"Azért van olyan sok vélemény, mert a gondolatok száma végtelen, a papír pedig nem tud tiltakozni." (Kobzi János)

2015. február 26., csütörtök

Levél egy nemkufárhoz


Szeva drusza!

 
Látom kezd elszaladni veled a ló. Igazán sajnálom, hogy a 2013. szeptember 4-i levelemet (Plajbászblog – Lázárkép-stratégia)  nem olvastad, vagy ha igen, akkor nem vetted komolyan. És tessék, imhol nyakadban a vízözön, (nem utánad, rajtad), és bőszen agyalhatsz, hogyan is tovább. Mert ha nyelsz, megfulladsz, ha köpsz… megdöglesz. De így van ez. Akkortájt arra figyelmeztettelek, hogy kapsz annyi feladatot, hogy bele is rokkanhatsz, rosszabb esetben veled vitet el a Vezér minden balhét, és mint virtuális górénak, az összes hülyeségét a te nyakadba varrja. Most könnyű lenne azt mondanom, hogy én megmondtam, de olcsó poén lenne. Az igazság az, hogy egy törvényszerűséget nem vettél figyelembe, mégpedig a diktatúra törvényszerűségét. Fel leszel falva vazze. Szőröstől-bőröstől, az összes titulusoddal együtt. Mert nem tanultál, csak a pénz, a hatalom lebegett a szemed előtt. Pedig te állítólag nem vagy kufár. Nem a rossebbet! Izzig-vérig az vagy, mégpedig a legrosszabb fajtából. Te rég eladtál mindent drusza. Legfőképp a lelkedet. Már otthon, amikor felégettél magad mögött minden hidat, majd fogtad magad és nemes egyszerűséggel felruccantál Pestre egy kis lézeresdire, miközben játszottad a szerepet, amit rád osztottak. A nagyhatalmú sündisznócska szerepét. És meg is kaptál mindent vazze… mindent, amit egy „sekélyes tehetségű, de annál nagyravágyóbb” sündisznócska megkaphat. Nesze neked!

Most meg sírsz-rísz mint egy fürdőskurva, azt is papírból, mert két épkézláb mondatot nem tudsz kinyögni, hogy nem értesz a focihoz, meg minden egyéb máshoz sem, meg hogy túl nagy feladat, amit rádruházott a sors, és be kell látnod, hogy nem tudsz megbirkózni vele. Holott nagyon jól tudtad mi vár rád. Legalábbis tudnod kellett volna, hisz’ bennfentes lennél, vagy mifene. Tudod kispajtás - EU-s pénzek ide-, vagy oda - a Vezér már leírt téged is, a patkánysereg menekül, ahogyan te is a mikrofonok elől, és ezen már tíz Habony és száz Kubatov sem segíthet. Ahogyan rajtad sem. De ahogy ismerlek vazze, te vakmerő vagy, akár a cigány lova, és mellesleg ahhoz is hülye, hogy mindezt észre vedd. 

Most mondjam azt, hogy boldogok a lelki rászorultak, mert övék a mennyek országa? Nem mondom, mert emberbarát vagyok, telve a szívem szánakozással, s inkább lenne számodra egy szeretetteljes javaslatom: Sürgősen húzz vissza Hódmezővásárhelyre, a retúrjegyet felejtsd el, és vissza se nézz… amíg még nem késő! Talán a földecskéid és a család átsegít a nehéz időkön.



Üdv: János

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése