Csiki-csuki 2.0

Államosítás-privatizálás. Privatizáció-államosítás. Csiki-csuki, csiki-csuki… a végtelenségig.
E blog hasábjain is már többször volt szó erről az össznépi politikai szórakozásról, de most Matolcsy György mondta ki a frankót, és a Reuters kürtölte világgá.

Az MNB felkent atyja, ez az unortodox zseni azt találta kibökni, hogy „az állami kézbe vett bankokat tőkeinjekcióval fel kell javítani, aztán úgy gondolja, hogy utána eladják őket”.

No kérem tisztelettel! Íme a csiki-csuki lényege: Közpénzen tönkrevágni a pénzintézetet (komplett szektort), lehetetlen intézkedésekkel, lehetetlen törvényekkel lehetetlen helyzetbe hozni őket, (legyen az bank, vagy brókercég, tökmindegy), aztán közpénzből (kincstári vagyonból, MNB-tartalékból, gazdasági céltartalékokból, stb.) feltőkésíteni, majd eladni. Hogy ebből a keményen dolgozó kisemberek egy fillér hasznot sem realizálnak (viszont ők állják a cechet), mi több ők a tranzakció igazi kárvallottjai… az már senkit sem érdekel. Ilyenkor jön aztán az olyan duma, hogy megvédjük a nyugdíjakat, megvédjük a devizásokat, megvédjük a kisbefektetőket és betéteseket… egyszóval minden adó- és járulékfizetőt, akiknek a verejtéke, a fillérjei halmozódnak kemény milliárdokká… amit ilyesformán is el lehet herdálni, elvégre a feltőkésítéshez kell a pénz… a más pénze. Roncsautóért sem adnak egy petákot sem, legalábbis fel kell polírozni, ha piacképessé akarjuk tenni, ámbár ha a vevő beleül… mindjárt kiderül a turpisság. Jobb helyeken ezt nevezik előre megfontoltságnak, finomabb megfogalmazásban csalásnak, átverésnek, kinek hogy tetszik. És jöhet az anyázás, össznépileg, mert a külcsín alatt ott a rozsda és az áporodottság, se fék, se kormány sehol. Szóval megvédünk, miközben tönkreteszünk, s ezalatt szelek járnak a szélrózsa minden irányából a lepusztult, kitört ablakokon. Csak úgy süvítenek… leginkább ki az országból. Ám úgy látszik ezt oktatják a milliárdos közpénzen alapított alapítványi pénzakadémiákon. És mindezt egy volt pénzügyér, az EBRD volt oszlopos tagja, az MNB első embere adta elő a világ legnagyobb ámulatára. A tőzsdeügynökök meg csak csettintenek, mert hisz ilyenek egy következmények nélküli ország következmények nélküli pénzügyi vezetői.

Mellesleg amiről most Matolcsy beszél, nevezik eredeti tőkefelhalmozásnak, pontosabban vadkapitalizmusnak, amit valahogy egy negyed század alatt sem sikerült kinőnünk. Helyette játszunk. Vadkapitalizmusból vadszocializmusba, oda-vissza, tétre és befutóra, de leginkább tétre. Túl nagy tétre. Nem nagy szó: életre-halálra? Mert ne higgye senki egy percig sem, hogy mindez az ország, a zemberek érdekében történik Egyedül a kőgazdag politikai simlisséget szolgálja.

Matolcsy most fényesen bebizonyította, hogy börzelovagok hazája vagyunk (annak is a rosszabbik fajtájából), olyan börziánerek, akiknek kilóg a pöttyös segge a rongyos gatyából. És ezt a „csupasz tényt” próbálja Matolcsy a világnak, mint követendő példának eladni. Hol is? Hát hol másutt, mint Londonban, az ortodox pénzpolitika egyik fellegvárában. Ó, hogy miért is nem marad odakinn, mint a többi háromszázezer honfitárs.