nevezetesen az a nüansz, hogy egy élettárs nem számít családtagnak. Ugyanis a kitételek között szerepel az, hogy a kisboltok csak akkor lehetnek nyitva, ha a pult mögött a tulaj, vagy annak családtagja áll. Csakhogy az élettárs a rendelet szerint nem tartozik a családtagok közé. Nesze neked családbarátság.
Ezek szerint az a tény, hogy a magyar kapcsolatok jelentős hányada élettársi kapcsolat, kormányszinten – főleg KDNP-s szinten – elhanyagolható körülmény. Ezzel egyértelműen értésünkre adták, hogy az élettársi kapcsolat semmilyen formában nem illeszthető a kormány keresztényi-keresztyéni, család- és népesedéspolitikájába. Azért van a dologban némi zavaró körülmény, mégpedig az élettársi kapcsolatokból született zabigyerek-kérdés. Mert az élettárs által szült gyermek természetszerűen átalakul egyenesági leszármazottá, azaz családtaggá. Ő tehát már beállhat a pult mögé, ha elég nagy hozzá, nem úgy az élettárs asszony, vagy férj. Valami csodálatos rendelet. Lealázó, minden házasságon kívüli kapcsolatot megkérdőjelező, álságos mocsok.

Jut eszembe: Ádám és Éva élettársak voltak (hol volt akkor még a házasság megszentelt intézménye), mégis Isten előtt egyenlők. Utódaik mind-mind zabigyerekek, tehát mi is, azaz, ezt a förtelmet megálmodó KDNP-formáció is. Hiába, ilyen az, amikor egy idióta rendeleten keresztül valaki megtagadja az őseit. Kellemetlen? Több ez annál, sokkal több. Egyszerűen gyalázatos!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése