Alantas

Egy férfi Csopakon autójával nekihajtott az egykori Séd-patak vizimalmának emléket állító malomkeréknek, mondván „a szobornak alantas jelentése van”.
Nos, igen! Servantes óta tudjuk, hogy egy malomkerék többféle dolgot is szimbolizálhat… erőt, kitartást, igazságot, szorgalmat, az akarat mérhetetlen erejét csakúgy, ahogyan a hiábavalóságot, vagy… vagy az emberi képzelgést és ostobaságot.

De miért is csodálkoznánk? Magyarhonban az ostobaság manapság virágkorát éli (Fletó, Fletó, miért kellett bezáratni a vigyorgót!?), különös tekintettel a szimbólumokra. Volt, hogy csupán a metrót, de volt, hogy egy köztársasági elnök „alantas” szobrát öntötték le vörös festékkel. Volt olyan, hogy Abda határában szintén autóval - ez valami mánia! - rontottak neki egy szintén „alantas” Radnóti-emlékműnek. Olyan is volt, hogy József Attilát gyalázták meg, vagy Ságvári emléktábláját verték le (sokadszor) a Remiz faláról. Mert hisz egyesek szerint ők is olyan alantasak.

Apropos Ságvári. Ezzel az i-betűs komcsival mindig csak baj van. Mert miért nem írta például ipszilonnal a nevét? Mint például az őt aktuálisan lekommunista-rendőrgyilkosozó, jobbikos Szávay István. Mindjárt más lenne a történelmi leányzó fekvése. Mert ez a Szávay nevű törpenáci most ippeg azon ügyeskedik, hogy az „alantas” nevű szegedi Radnóti gimit keresztelje át valami mássá. Gondolom Wass Berci neve megfelelő alternatíva lenne. A szomorú az egészben (azon kívül, hogy vaskos történelemhamisításnak lehetünk ismét szem- és fültanúi), hogy ezen alantas törekvésében a kormánypárt, sőt mi több, az MTA részéről is támogatásra talált. Mert amíg Rétvári Bence államtitkár azon a véleményen van, hogy Ságvári nem elfogadható, addig az MTA még rá is tesz egy lapáttal, mondván: „Ságvári neve nem kívánatos”.
Nesze neked almás sas a Gábrielben! Így válik a nácizmus neová, az antifasizmus üldözendővé, nemkívánatossá, azaz így manifesztálódhat egy malomkerék az emberi ostobaság alantas megtestesítőjévé.

Én csak azon kesergek, hogy a Séd-pataki emlékmű alkotóit miért nem Arany Toldija ihlette, és miért nem egy jókora malomkövet állítottak emlékül. Akkor most ennek az alantas vérbaromnak és az ilyeneket kitermelő Szávayknak és Rétváriknak fájhatna a feje. Ha máshol nem, hát valamelyik pszichiátrián.