A XIII. kerületi önkormányzat testületi ülésén egyperces
néma felállással emlékeztek meg a
nemrég, 93 éves korában elhunyt nyugalmazott országos, majd budapesti
főrabbiról, Schweitzer Józsefről. Nemes gesztus volt.
Habitusát tekintve Schweitzer Józsefet talán Göncz Árpádhoz
lehetne hasonlítani, több szempontból is. Egyazon évben születtek, mindketten
megjárták a hadak útját, mindketten megtapasztalták a kirekesztés mibenlétét,
ették az üldöztetés keserű kenyerét és mindketten a Pázmányon diplomáztak. Az
is hasonló bennük, hogy pályafutásuk során mélységes haza-, szabadság-, és
emberszeretetről, ezen elvek iránti feltétlen elkötelezettségükről tettek
tanúbizonyságot. Összefoglalva: mindketten vérbeli patrióták és igazi
humanisták. Olyasvalakik, amilyenekre ennek az országnak mindig is égető
szüksége volt.
Persze vannak olyanok, akik ezeket az emberi értékeket nem ismerik el, és inkább dagonyáznak a gyűlölet ősmocsarában. Például a jobbikos Benke László, aki egyedüliként ülve maradt a testületi megemlékezésen. Szíve-joga hozzá, hiszen ezzel – ahogyan a Jobbik sajtóközleményében is megfogalmazta – egyéni véleményét fejezte ki. Ám ezek után nem háborodhat fel, ha antiszemitizmussal, rasszizmussal vádolják. Mindazzal, ami a múlt századi világégésekhez és emberirtásokhoz vezetett, ami minden diktatúra alapeszméje, s ami ellen nem csak Magyarország, hanem az egész világ küzd. Ez az ülvemaradás nem csupán Benke magánvéleménye, hanem jószerivel az egész Jobbiké, Gyöngyöspatától, Kecelen át, egészen Mezőtúrig és a mindezt erősítő, kormányzati idegen- és bevándorlásellenes kommunikációig. Ha nem így lenne, a Jobbik nem bánna Benkével ennyire kesztyűs kézzel. De miért is csodálkoznánk, hisz’ amilyen a koca, olyan a disznó is. A gond csak az, hogy ez a Jobbik most erősödik, szívja fel a hasonló gondolkodású Fidesztől elpártoltakat és a történelmi tapasztalat híján levő fiatalokat, azokat, akik még nem élték át a fentebb említett borzalmakat. Ez az ülvemaradás jóval túlmutat az egyéni gyűlöleten. Fényesen bizonyítja, hogy mire számíthatunk a Jobbik erősödésével, milyen jövő várhat ránk és miért olyan a jelenünk, amilyen, mert biz’ egy kút táplálja mindezt: a kirekesztés, a gyűlölködés feneketlen kútja.
Persze vannak olyanok, akik ezeket az emberi értékeket nem ismerik el, és inkább dagonyáznak a gyűlölet ősmocsarában. Például a jobbikos Benke László, aki egyedüliként ülve maradt a testületi megemlékezésen. Szíve-joga hozzá, hiszen ezzel – ahogyan a Jobbik sajtóközleményében is megfogalmazta – egyéni véleményét fejezte ki. Ám ezek után nem háborodhat fel, ha antiszemitizmussal, rasszizmussal vádolják. Mindazzal, ami a múlt századi világégésekhez és emberirtásokhoz vezetett, ami minden diktatúra alapeszméje, s ami ellen nem csak Magyarország, hanem az egész világ küzd. Ez az ülvemaradás nem csupán Benke magánvéleménye, hanem jószerivel az egész Jobbiké, Gyöngyöspatától, Kecelen át, egészen Mezőtúrig és a mindezt erősítő, kormányzati idegen- és bevándorlásellenes kommunikációig. Ha nem így lenne, a Jobbik nem bánna Benkével ennyire kesztyűs kézzel. De miért is csodálkoznánk, hisz’ amilyen a koca, olyan a disznó is. A gond csak az, hogy ez a Jobbik most erősödik, szívja fel a hasonló gondolkodású Fidesztől elpártoltakat és a történelmi tapasztalat híján levő fiatalokat, azokat, akik még nem élték át a fentebb említett borzalmakat. Ez az ülvemaradás jóval túlmutat az egyéni gyűlöleten. Fényesen bizonyítja, hogy mire számíthatunk a Jobbik erősödésével, milyen jövő várhat ránk és miért olyan a jelenünk, amilyen, mert biz’ egy kút táplálja mindezt: a kirekesztés, a gyűlölködés feneketlen kútja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése