Oroszország-Ukrajna-Magyarország,
Azerbajdzsán-Bulgária-Románia-Magyarország, Azerbajdzsán-Törökország-Szerbia-
Magyarország, Katar-Horvátország-Magyarország.
Félreértés ne essék, ez nem holmi idegenforgalmi katalógus kivonata, hanem egy álom, amelyet immáron évek óta kerget a magyar miniszterelnök. Orbán Viktor eltökélt szándéka, hogy Magyarországot régiós földgázelosztó központtá fejlessze, Európa számára megkerülhetetlenné – bármi áron.
Hogy ez a bármi áron mit is takar? Nos, ha a legutóbbi „baráti” találkozóit vesszük, egyértelmű. Akár az egyetemes emberi jogok, akár demokrácia árán is. Orbán Viktor olyan, demokratikusnak jóindulattal sem nevezhető államokkal és azok vezetőivel fűzi mind szorosabbra kapcsolatait, mint Oroszország, Azerbajdzsán, Törökország. És mindezt a gázért, amiért semmi nem drága. Aktuális találkája – Putyin után nem véletlenül – éppen a török miniszterelnökkel, Erdogán jobbkezével, Ahmet Davutogluval zajlott, és mi is lehetett volna a fő téma, mint a gáz, azaz a Török Áramlat kérdése. Ennek alkalmából különös mondatok hagyták el a magyar kormányfő száját. Például az, hogy „ma Nyugaton az a divat, hogy a nyugatiaknak csak a nyugatiaktól szabad tanulniuk, és ha valaki a keletiektől is el akar tanulni valamit, akkor rögtön kiszerkesztik az újságokban, mint a demokrácia tekintetében nem megbízható miniszterelnök.”
Van ennek a mondatnak egy diszkrét bája. Ugyanis a Nyugat már régen rádöbbent arra, hogy Orbán egyre inkább vonzódik a nem demokratikus rendszerekhez, és nem is csupán vonzódik, hanem ennek megfelelően is cselekszik. Ezt a saját bőrünkön tapasztaljuk nap-nap után.
Most például gondolná valaki, hogy a bevándorlás ellenes orbáni politika mögött, netán a gázérdek húzódik? A figyelmesebb szemlélőnek azonnal feltűnik, hogy a Török Áramlat útvonala Törökországon át Szerbián keresztül vezetne Magyarországra, amit a magyar kormányfő ki is emelt beszédében. S mivel Szerbia mintegy ősellenségként tekint Koszovóra, arra az országra, ahonnan jelentős számú menekült érkezik Magyarországra, mindjárt világos az összefüggés az idegenellenes, de főleg Koszovó elleni kormányzati kirohanások és a Szerbiának efféleképpen tett gesztus között. Ha egyáltalán gesztusnak nevezhető, ha egy állam az üldözöttek, a rászorultak helyzetét használja fel mocskos üzleteinek létrehozásához.
Orbán Viktor immáron nem csak a demokrácia mezsgyéjét hagyta el, hanem olyan útra tévedt, amely akár az emberiség, emberiesség ellenni bűntettet is súrolhatja. Itt már nem csak egy „baltásgyilkos” elengedéséről van szó, hanem többezer ember sorsáról, akik a továbbélés, egyáltalán; az élet reményében fordulnak országunkhoz, kérnek segítséget, és akiket most Orbán minden lelkifurdalás nélkül feláldoz… a gáz érdekében. Mocskos, büdös, mérgező gázszagot hoznak a keleti szelek, Ukrajnán át Koszovón és Szerbián keresztül egészen Magyarországig. És Orbán teli tüdővel, mintegy kéjesen szívja be ezt az ájert, az olyasféle új oligarchák közreműködésével, mint például a százmilliárdos közpénzeket lefölöző MET Magyarország Zrt. A kérdés, hogy Magyarország és az EU meddig tűri mindezt?
Félreértés ne essék, ez nem holmi idegenforgalmi katalógus kivonata, hanem egy álom, amelyet immáron évek óta kerget a magyar miniszterelnök. Orbán Viktor eltökélt szándéka, hogy Magyarországot régiós földgázelosztó központtá fejlessze, Európa számára megkerülhetetlenné – bármi áron.
Hogy ez a bármi áron mit is takar? Nos, ha a legutóbbi „baráti” találkozóit vesszük, egyértelmű. Akár az egyetemes emberi jogok, akár demokrácia árán is. Orbán Viktor olyan, demokratikusnak jóindulattal sem nevezhető államokkal és azok vezetőivel fűzi mind szorosabbra kapcsolatait, mint Oroszország, Azerbajdzsán, Törökország. És mindezt a gázért, amiért semmi nem drága. Aktuális találkája – Putyin után nem véletlenül – éppen a török miniszterelnökkel, Erdogán jobbkezével, Ahmet Davutogluval zajlott, és mi is lehetett volna a fő téma, mint a gáz, azaz a Török Áramlat kérdése. Ennek alkalmából különös mondatok hagyták el a magyar kormányfő száját. Például az, hogy „ma Nyugaton az a divat, hogy a nyugatiaknak csak a nyugatiaktól szabad tanulniuk, és ha valaki a keletiektől is el akar tanulni valamit, akkor rögtön kiszerkesztik az újságokban, mint a demokrácia tekintetében nem megbízható miniszterelnök.”
Van ennek a mondatnak egy diszkrét bája. Ugyanis a Nyugat már régen rádöbbent arra, hogy Orbán egyre inkább vonzódik a nem demokratikus rendszerekhez, és nem is csupán vonzódik, hanem ennek megfelelően is cselekszik. Ezt a saját bőrünkön tapasztaljuk nap-nap után.
Most például gondolná valaki, hogy a bevándorlás ellenes orbáni politika mögött, netán a gázérdek húzódik? A figyelmesebb szemlélőnek azonnal feltűnik, hogy a Török Áramlat útvonala Törökországon át Szerbián keresztül vezetne Magyarországra, amit a magyar kormányfő ki is emelt beszédében. S mivel Szerbia mintegy ősellenségként tekint Koszovóra, arra az országra, ahonnan jelentős számú menekült érkezik Magyarországra, mindjárt világos az összefüggés az idegenellenes, de főleg Koszovó elleni kormányzati kirohanások és a Szerbiának efféleképpen tett gesztus között. Ha egyáltalán gesztusnak nevezhető, ha egy állam az üldözöttek, a rászorultak helyzetét használja fel mocskos üzleteinek létrehozásához.
Orbán Viktor immáron nem csak a demokrácia mezsgyéjét hagyta el, hanem olyan útra tévedt, amely akár az emberiség, emberiesség ellenni bűntettet is súrolhatja. Itt már nem csak egy „baltásgyilkos” elengedéséről van szó, hanem többezer ember sorsáról, akik a továbbélés, egyáltalán; az élet reményében fordulnak országunkhoz, kérnek segítséget, és akiket most Orbán minden lelkifurdalás nélkül feláldoz… a gáz érdekében. Mocskos, büdös, mérgező gázszagot hoznak a keleti szelek, Ukrajnán át Koszovón és Szerbián keresztül egészen Magyarországig. És Orbán teli tüdővel, mintegy kéjesen szívja be ezt az ájert, az olyasféle új oligarchák közreműködésével, mint például a százmilliárdos közpénzeket lefölöző MET Magyarország Zrt. A kérdés, hogy Magyarország és az EU meddig tűri mindezt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése